Helyzetkép Bezzegromániából

Napjaink legfőbb mumusa a koronavírus okozta világjárvány. Pandémia – ízlelgetem az idegen szót, s nem tehetek róla – mások viszont, főleg az ilyen-olyan illetéktelen illetékesek, igen –, ha nekem azonnal a hisztéria ugrik be utána. Milyen jó, hogy van ez az egészségügyi válság, mert amíg vele – vagy az árnyékával – viaskodunk, nem jut eszünkbe a többi nyomorúság – energia-, gazdasági, politikai válságok –, amit politikusaink – felkészületlenségük, nemtörődömségük, egyszóval: alkalmatlanságuk okán – a nyakunkba zúdítottak. Mindenesetre kínai felbukkanása óta – ha egyáltalán még helytálló az állítás – valósággal rettegésben tartja az embereket, különösen azokat, akik nem bírnak kellő információkkal. És legyünk őszinték: ki rendelkezik, rendelkezhet kellő tudással a témát illetően? Legfennebb a szakemberek. Teszem hozzá: egy része. És sok esetben – lévén, hogy teljesen új, eddig ismeretlen nyavalyáról van szó – még ők sem. Az ismeretlentől pedig – mert hát ilyen az emberi természet – félünk. Mert ki tudja? Félelmünkben pedig bizony számos kellően át nem gondolt, később őrültségnek bizonyuló cselekedetekre vagyunk hajlamosak. Mint például embertársaink megbélyegzése, alapvető emberi jogoktól való megfosztása. Egyesek az oltáselleneseket, mások viszont az oltást erőszakolókat készek gondolkodás nélkül elítélni. A közösségi médiában rémisztőbbnél rémisztőbb hírek terjednek – akár a vírus, vagy annál is gyorsabban –, s okoznak pánikot a lakosságban. Ami szinte törvényszerű következmény. A kérdés: mennyire van felkészülve az ilyen rendkívüli esetekre az állam? Mert minden az állami hatóságok első reakcióin múlik, az általuk hozott intézkedések vagy azt sugallják, hogy az állampolgár megnyugodhat, mert azok, akik ezért vannak tudják, mit és miért tesznek. Vagy ellenkezőleg: bizonytalanságot sugallnak, ami aztán érthető módon pánikot generál. A lényeg, hogy – már amennyire lehetséges – felnőttként kezeljék a lakosságot, kellő és rendszeres információkkal lássák el. Ha nem ezt teszik, akkor lábra kelnek az ellenőrizetlen hírek, álhírek, és kész a felfordulás. Esetünkben az államnak mint gépezetnek az „olajozatlansága” volt a legmegdöbbentőbb. Nem állítom, hogy váratlan volt mindaz, ami történt, mert az ellenkezője lett volna az igazán váratlan, azaz: ha mindenki megfelelően teszi a dolgát. Az is lehet – legalábbis az egyik neves román járványszakértő szerint –, hogy az illetékesek döntése értelmében Románia a szabadjára hagyott, tomboló fertőzés révén próbálja elérni a nyájimmunitást. Ki gondol itt az áldozatokra? Legfennebb statisztikai adatként hivatkoznak rájuk. Abból, hogy év közben, különösen a nyár folyamán passzivitásuk révén a hatóságok direkt segítették a járvány terjedését, csak erre lehet következtetni. A feltételezésnek csak látszólag mond ellent az, hogy a hatóságok oltásigazolványhoz próbálják kötni a munkavállalást.