Ért ez az ember egyáltalán valamihez?!
Csak néhány pillanatra hagyja magára Gál J. Zoltán a főpolgármestert, és rögtön ez történik. Mondjuk szegény Karácsony Gergely azt sem tudja, hogy hol van Csepel vagy Zuglóban az iskola, miért pont a tadzsik zászlót ismerné föl? Vagy legalább azt, hogy valami nem a magyar zászló.
Kész szerencse, hogy Kurdisztán nem önálló állam, így nincs ott a zászlaja a Messenger kínálatában; azzal aztán még nehezebben boldogulna Gyurcsány Ferenc budapesti vazallusa. Abban még a piros-fehér-zöld sávok méretaránya is megegyezik a magyar zászlóéval, ráadásul a közepén van egy aranyos napocska, aminek Gergő valószínűleg nehezebben állna ellen, mint Gy. Németh Erzsébet nyomásgyakorlási képességének. Egyébként a tadzsik zászló a T betűs országok között van, a sor vége felé, míg a magyar zászló a H betűsek között, közelebb a sor elejéhez. Talpraesett főpolgármesterünk így keresés közben át is görgetett a magyar fölött, de hát megestek vele már ennél nagyobb hibák is. Ez persze nem olyan komoly dolog, csupán rendkívül kifejező, Karácsony nyámnyila, szerencsétlenkedő életművét és az eközben szarból font ostorként csattogtatott, elképesztő önbizalmát elnézve. De mégsem annyira komoly ez a zászlós baki, mintha mondjuk összebarmolná a belváros közlekedését, vagy választott tisztviselőként önkényeskedve eldöntené, hogy nem áll szóba a sajtó azon képviselőivel, akik túl kényelmetlen kérdéseket szegeznek neki. Annyira meg pláne nem komoly, mintha elásnák szegény Karácsonyt a szövetségesei valami zuglói kültelken.
Fontos leszögezni, hogy Karácsony Gergely nem amiatt nem való főpolgármesternek (se), mert nem ismeri fel a tadzsik zászlót, de még azt se, hogy a tadzsik zászló az nem a magyar. Persze lehet, hogy a zászlók ismerete nem az alapműveltség része (de), ám a főpolgármester nem egy átlagember, akitől csak az alapműveltséget várjuk el, hanem magas rangú, választott tisztviselő, aki szedje már össze magát, ha a nyilvánossághoz szól!
Ezen kívül pedig még rengeteg dologgal nincs ő tisztában. Például azzal sem, hogy egy nagyon szigorúan és hatékonyan visszafogott járványhullámba hogyan ne haljon bele egy csomó lakó az ő fenntartói felelőssége alá tartozó idősotthonban. Vagy azzal, hogy ha mélygarázs helyett hotelt építenének a Városligetbe, amivel esetleg ő is jól járna, az ugyanúgy a Városliget beépítése, ami ellen ő évek óta küzd.
Ez a felelősség meg őszinteség dolog úgy általában nem megy neki, a passzív-agresszív hárítás viszont annál inkább. Mindig valaki más tehet az ő problémáiról. A kormány, mert nem ad még több pénzt a Lánchídra, a kórház, mert nem tesztelték le az idősotthon lakóit, Tarlós István, mert nehéz örökséget adott át, a Fidesz meg az MSZP, mert lepaktáltak parkolásügyben, a jobboldali újságírók, mert csúnyákat kérdeznek tőle meg írnak róla. Talán még a tadzsikok is, mert a miénkhez hasonló zászlót választottak.
Egy csomó dologról tudjuk már, hogy a főpolgármestermester nem boldogul el velük. Még egy közbeszerzést sem képes ő meg a csapata rendesen kiírni egy hídfelújításra. Persze mindez orvosolható lenne azzal, ha nem lenne megkötve a keze a balos pártok paktumai révén, és nem kellett volna szakemberek helyett pártkatonákkal feltöltenie az összes jól fizető önkormányzati állást. De ennél is súlyosabb, hogy Karácsony Gergely volt már miniszterelnök-jelölt, 4 évig országgyűlési képviselő, 5 évig polgármester, 1 évig főpolgármester, de még mindig nem derült ki, mihez ért. Eddig úgy tűnt, legalább facebookozni tud – már ha ez elégséges komoly politikai funkciók betöltéséhez –, de most már ez se biztos. Tudja valaki, mihez ért Karácsony Gergely?!
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
