Pesti Srácok

Hogyan, merre tovább?

Hogyan, merre tovább?

Sokan felteszik manapság a kérdést: mi vár, várhat ránk – anyaországi, illetve határon kívül rekedt magyarokra – a sorban negyedik Fidesz-KDNP-győzelem után?

Az anyaországi helyzetre legfennebb kívülállóként van rálátásom, de annak alapján, ahogyan a választópolgárok döntöttek – negyedszer is! –, kimondható: a kormányzat jól végezte munkáját, az eredményekkel a többség meg van elégedve, következésképpen az új kormány felé megfogalmazott választói elvárás: a folytatás. Azt várom, még akkor is, ha tudom: nincs az a jól végzett munka, ami itt-ott ne hagyna kívánni valót maga után. Mindent lehet, ha csak egy hajszálnyival is, jobban csinálni.

Kákán csomót keresésnek tűnhet, de mikor tegyen említést róla az ember, ha nem ilyenkor, a hatalmas választási siker után: józan paraszti ésszel fel nem foghatom, hogyan lehetséges az, hogy tizenkét esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy a bírói testületeket megszabadítsák a liberálbolsi gazdasági és politikai érdekköröket kiszolgáló alakoktól. Velük, általuk remélni sem lehet, hogy elszámoltatásra sor kerüljön valaha is. Ameddig pusztán jogszolgáltatásra számíthatunk az illetékesektől, s nem igazságszolgáltatásra, addig kizárt, hogy gátat lehessen vetni az olyan gazemberségeknek, mint amik Budapest és az egyes kerületek önkormányzatainál folynak, s amikről a sajtóból bárki tudomást szerezhetett. És még valami: Gyurcsány Ferenc felelősségrevonásáról sem lenne ildomos megfeledkezni. Bár ki tudja, ő szabadlábon hasznosabbnak tűnik…

PestiSracok facebook image

És most néhány szót a nemzetpolitikáról, pontosabban a magyar-magyar kapcsolatokról, jelesen az erdélyi magyarság vonatkozásában folytatott politikáról. A képlet világos, könnnyen érthető, Orbán Viktor a következőképpen foglalta össze a Krónika 2017. október 5-ei számában megjelent interjúban: „Mindig az volt az álláspontom, a magyarországi magyaroknak az a dolguk, hogy tudomásul vegyék az itt élő emberek döntését. Márpedig az itt élő emberek rendszeresen hetven-nyolcvan százalékos arányban az RMDSZ-re szavaznak. Mellékes, hogy erről mit gondolnak Budapesten, az a fontos, hogy mit gondolnak erről Erdélyben a magyarok. Ha ők az RMDSZ-t támogatják, akkor nekem az a dolgom, hogy az RMDSZ és Magyarország, valamint a magyar kormány között stabil és gyümölcsöző kapcsolatot alakítsak ki”. Ehhez fölösleges bármit is hozzátennem.

Annyi mégis ide kívánkozna, hogy azért indokolatlan túlzásnak tűnhet – akár nyílt beavatkozásnak is minősíthető –, ahogyan az előző romániai választásokkor Potápi Árpád államtikár, valamint Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes – amolyan „nagytestvérként” megnyilvánulva – nyíltan arra szólítottak fel, hogy az RMDSZ-re voksoljunk. Mi több: nemzetárulónak bélyegezték meg azokat, akik esetleg a másik – igaz, kisebb és esélytelenebb – magyar alakulatra szavaztak volna.

Egyébiránt a magyar kormányzat támogatáspolitikájának köszönhetően Erdélybe áramló pénzekből olyan gazdasági, oktatási, kulturális, műemlékvédelmi befektetések valósulhattak meg, amelyekre másként soha nem kerülhetett volna sor. Nekünk, erdélyieknek nem maradt más, mint jól sáfárkodni a ránk bízott tálentumokkal. Bízunk benne, hogy a magyar kormány eme jó szokása továbbél az ötödik Orbán-kabinet idején is. Esetleg azt is megérjük, hogy az RMDSZ – ahogyan a választási kampány idején előszeretettel hangoztatták: erőt felmutatva – „kiharcolja”, hogy a román költségvetésből is csurgassanak némi pénzt az előbb említett célokra. Mégiscsak a román kormány feladata lenne mindez, hiszen itt adózunk.

Ami pedig az utóbbi időben a magyarországi nemzeti oldalon előszeretettel hangoztatott véleményt illeti, hogy aszongya „ez az RMDSZ nem az az RMDSZ”, nos, erre itt egy, igaz, tíz évvel korábbi idézet, amely azt bizonyítja, valaha más volt az RMDSZ megítélése a Fideszben: „Az RMDSZ vezetése nagyon régóta az MSZP-vel ápolja a legszorosabb kapcsolatot, amiben persze nincs semmi meglepő, hiszen mindkét párt ugyanolyan bolsevik gyökerekből táplálkozik, az erkölcseik, mentalitásuk és érdekeik is közösek.” Ki mondta ezt? Elárulom: Kövér László. Mi változott azóta? Lényegében semmi.

Még csak annyit: a bolseviknál – legyen az akár RMDSZ-es – nincs ártalmasabb emberfajta.

Ajánljuk még

Hihetetlen döntést hozott az MLSZ, nem emlékezhetnek meg a Puskás Arénában a szurkolók a lengyel–magyar barátságról (videó!)

Exkluzív március 21.
A szurkoló nemcsak nézi a mérkőzést, szotyizik és kiabál valamit a pálya szélén, szorosan kötődik klubjához, a nemzetéhez, ennélfogva óriási lokálpatriotizmus és hazaszeretet jellemzi. Természetesen nincs ez másként azoknál a drukkereknél, akik rendszeresen látogatják meg a válogatott meccseket és a B-középben szurkolnak torkaszakadtából a nemzeti tizenegynek. A magyarsághoz és annak történelméhez pedig szorosan kapcsolódik a lengyelekkel közösen ápolt évezredes barátság, amelyre a magyar szurkolók méltóképpen emlékeznek meg évről évre. Sajnos idén ez elmarad, mert az MLSZ "politikai tartalmat lát" egy olyan drapériában, ami csak emlékezni akart volna erre a meseszép hagyományra.

A Mezey-válogatott egyik legnagyobb rejtélye a Nyilasi-ügy lett – Ma sem egyértelmű, hogy miért maradt itthon a csapatkapitány

Exkluzív 2021 június 2.
A Mezey-válogatott történetében három különlegesség, ha úgy tetszik, nagy rejtély, „titok” van. Az egyik az, hogy miként tudott szinte a semmiből kinőni egy világverő gárda? A másik, hogy miért ért véget ez a csodálatos menetelés úgy, ahogyan véget ért? A harmadik pedig az, hogy a csapat szellemi vezére és csapatkapitánya, Nyilasi Tibor vajon miért nem utazott ki a mexikói világbajnokságra? Visszaemlékező sorozatunk mai részében a Nyilasi-ügy hátterét igyekszünk feltárni.

Tomboló magyargyűlölet Ukrajnában - A Vereckei Emlékművet is elpusztítanák a nacionalisták

Exkluzív 2022 október 6.
A háború legsötétebb óráiban sem hajlandóak a békés együttélésre ukrán nacionalista csoportok. Bár egyes becslések szerint a 150 ezres kárpátaljai magyarságnak mára körülbelül egyharmada maradt Kárpátalján, azaz Ukrajnában és a belső menekültek által egyértelműen elindult egy rendkívül gyors és visszafordíthatatlannak tűnő elukránosodás, vannak, akiknek ez sem elég. Kárpátaljai olvasóink egy olyan blogra, illetve több tízezer követővel bíró Facebook-oldalra hívták fel a figyelmünket, amely a magyarok elleni uszítás, gyűlöletkeltés iskolapéldája, mégsem sért közösségi alapelveket, ukrán jogszabályokat, sőt mi több, a szóbeszéd szerint magasról támogatott is az oldal működése.