Miféle hídszerep?

Összegyűltek, hogy ne legyenek szanaszét, mármint a kelet- és közép-európai NATO-tagállamok államfői. Hiába na, amióta Washingtonban úgy döntöttek, erősítik a NATO keleti szárnyát, azóta Románia álnémet – vagy bakszász? – elnöke „tényezőnek” hiszi magát a geopolitikában, igaz, csak amolyan fejbólintó Jánosként, legfeljebb az említett B9-es „csúcshoz” hasonló pótcselekvések társszervezőjeként jeleskedik. A pénteki bukaresti eseményen részt vevő országok államfői megfogalmazták, hogy "erősebb előretolt NATO-jelenlétet" szeretnének a térségben, ami erősebb védelmet is jelent a régió számára - jelentette ki Andrzej Duda lengyel államelnök. „Úgy gondoljuk, nem csupán Ukrajna érdeke megvédenie önmagát, szuverenitását, függetlenségét és szabadságát, hanem a mi, a lengyel nép, a teljes keleti szárny, az Európai Unió és az egész szabad világ érdeke biztosítani, hogy Ukrajnának ne csak sikerüljön megvédenie magát, hanem visszatérjen nemzetközileg elismert határaihoz, hogy a rend helyreálljon" – tette hozzá. Enyhén szólva érdekes, ahogyan a lengyel államfő „az egész szabad világ”, az EU, a teljes Közép-Európa érdekeként állítja be az orosz-ukrán hábrorúval kapcsolatos lengyel álláspont érvényesítését. Megjegyzendő: a csúcson a NATO jelenlétének kiterjesztését szorgalmazták Bulgáriára, Magyarországra és Szlovákiára is. Novák Katalin magyar államfő Facebbok-oldalán számolt be az eseményről. A közös nyilatkozat világosan és egyértelműen tükrözi azt a teljesen EU-konform álláspontot, amit beiktatási beszédében tíz pontban megfogalmazott – írta. „Határozottan elítéljük Oroszország Ukrajna elleni indokolatlan agresszióját, mely hatalmas emberi szenvedést és pusztítást okozva döntötte romba Európa békéjét” – hangsúlyozta. Továbbá: „megerősítettük elkötelezettségünket Ukrajna szuverenitása és demokratikus működése mellett. Ez azt is jelenti, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség jogainak teljes körű biztosítása az ukrán állam mindenkori kötelezettsége”. A bukaresti csúcstalálkozó után négyszemközti megbeszélésre is sor került a magyar és a román államfő között. „A román fél pragmatikus és korrekt kapcsolatokban érdekelt Magyarországgal, és meggyőződése, hogy a nemzeti kisebbségek hidat képeznek a két ország között, fontos szerepet játszanak az együttműködés elősegítésében” – emelték ki a román elnöki hivatal közleményében. „Modern és pragmatikus kapcsolatokra törekszünk, és mindketten dolgozunk majd azért, hogy az erdélyi magyarok a szülőföldjükön boldoguljanak” – értékelte az eseményt a magyar államfő. Magyarán: nesze semmi, fogd meg jól, avagy marad minden a régiben – a diplomácia virágnyelvén megfogalmazva. És ez még a jobbik változat, de lehet rosszabb is. Mert ki tudja, mit is takarhat az a magyar nemzeti kisebbségre osztott hídszerep, amit a román államfő emlegetett? Garantálhatja-e valaki, hogy nekünk is ne azt a sorsot szánják, ami a moldvai szerencsétlenül összeomlott hídnak jutott?