Pesti Srácok

A román kultúra része a lopás. Jól értettem?

A román kultúra része a lopás.  Jól értettem?

Sokan felkapták a fejüket a hír hallatán – külföldön legalábbis, mert az országban ezen senki sem ütközött meg túlságosan – , hogy kiderült: egy román bűnszervezet tagjai éveken keresztül – pontosabban 2016 óta – egy dobrudzsai stratégiai fontosságú amerikai légi támaszpontról mintegy 2 millió dollárnyi üzemanyagot loptak el. Nem semmi. Még romániai viszonylatban sem. Az sem, ahogyan a román védelmi miniszter reagált az esetre. Egészséges erkölcsi érzékkel bíró ember számára ennél a kényelmetlenebb helyzetet nehezen tudnék elképzelni. Romániáról lévén szó, itt minden megtörténhet. Amiként az ellenkezője is. Lássuk, mit is mondott a miniszter: „A Mihail Kogălniceanu katonai támaszpontról való üzemanyaglopásért végső soron az amerikaiak a felelősek, akik nem számoltak a román kulturális szokásokkal” – jelentette ki Vasile Dîncu. Ezek szerint a hazugság, a lopás, az árulás nem valami erkölcsi szeplő, hanem román kulturális szokás. Következésképpen hazugnak, tolvajnak, árulónak lenni nem elítélendő. Legalábbis a miniszter szerint. Hanem akkor mi? – kérdem én. Milyen állapotban leledzik – szellemi, lelki, erkölcsi értelemben egyaránt – az a nép, nemzet, társadalom, amelynek tagjai így viszonyulnak a bibliai tízparancsolat egyikéhez? Nem beszélve arról, hogy egy felelős miniszternek inkább követendő példát kellene mutatnia, s nem megértést az ominózus iránt. Szintén az említett bűnben érték tetten a román kormány alig kinevezett kutatásért, innovációért és digitalizálásért felelős liberális párti miniszterét. Az illető – amellett, hogy plagizált –, akkorát hazudott, hogy neki lehet támaszkodni: azt állította, hogy a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen végzett, amit az egyetem rektora sietett cáfolni. Kérdés: vajon szellemi képességei nem engedték a politikusnak, hogy számoljon tettének lehetséges következményeivel, vagy úgy gondolta, ő ezt is megteheti?… Az eset kapcsán jut eszembe az idei, az EB által megrendelt felmérés, amely kimutatta: a román lakosság 40 százaléka szövegértelmezési nehézségekkel küzd. Magyarán: funkcionális analfabéta. Mit mondjak? A politikus sem lehet más/különb, mint maga a közösség/tömeg, amelyből vétetett.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

Simlis szélhámos, vagy áldozat? - Gál László, a magyar futball örök túlélője

Sport exkluzív 2019 május 17.
A magyar foci mindig kitermelte magából a zavarosban halászó holdudvarát; különösen igaz volt ez a kilencvenes évekre, de még a 2000-es évek sem feltétlenül a nyugalomról szóltak. Rengeteg adócsalási és bundaügy rontotta az amúgy is egyre mélyebb morális és szakmai szinten álló hazai futball renoméját; kalandorok és menedzsernek álcázott csalók szálldostak dögkeselyűként, és markoltak ki annyi pénzt a fociból, amennyit csak tudtak. Időnként most is kiesik egy-egy csontváz a szekrényből, azonban a jelenlegi viszonyokból visszatekintve félelmetes volt ez az időszak. Sok emblematikus figurára emlékszünk, akik így vagy úgy részt vettek ebben a kavalkádban: az egyikük Gál László, aki megfordult a Fradiban technikai igazgatóként, a Videotonban és a Honvédban ügyvezető igazgatóként, szerepet vállalt a Vasasnál is, jelenleg pedig az Ózdi FC elnöke. Gált folyamatosan zavaros ügyek követték, adócsalási botrányok és gyanúsítások, legutóbb pedig az Ózdnál is furcsa pénzügyi szituációba kerültek, melyben tudomásunk szerint az MLSZ vizsgálatot rendelt el és a NAV is nyomozást indított. A PestiSrácok.hu személyesen is beszélt Gál Lászlóval, aki szerint személye mindenhol csípte valaki szemét, többször kvázi balek volt, és vele próbálták elvitetni a balhét. Vajon mindig rosszkor volt rossz helyen, vagy ügyeskedő, simlis bajkeverő, aki mindenhol igyekezett kibújni a felelősségre vonás alól, és új helyen folytatni az üzelmeit?