Van az a pénz...
Sokan felkapták a fejüket a hír hallatán, hogy Rapport Richárd sakkozó ezentúl „Románáiért fog játszani”. Hogy miért? Nyilván a román sakkszövetség által beígért kedvezőbb anyagi juttatásokért. A szórakoztatóipar részévé vált sport futószalagon termeli ki modern gladiátorait, akik a múlandó dicsőség mellett, a lehető legnagyobb anyagi hasznot szeretnék maguknak. Ne őket hibáztassuk ezért, hisz nem ők tették ilyenné a sport világát, hanem az a sportolókat. Ez van ott, ahol a siker egyetlen mércéje a pénz. Nem sokat tudok a sakk világáról, azt aztán végképp nem, hogy miként, milyen feltételeknek eleget téve igazolhatnak egyik nemzeti csapatból a másikba a versenyzők. Feltételezem, hogy más sportágakhoz hasonlóan itt is az a követelmény, hogy az érintett sportoló állampolgárságot szerezzen az illető országban. Számomra – Romániában/Erdélyben élő magyar számára – itt válik érdekessé a történet. Hangsúlyozom: másutt, a világ, Európa más tájékán talán fel sem figyelnének a hasonló esetre. Nekem azonban – persze erősen szubjektív okok miatt – fájdalmat okozott. Dehát – jól belegondolva – nem is olyan rendkívüli, sőt, nem is ritka, ha valaki beáll zsoldosnak. Az egykori, mindenkori vetélytárshoz. Ellenfélhez vagy ellenséghez – ki hogyan értelmezi. A régi mondás jut eszembe: van az a pénz, amitől korpásodik a haj… És miért ütköznénk meg a sakkozón, amikor erdélyi magyar politikusok sora is úgy döntött: inkább „Romániáért játszik”, semmint választóiért, akiknek – ne feledjék, ne feledjük! – kiváltságos helyzetüket köszönhetik. S akiket nap mint nap cserben hagynak. Másként: elárulnak.
