Uruguay vagy Paraguay?

Teljes tudathasadásban van a nyugati világ, amióta február 24-én kirobbant az orosz-ukrán fegyveres konfliktus. Az tény, hogy az orosz csapatok hatoltak be a „független” Ukrajna területére, de hogy mi vezetett a konfliktus ilyen arányú kiéleződéséhez, nos, az feltételezhetően még sokáig vitatéma lesz. Az USA nyomására az EU elhamarkodottan, kellőképpen át nem gondolt módon sorra hozza az orosz „agresszor” elleni szankciókat. (Az idézőjelekhez – az elfogultság látszatát is vállalva – ragaszkodom.) Már a hatodiknál tartunk, de még nyoma sincs a nagy garral bejelentett, s makacsul vizionált következményeknek: Oroszország gazdasági térdrekényszerítésének. A történelem bizonyítja, hogy a hasonló gazdasági szankciók, blokádok nem vezetnek eredményre, mert könnyűszerrel kijátszhatók. Ezúttal is bebizonyosult, hogy nincsenek régi viccek, csak új emberek. Kijev manapság inkább hasonlatos egy rossz hírű mulatóhoz, amelyben velejéig romlott ripacsok kétes értékű, szappanopera hosszúságú előadásban lépnek fel, gigagázsiért. Természetesen addig, ameddig a háttérben maradó főszponzor jónak látja. Aztán mehetnek a búsba… Igaz, ott még egyelőre nem tartunk. Hanem akkor hol is? Hát ott, hogy a kijevi főkomédiásnál, a Zelenszkij nevűnél sorra jelentkeznek amerikai kollégái, legutóbb egy Ben Stiller nevű, korábban pedig Angelina Jolie és sokan mások. Tudják: egy kis közös fotózkodás soha nem árt a népszerűségnek. Ebben a sarkaiból kifordult, értékrendjét vesztettt világban mindegy, milyen összefüggésben, csak beszéljenek az emberről. Az ismertség – bármilyen eszközökkel szerezték – mindent visz. Ez motiválhatta – meg az, hogy állandó kampányban vannak – azokat a politikusokat is, akik a háború kirobbanása óta egymásnak adják a kilincset Kijevben a világpolitika hollywoodi eszközökkel „megcsinált” sztárjánál. Legutóbb a Macron-Draghi-Scholz hármasfogat járult eléje, no meg negyedikként a csapatban, de amolyan fölösleges, ötödik kerékként a mi jó kedves álszász román elnökünk, tudják: a klassz Klaus. Hogy mennyire fontosnk tartották jelenlétét, arról az arulkodik a leginkább, hogy a „történelmi jelentőségű” találkozóról beszámoló egyes angol nyelvű médiákban – New York Times, BBC, Guardian – a nevét is alig említették, sőt magát az alakját is kitörölték a képekről. Mindenesetre emberünk teljesen észrevétlen maradt, mintha ott sem lett volna. Mialatt váltakozó intenzitással ugyan, de folyik a háború, a háttérben az EU- tagállamok vezetői mintha megegyeztek volna az Ukrajna csatlakozását lehetővá tevő előtárgyalások elindítását illetően. Ha szerintük Ukrajna megfelel a sokrétű feltételeknek, akkor csak tárgyaljanak… Hol vagytok európai értékek – jelentsen bármit ez –, jogállamiság, stb. Most olvastam: attól, hogy egy országot megtámadnak, még nem válik automatikusan jogállammá. Ennek ellenére Potápi Árpád János által az MTI-hez kedden eljuttatott közleményben ez áll: Magyarország érdeke, hogy a szomszédos Ukrajna szuverén, kiegyensúlyozott, demokratikus jogállam legyen, ahol a nemzeti kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarság is békében és biztonságban élhet szülőföldjén. Továbbá: Ukrajna EU-tagjelölti státuszának a támogatása tehát nemzetpolitikai érdek is, ezért a június 23-24-i uniós csúcstalálkozón Ukrajna számíthat Magyarország támogatására az EU-tagjelölti státusz ügyében. Most akkor az író szavaival: Uruguay vagy Paraguay? Másként: jogállam vagy nem jogállam? Mármint Ukrajna.