Pesti Srácok

Nekem fáj

Nekem fáj

Eljött ez is, Trianon századik évfordulója. Sokan sokfélét írtak ez alkalomból, a lényeg: elveszett az ország területének kétharmada, valamint a lakosság fele. Az 1910-ben a 20,8 milliós ország lakossága 7,6 millióra zsugorodott. Azóta is megválaszolatlan kérdés: hasonló mértékű országcsonkítást hogyan éltek volna túl – egyáltalán túlélték volna? – mások, a nálunk szerencsésebbek? Vagy pusztán gátlástalanabbak. Mert abban egyezzünk meg: ahhoz, hogy ezt véghez vigyék, a sokat hangoztatott, a népek önrendelkezési jogáról szóló wilsoni elvek teljes figyelmen kívül hagyása mellett, nagy fokú gátlástalanság kellett. A tragikus országvesztés valós okainak felderítése, a felelősök megnevezése nyilván a történészek feladata. A politikára a tragédián való túllépés, a jövő építése hárul. És a megemlékezés. Merthogy

magyar az, akinek fáj Trianon

. És a kijelentés igazságtartalma szempontjából teljesen mindegy, hogy Illyéstől, Karinthytól, vagy esetleg Patrubány Miklóstól származik a mondás. Mit jelent itt és most, azaz Marosvásárhelyen, az Úr 2020-ik esztendejében Trianon? Bizony nem egyszerű emléknap, amit kénytelen-kelletlen letudunk – miközben mások számára mától vált hivatalos állami ünnepnappá –, hanem sorsunk alakulása folytán mindennapjaink meghatározója. Máig. Mert a város magyar lakói nap mint nap szembesülni kényszerülnek azzal, hogy a román terjeszkedés kiemelt helyszíne, legfőbb terepe Marosvásárhely, Székelyföld egykori gazdasági, kulturális központja. Ebből a szempontból amolyan

frontváros

. A szimbolikus térfoglalás legfőbb célpontjaként Vásárhely magyar lakossága naponta kénytelen megtapasztalni Trianon átkos következményeit. Sajnos, vannak már köztünk is olyanok, akiknek velünk, „tébolyult nacionalistákkal” ellentétben, nem fáj Trianon… Azoknak az eszmetársaik ők, akik a 2004. december 5-ei referendum előtt velünk riogatták a tájékozatlan magyar polgárokat. Hogy mi fáj nekik? Nos, elsősorban az, hogy nekünk fáj…, mármint Trianon. Ők azok, akiknek a legnagyobb bánatuk, hogy itt, Marosvásárhelyen (a város neve tetszés szerint behelyettesíthető), s szerte a Kárpát-medencében még élnek magyarok.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?