Pesti Srácok

Schengen pacsi

Schengen pacsi

Az Európai Parlament által kedden elfogadott állásfoglalás értelmében az EP szorgalmazza Románia és Bulgária mihamarabbi csatlakozását a schengeni övezethez, melynek feltételeit – legalábbis a dokumentum szerint – mindkét ország már régóta teljesíti. Jelenleg az EU valamennyi tagállama része az áruk és személyek szabad, azaz ellenőrzés nélküli mozgását biztosító schengeni övezetnek, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Írország és Románia kivételével. Sőt, olyan országok, mint Izland, Norvégia, Svájc és Liechtenstein, amelyek nem EU-tagok, szintén élvezik a schengeni övezethez tartozás előnyeit. Alig született meg az említett dokumentum, a román kormány első embere máris diadalittasan nyilatkozott, mintha már minden akadály elhárult volna a csatlakozás elől. „Teljesítettük a szükséges feltételeket. Meg kellene hozni ezt a döntést” – írta Facebook-bejegyzésében. Csakhogy nem mennek olyan simán a dolgok, a kedvező EP-állásfoglalás ellenére a csatlakozást az Európai Tanácsnak kellene jóváhagynia. Amitől az mindeddig valamiért vonakodott. A román média találgatásai szerint a csatlakozás akadályoztatása mögött önző piaci megfontolások rejtőznek: azt taglalták – nemcsak újságírók, de a megszólaló gazdasági szakemberek is –, hogy a hollandusok szerint a rotterdami teherkikötő számára a konstancai komoly vetélytárs lehet, ezért a holland politikum ahol tud, ott tesz keresztbe a csatlakozásnak. Ez utóbbi feltételezést látszik igazolni a tény is, hogy a holland EP-képviselők, de maga Rutte miniszterelnök is többször ellenezték Románia csatlakozását. A keddi szavazáson, igaz, ezúttal nem voksoltak ellene, de tartózkodtak a holland képviselők. Miért lenne fontos a schengeni csatlakozás a románok számára? Elsősorban azért, mert jelentősen megkönnyítené az ingázó munkavállalók életét, de megkönnyítené a fölösleges ellenőrzések miatt nehézkes áruforgalmat is, ami károsan befolyásolja a gazdaságot. Marad a kérdés: a keddi EP-állásfoglalás közelebb vitte-e Romániát a schengeni övezethez? A válasz egyértelmű: nem. Mégpedig azért, mert nincs arra nézvést semmiféle jogosítványa. Úgy fest, az egész nem más, mint az ismert – igaz, nem túl értelmes – gyermekjáték, amire a címben próbáltam utalni.

Ui. Most jött a hír: a holland törvényhozás határozatot fogadott el, amelyben felszólítják a kormányt, hogy ne támogassa Románia kooptálását a schengeni övezetbe.

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.