Veszélyek kora
Érthető módon idén is Orbán Viktor előadása bizonyult Tusványos legnagyobb érdeklődést kiváltó eseményének. A nyugati világ, Európa – benne Magyarország –, sőt a világ sorsának lehetséges alakulásával kapcsolatos gondolatai sok nyugati kancelláriában elgondolkodásra késztethetné a döntéshozó szerepében tetszelgőket. Miért a feltételes mód? Azért mert a nyugati világot ez idő szerint irányítani látszó, sokszorosan kontraszelektált, gyógyíthatatlan politikai idiotizmusban vergődő, gerinctelen percemberkéi képtelenek a gondolkodásra.
A miniszterelnöki előadást eddig már elemezték mind a hazai nemzeti, mind a haladár oldalon. Számunkra esetleg a román reakciók lehettek érdekesek, bár igazi meglepetést azért nem okoztak. A mélyállami, titkosszolgálati bekötöttségű központi média, különösen a televíziós hírcsatornák, Orbán Viktor személyének diabolizálásán túl, semmi újat, netán objektív, elfogulatlan megközelítésre hajazót sem voltak képesek produkálni. A politikusokról nem is beszélve. Maradjunk csak a hivatalosnak mondható külügyminiszteri értékelésnél: a román fődiplomata szerint „nem hangzottak el Romániát provokáló kijelentések magyar kormányzati tisztségviselők részéről”, ugyanakkor Bogdan Aurescu sajnálatosnak nevezte, hogy Orbán Viktor miniszterelnök Románia területéről terjesztett olyan nézeteket, amelyekkel Bukarest nem tud azonosulni. Hát hogyan is tudna, amikor Bukarest „az Egyesült Államok stratégiai partnereként” Washington – és természetesen Brüsszel – minden kimondott és ki nem mondott óhaját szó nélkül igyekszik teljesíteni, nem számolva az esetleges politikai, gazdasági és egyéb természetű következményekkel.
Ilyen körülmények között üde foltként értékelhető a nem kimondottan magyarbarátságáról elhíresült Cosmin Gusa médiamogul Orbán Viktor leckéje című, egy román blogfelületen megjelent írása. Sokatmondó az alcím is: Végre egy politikus, aki megmagyarázta a románoknak, mi is történik a nagyvilágban. Az ő neve: Orbán. Orbán Viktor. A szerző különösebb kommentárok nélkül ismerteti az előadás általa kiemelt részleteit, végül azzal zárja írását, hogy számos erdélyi barátja jelezte amiatti aggodalmát, hogy az utóbbi időben – Bukarest öntelt tehetetlensége folytán – sok román autonómiával kapcsolatos álláspontja megváltozott, s most már egy független Erdély után vágyakoznak. A tusványosi folyamat mindenféle – magyar vagy román, intelligens vagy naív – szecesszionista törekvés számára inspirálólag hat. S amelyek – teszi hozzá Gusa – közös kiindulópontja a Bukarest által kínált sötét perspektíva, amely egyre többeket meg- és elriaszt.
Ami a legfontosabb – és egyben, igaz, csak elméletileg, némi reményekre is feljogosít a magyar-román kapcsolatok javíthatóságát illetően –: a Nézőpont Intézet legújabb kutatásának eredményei szerint jelenleg tíz romániai felnőtt lakosból hatan (57 százalék) inkább pozitívan vélekednek a magyar kormányfőről, és mindössze hárman (30 százalék) ítélik meg személyét inkább negatívan. Ez jelentős elmozdulás 2020-hoz képest, amikor még a románok alig 17 százaléka vélekedett kedvezően Orbán Viktorról.
Mindez azt bizonyítja, hogy semmi sem örök, ergo minden megváltozhat.
Még Orbán Viktor román megítélése is.
De az is lehet, hogy ez csak látszat.
