Folytatódik a román szappanopera
A hét elején újabb fejezetéhez érkezett a közvetlen résztvevőkön kívül senki által komolyan nem vett, inkább kétes értékű szappanoperához, mintsem felelős politikához hasonlatos, újra és újra fellángoló hatalmi harc: a szocdemek (PSD) bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek az Orban-kormány ellen. Komolyabb helyeken magukra valamit is adó politikusokból álló pártok ilyent általában csak kormánybuktató szándékból tesznek. Dehát – száz éve tapasztaljuk – Románia nem az a hely. Itt minden tett, kijelentés után ajánlatos, ha a mögöttes szándékot keressük, mert biztosan ott rejtőzik, mert az ad értelmet mindennek. Akkor próbáljuk megfejteni: miért, mi célból indítványozták épp most, s nem máskor a bizalmatlansági indítványt? A PSD ideiglenes elnöke azzal indokolta a lépést, hogy szerinte „betelt a pohár”, és a kormányról szólva „itt az ideje, hogy vagy eltűnjenek, vagy pedig börtönbe menjenek…” A politikus szerint a kormányzat a hibás a járvány elszabadulásáért, mivel csak a helyhatósági és a későbbi parlamenti választásokra koncentrált, az egészségügyet pedig hagyta ebek harmincadjára jutni. Továbbá: klientelizmussal is megvádolta a kormányzó liberálisokat (PNL), akik a saját embereiket ültették különböző állami vezető funkciókba. Ami, mondjuk, igaz, de azonnal tegyük hozzá: ezt tették a szocik is korábban. Az pedig tény, hogy a koronavírus-járványból a liberális klientúra húzott hasznot. A megválaszolandó kérdés: mi célt szolgálhat a kormánybuktatás, mi várható az után? Az világos, hogy az új kormányra kettős feladat vár: a járvány – vagy inkább a járványkezelés során hozott rossz intézkedések sora? – okozta gazdasági válság enyhítése és a parlamenti választások előkészítése. Az elsőt szerintem már rég a Fennvalóra bízták, a legfontosabb, hogy ki szervezheti meg a választásokat. Mert élénken él a fejekben: a legnagyobbat – és persze: következmények nélkül – az csalhat… A jelenlegi parlamenti erőviszonyok fényében úgy fest, hogy komoly az esély a kormánybuktatásra. A szükséges 233 szavazatból a PSD-nek van 205, amihez ha hozzáadjuk a két exkormányfő pártjainak, a Tariceanu-féle ALDE-nak, illetve a Ponta-féle Pro Romania-nak a szavazatait, a Iohannis szóhasználatával „az én kormányomnak” máris csomagolnia kell. Figyelem: megy vagy marad a „Lajcsi-kormány”, nem az RMDSZ-en múlik. Elmúltak azok az idők, amikor az RMDSZ jelentette a mérleg nyelvét, amikor a voksain múlott egy-egy kormány sorsa. A mindenkori hatalom szemszögéből tekintve mára már amolyan felesleges ötödik keréknek számít a magyar(?) alakulat. Velük vagy nélkülük: egyre megy.
