A mundér ugyanaz

A keresztény, konzervatív, polgári értékrendet követő, azaz nemzeti elkötelezettségű magyar emberek számára – közéjük sorolom magam is – gyakran élménynek számít Kövér László egy-egy politikai megnyilatkozása, ilyen-olyan ünnepi alkalmakkor elmondott beszéde. A mindenféle tudálékosság, politikusi nagyotmondás látszatát kerülő lényeglátó üzenetei gyakran telitalálatok, az éppen aktuális helyzet remek összefoglalásai.

A Magyar Hírlap 2012. július 9-ei számába közölt interjúban általa mondottak – legalábbis szerintem – azóta sem vesztettek érvényességükből. „Az RMDSZ vezetése nagyon régóta az MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot, amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek. (…) Más kérdés, hogy mint a Baltikumtól a Balkánig terjedő posztszovjet térség leghosszabb időt kormányon töltött pártjának, azaz az RMDSZ-nek a román politikai elithez sikeresen integrálódott »főtisztjei« felelősek az erdélyi magyarság drámai fogyásáért, gazdasági és társadalmi elsúlytalanodásáért és politikai jogainak folyamatos kétségbe vonásáért, megnyirbálásáért, az autonómia célkitűzésének elsikkasztásáért. (…) Az elszakított nemzetrészek politikusainak egy része az otthoni pozíciószerzés, a csip-csup alkuk és előnyök oltárán feláldozta a nemzet stratégiai céljait és egységét.” – mondta az Országgyűlés elnöke.

Hogy változott-e azóta a helyzet, arról nincs tudomásom. Változott viszont – az említett helyzettől függetlenül, az éppen aktuális politikai érdekeknek megfelelően – az RMDSZ Fidesz általi megítélése. Vagy ha nem is a megítélése, de az éppen regnáló „főtisztekhez” való viszonyulása. De az is lehet, hogy ez csak ürügyül szolgál a hozzám hasonló elégedetlenkedők, kákán csomót keresők leszerelésére…

Kövér László vasárnap a marosvásárhelyi Vártemplomban, a Vásárhelyi forgatag kulturális fesztivál fővédnökeként tartott beszédében a kisebbségi sorsról és Európa jövőjéről szólt. A házelnök szerint Európának azért is foglalkoznia kell a nemzeti kisebbségek ügyével, mert a kisebbségi sors Európa bármelyik államának bármelyik többségi nemzetét is utolérheti. Felidézte: a külhoni magyarok egy évszázada küzdenek szülőföldjük otthonosságának megőrzéséért, és azért például, hogy annak etnikai arányait mesterségesen senki ne változtathassa meg. E gondokkal ma már az európai többségi nemzetek polgárainak is szembesülniük kell. „A nyugat-európai nagyvárosok őshonos polgárai napjainkban tapasztalják meg, hogy fondorlatos módon, menekültkérdésnek álcázva, az illegális migráció és betelepítések eszközével miként fosztják meg őket a szülőföldjük és szülővárosuk otthonosságától, miként idegenítik el tőlük saját európai hazájukat” – mondta.

Kövér szólt a bűntudat most épülő új kultúrájáról is, ami egymás ellen fordítja az embereket. „Minden európai embernek bűntudata kell legyen a klímaváltozás miatt, a ma élőknek bűntudatuk kell legyen az elődeik miatt, a gyermekvállalásra készülőknek legyen bűntudatuk a megfoganó magzatuk miatt, a fehéreknek legyen bűntudatuk a feketékkel szemben, a férfiaknak legyen bűntudatuk a nőkkel szemben, a heteroszexuálisoknak legyen bűntudatuk a homoszexuálisokkal szemben, az időseknek legyen bűntudatuk a fiatalokkal szemben, az európaiaknak pedig legyen bűntudatuk a világ minden földrészének lakóival szemben" – fogalmazott a házelnök.

Marosvásárhelyről szólva felidézte felidézte a Tamási Áron elnökletével 1937-ben zajlott Vásárhelyi Találkozó Bukarestnek címzett üzenetét, amelyben kifejtik „a román állam hivatását csak akkor teljesítheti be, ha keresztény etikai követelmények és a valódi demokrácia szellemében egyforma gondoskodással védi és támogatja a keretei között élő összes népet”. Budapestet pedig arra emlékeztették, hogy „a közép-európai magyarság egyetlen nyelvi és kultúrközösséget képez, amelynek a romániai magyarság az alkotó része”.

Kövér László leszögezte: ezek az üzenetek máig érvényesek, amiként a találkozónak az a megállapítása is, hogy „az erdélyi magyar népkisebbségi élet irányítása csakis a keresztény erkölcsi és demokratikus nemzeti követelmények szerint történhetik”. „Sikert kívánunk az új városvezetésnek, hogy visszaadják a városnak az őt megillető rangját és fényét az itt élő magyarság és románság hasznára és Európa okulására” – tette hozzá az Országgyűlés elnöke.

Mit si mondhatott volna egy hasonló alkalom szónokaként Kövér László? Egyáltalán mondhatott volna-e egyebet? Természetesen nem. Azt mégsem mondhatta a választási győzelmekor megváltóként ünnepelt Soós Zoltán polgármesternek és az RMDSZ-es önkormányzati képviselőknek, hogy ideje lenne már tenni is valamit… Ha mást nem, legalább megszólalni magyarul a képviselőtestületi üléseken, használni – ha már megvan – azt a fránya tolmácsgépet. Ez egy olyan szimbolikus lépés lenne – nem beszélve arról, hogy jogszabály garantálja az anyanyelvhasználati jogot –, amivel jeleznék a szavazópolgárok felé, hogy nem felejtették el, kit/kiket képviselnek. De hát úgy fest, ez őket nem érdekli. Ők továbbra is bátran mernek kicsik lenni.

Ami azt bizonyítja: a „főtisztek” személye itt-ott változott ugyan, de a mundér ugyanaz… Következésképpen nem áll a Fideszes érvelés, hogy ez az RMDSZ már nem az az RMDSZ. Sajnos.