Lehetetlen vállalkozás

A lehetetlenre vállalkozott a román sportminiszter. Történt, hogy Novák Károly Eduárd múlt hét csütörtökén bejelentette, hogy a 2022–2023 idénytől kezdődően rendeletben kötelezi a csapatsportokban érdekelt egyesületeket, hogy a hivatalos mérkőzések teljes időtartama alatt legalább 40 százalékban román állampolgárságú játékosokat szerepeltessenek. A szabály a felnőtt és a junior korosztályra egyaránt vonatkozik. A tárcavezető – maga is sikeres parolimpikon – a lépést azzal indokolta, hogy általa a hazai sportolókat szeretnék több szereplési lehetőséghez juttatni a külföldiekkel szemben. A megszólalt klubvezetők szinte mindenike elvben ugyan helyeselné a döntést, de tekintettel az idő rövidségére, gyakorlatilag kivihetetlennek tartja. Azzal érvelnek, hogy a játékoskeretek kialakításánál előre tudniuk kellett volna, mihez tartsák magukat. Nem beszélve arról, hogy a már megkötött szerződések felbontása komoly anyagi terhekkel járhat az „idegenlégiósokat” foglalkoztató klubok számára. Nem beszélve a jelenleg érvényes EU-s szabályozásokról, amelyekre hivatkozva bárki könnyűszerrel megfúrhatja a rendeletet. Mint ahogyan meg is tette az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöki székébe az RMDSZ által juttatott Asztalos Csaba, aki simán diszkriminatívnak bélyegezte azt. „Ami az európai uniós állampolgárokat illeti, jogilag nem megalapozott döntés, ugyanis az EU egyik alapelve a személyek szabad mozgásának a joga, beleértve a munkavállaláshoz való jogot is, hátrányos megkülönböztetés nélkül” – magyarázta a sajtó munkatársának Asztalos. A CNCD elnöke emlékeztetett az 1990-es Bosman-ügyre, amely az 1995-ben hozott európai uniós bírósági ítélettel zárult, s amely kimondja: az állampolgárság alapján tilos megkülönböztetni EU-s állampolgárokat, különösen munkavállalás esetén. „A sporttevékenység is munkaviszonynak számít, függetlenül attól, hogy minek nevezik a szerződést” – érvelt Asztalos. Mindebből egyértelműnek tűnik, hogy a jogszabály – bár kifundálójának jószándéka vitathatatlan – nem éli túl az alkotmányossági felülvizsgálatot. Következésképpen: halva született. Az eset – a sportszakmai meg egyéb jogi vetületein túl – más kérdést is felvet, például: hogyan lehetséges, hogy az RMDSZ által támogatott sportminiszter ilyen eleve bukásra ítélt jogszabályt kezdeményezhetett? Hát nem került egyetlen „szövetségi” politikus, aki figyelmeztette volna, hogy ez lehetetlen vállalkozás? Esetleg kiesett az RMDSZ kegyeiből?