N. Péter mint nemzetbiztonsági kockázat

Fel nem foghatom, hogyan lehetséges az – bár ha jól meggondolom, értem én, hogyne érteném –, hogy a román baloldal tövig nacionalista, míg a magyar velejéig internacionalista, akarom mondani: globalista. Azaz nemzetellenes. A magyarnál minden más érdeket előrébb valónak tart – ebben egyeznek a román baloldaliakkal, meg jobboldaliakkal is –, ezért aztán ahányszor alkalma adódik, rátör nemzetére. Hogy Budapesten lerománozzák a hozzám hasonlót, ahhoz már hozzászoktam forma. Igaz, kezdetben nagyon rosszul esett, háborogtam is miatta nemegyszer, de ma már nem veszem zokon. Ismerve a Kádár-korszakbeli történelemoktatás bűnös hiányosságait, nagyvonalúan eltekintek felette. Valahogy úgy vagyok vele, hogy megbocsátom, mint annak szokás, aki nem tudja, mit cselekszik. Erre int a keresztény tanítás, s az ellenállhatatlanul gyűlő élettapasztalat. Ezzel szemben egy politikustól – még ha baloldali is – joggal elvárható lenne, hogy tudja, mit cselekszik, különösen, mit mond. Eredeti szándékom szerint a politikus mellé a felelős jelzőt használtam volna, de meggondoltam magam, hisz baloldali politikushoz nagyon nem talál. Igaz, liberálishoz sem. Hosszan sorolhatnám azon balliberális politikusok neveit, akik a határon kívül rekedt nemzetrész, különösen az erdélyi magyarság tagjait sértegették: Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor, Eörsi Mátyás, Újhelyi István, Fekete-Győr András, Donáth Anna, s a lista nem teljes. Vegyük a legutóbbi esetet, amikor is a Niedermüller Péter nevű „rémisztő képződmény” a június 4-ei Nemzeti Összetartozás napján, miután azon kesergett, hogy az „orbáni összetartozás” szerinte nem terjed ki az egész társadalomra, a következőket találta leírni: „És gondoljunk azokra a magyarokra is, akik Trianonnak is köszönhetően ma jobban élnek Romániában, Szlovákiában, és a többi környező országban, mint mi itthon Magyarországon. Orbán, a hazugságokra épülő politika, az olcsó ostoba nacionalista demagógia, a mindent eluraló korrupció megmaradt nekünk, nekik pedig megmaradt a szabadság, a nyílt társadalom, az Európához való tartozás, a jobb élet, a jövő reménye…” Ehhez varj gombot, jámbor! Hát mit mondjak? Tiszteletben tartom véleményét, de nem állom meg, hogy meg ne kérdezzem: ha szerinte mi jobban élünk – értsen bármit is ezen –, akkor mi a fenéért nem hagyja ott erzsébetvárosi polgármesteri székét, s költözik ide, „bezzegromániába”? Ahol az orbáni „olcsó ostoba nacionalista demagógia, a mindent eluraló korrupció” helyett „a szabadság, a nyílt társadalom, az Európához való tartozás, a jobb élet, a jövő reménye” várja. Vagy mégsem? El lehet menni, mondta egykor a gazdája, Feri. Bizony, el lehet ide is jönni – ezt már én mondom –, ahol az erdélyi magyar nemzeti közösség tagjaira potenciális nemzetbiztonsági kockázatként tekintenek a hatalmukat, befolyásukat éppen kiterjeszteni igyekvő különböző titkosszolgálatok. Hogy ehhez nem szükséges Romániába jönnie, hisz az említett jelzőt ő már Budapesten is bőven kiérdemelte?