Ami nem változik

Ami nem változik már százötven-kétszáz esztendeje: a szinte teljes román társadalmat átitató magyargyűlölet. A folyamat az

Erdélyi iskola

nevű felvilágosodás kori román kulturális mozgalom színre lépésével kezdődött. Ekkortól tagadták meg őstörténetüket, s cserélték fel először a kizárólag római, majd ezt követően a dákoromán kontinuitáson, de többnyire csak hamis mítoszokon alapuló eredettörténettel. Hogy miért? Kizárólag politikai okokból. Illyefalvi Kádár Gyula (1953–2015) erdélyi magyar történész, helytörténész utolsó,

Mire /nem/ alkalmas a történelem?

c. írásának első bekezdésében így ír: „A románok több nemzedéke propaganda történelmet tanult. Spiru Haret közoktatási miniszter egy 1897-ben keltezett körrendeletében megköveteli a román gyermekek hazafias nevelését. Megjegyzi: nem baj, ha túlzásba esnek, fő, hogy a gyermekekben tudatosodjék, a román a legvitézebb és legelőkelőbb nemzet e tájakon. 1906-ban egy konstancai iskolaigazgató a nemzetiségi iskolák legfőbb feladatának a más nyelvű, kultúrájú, nemzetiségű gyermekek románná asszimilálását tartja. Sokak szerint a nemzetiségek beolvasztása ma is román nemzeti érdek.” A körülményeket figyelembe véve szinte természetes, hogy minket, magyarokat tartanak fő közellenségüknek. Erre szakosodott titkos és kevésbé titkos szolgálataik nemzetbiztonsági kockázatként kezelnek. A kétszáz esztendei agymosás hatásosnak bizonyult. Egyfajta csodával érne fel, ha nem így lenne. Ne csodálkozzunk, hisz magyar oldalon is van erre példa: a Kádár-rendszer alatt folyó történelemoktatás következményeként generációk kerültek ki az iskolapadokból úgy, hogy nem tudták, élnek magyarok – sőt: beszélik is a nyelvet! – Erdélyben (is). Mindezek annak kapcsán jutottak eszembe, hogy egy április 12. és 23. között telefonon keresztül, 1000 fős reprezentatív mintán készült kutatás eredménye szerint válaszadók 66,2 százaléka ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy Magyarország célja Erdély elszakítása Romániától, továbbá 63,6 százalék szerint Magyarország megengedhetetlen módon beavatkozik Románia belügyeibe. Az említett felmérés tanúsága szerint a románok jobban tartanak a magyaroktól, mint Oroszországtól. Azzal a kijelentéssel, hogy Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt Románia biztonságára, csak 46,3 százalék ért egyet, Kína kapcsán pedig ez az arány csupán 21,9 százalék. Mit mondjak? Nem semmi. Mindenesetre ahhoz képest, hogy alig több mint egy-másfél évtizeddel ezelőtt még semmibe vették Magyarországot, bizony jól érzékelhető a változás. Azt jelenti, hogy mégsem a merjünk kicsik lenni féle liberálbolsi vétetésű parancs teljesítése a legcélravezetőbb a külpolitikában. Különösen olyan esetekben, amikor nem az észérvek a döntőek. Nos, ennek csak örülhetünk.