Egy fenékkel két lovat

Bő lére engedve számol be az erdélyi - de még az anyaországi is! – média arról, hogy magyar szempontból milyen eredményesen folynak mifelénk a koalíciós tárgyalások, hány és milyen magas vezetői pozíciót harcolt ki magának az RMDSZ, meg hasonlók. Tagadhatatlan: olyan elszántan küzdenek bátor érdekvédőink a miniszteri, államtitkári, prefektusi, alprefektusi meg egyéb hátramozdítói tisztségekért, mintha mostantól kezdve örök időkig szólna a megbízatásuk. Pedig dehogy. Igaz, erről a fősodratú – hogy ne írjam újra azt, hogy pártsajtó, meg csatolt része – média mintha nem venne tudomást, ők csak azt számolgatják, hol, milyen állítólag befolyásos – ha nem, akkor is komoly anyagi haszonnal járó – vezetői poszt került az RMDSZ kezére. Maradjunk annyiban: az új román végrehajtó hatalomban, az állami gépezetben jó sok helyen ott vannak az RMDSZ emberei. Talán emlékeznek még a választási kampány egyik agyoncsépelt szlogenjére: ne döntsenek rólunk nélkülünk; a másik: legyünk ott mindenütt, ahol a sorsunkat érintő döntések születnek. Hát ott vannak. Volt már erre korábban is példa, aztán a sorsunkat érintő, befolyásoló döntések olyanok lettek, amilyenek. Miért lenne másként most? Biztosíthatok mindenkit: nem lesz. Nem lesz, mert nem lehet, hiszen a román kormány, a román állami gépezet értelemszerűen román érdekek szerint jár el. Azt pedig tudjuk, hogy a magyarellenesség a román állampolitika egyik legfőbb pillére. A titkosszolgálat(ok) is nemzetpolitikai kockázatként kezelnek minket. Bőrünkön tapasztalhattuk: Romániában a magyar kérdés végleges megoldása a cél, azt pedig csak akkor tekinthetik megoldottnak, ha már magyarok egyáltalán nincsenek. Ezen dolgoznak. Sokan állították már, szerintem helyesen, hogy egy jogfosztott etnikum politikai érdekvédelmi szervezetének semmi keresnivalója a kormányban. Miért? Mert ott nem a saját etnikumuk érdekei szerint, hanem kötelező módon a kormányuk érdekei szerint kell eljárniuk. A kettő pedig – különösen a mi esetünkben – nem vagy csak igen ritkán fedi egymást. Valami haszna – nem is akármilyen – mégiscsak lehet a kormányzásnak, ha már mindenáron arra törekednek… Ennek érzékeltetésére itt a legendáriumhoz tartozó eset: az RMDSZ-es politikus magyar vonatkozású kéréssel ment be a miniszter irodájába, és erdőkitermelési engedéllyel jött ki onnan. Hát így. Tehát a kormány nem szakszervezet, az úgynevezett demokratikus játékszabályok a parlamenti választásokig terjednek, azok eredményét tükrözi a felállt kormány. A kormány pedig egy olyan hatalmi struktúra, adminisztrációs gépezet, amely – elméletben és gyakorlatban egyaránt – a többségi érdekeket helyezi előtérbe. Többnyire. Ebből következően: az etnikai pártnak választania kell: vagy része a hatalomnak, s akkor azt szolgálja, vagy képviselője az etnikumának, akkor pedig annak jogköveteléseit vállalja fel. Egy fenékkel nem lehet két lovat megülni…