Újperzsia birodalmi törekvéseit ma már nem csak a Nyugat-Balkán paneljeinek lakossági egzotikuma, a nagyanyád alaposan kiporolt perzsaszőnyege jelzi
December 28-a óta rejtélyesnek látszó folyamatok zajlanak Iránban. A kifelé tökéletes szimmetriát mutató, a "mérsékelt szerepben" a nyugatot keresztbe végigrodázó totalitárius iszlám rezsim elleni népi indulatok váratlanul, látszólag a semmiből törtek a felszínre. Az Obama-adminisztráció egyik legnagyobb (Reaganig visszanyúló) ősbűne az volt, hogy masszív mennyiségű tőkét áramoltatott „a közös, a szabályozott” atomprogram keretein belül az újjáépülő síita aranybirodalomba. Ennek a sokak által ünnepelt, a komenista világbéke-felé tett bátortalan lépésnek a következménye az lett, hogy a nyugat kedvenc ajatollahjának jelentős uzsonnapénze halmozódott fel, amit természetesen a Közel-Kelet a hongkongi tőzsdénél is jobban prosperáló terrorpiacain szórt el, azzal az egyszerű, de szent, leglényegében szakrális indíttatású céllal, hogy ellehetetlenítse, kiszorítsa Amerika lehetőségeit, tovább ostromolva a keresztesek egyébként is omladozó bástyáit.
Tanulság: ne építs szarból várat magadnak (Irakban). Az ajatollah mattot akart adni a bűnös nyugatnak, a náluk is sokkal sátánibb, gyerekvértől elbódult cionista zsidóknak. Trump választási ígéreteivel ellentétben agresszív, proaktív területközpontú külpolitikát folytat bár mi nem is vártunk, várhattunk mást az ámerikái ingatlanpiac nagy fehér cápájától, a dílméker csúcsragadozótól. Ne feledjük, egy az ehető arannyal fitten tartott színészprostikkal felszerelt penthouse-t messze a sztenderd négyzetméterár alatt, nyújork belvárosában megszerezni sem sokkal kisebb taktikai kihívás, mint végül izraeli fennhatóság alá vonni Kelet-Jeruzsálemet az arab hordáktól. Tudják az is csak földharc, vagyis: harc a földért. Mert mindegy, hogy Manhattani luxus-lakótömbökről vagy elsivatagosodott puha diktatúrákról van szó: meg lehet őket venni, méghozzá kilóra. Na, ez az, amiben Trump a legjobb. És, hogy miért van erre szükség a piaci versenyen túl? Azért, mert Újperzsia birodalmi törekvéseit ma már nem csak a nyugat-balkán paneljeinek lakossági egzotikuma, a nagyanyád alaposan kiporolt perzsaszőnyege jelzi.
Trump sokak számára irritáló, heves ellenreakciója valójában annak köszönhető, hogy Obama-doktrína eltakarításával a korábbi, a hatvanas évek óta aktív régi-iskolás amerikai külpolitika tünedezőben van, azaz a diktatúrák halmazállapotának titkosszolgálati eszközökkel való felpuhítása, a politikai ellenzék radikalizálása, a rendszer destabilizálása. Helyette új, terület alapú játszma (amely nem írta felül a korábban használt eszközöket, csak az új filozófia szolgálatába állította azokat) kezdődött, ahol az robbant bankot, aki feleszi az ellenfél buffer-zónáit, illetve fő érdekeltségei közelében élő és feláldozható, fogyóeszközt jelentő (palesztinok, irakiak, szírek, jemeniek etc.) buffer-népségeit, így kényszerítve bénult matthelyzetbe az ellenfelet. Nem szárazon egymás elpusztítása a cél, hanem az arányok szélsőséges eltorzítása. Egy geopolitikai szempontból vergődő, de stabil, kiszámítható Irán sokkal jobb, mint a perzsa tavaszban felperzselődött konfliktusgóc (ill. konfliktuspolip). Aki (ami) pedig a birodalmak prése közé szorul az aláfolyik az eltűnt „népek” és „civilizációk” őslevesébe. Színtiszta piaci (tőzsdei) filozófia ez, ami feltehetőleg működni fog még akkor is, ha esetleg, és erre nagy esély van: újabb háború lesz. Sőt, nem túlzunk akkor, ha kijelentjük: akkor fog igazán működni. A jelenleg lezajló "parasztlázadást" a válságtőzsdén tipikus "grab them by the pussy" szituációnak hívnánk, azaz rövid időre megszorongatják a minden perzsák hadurát, hogy mutasson valamit a rendszer valódi stabilitásából. De nem kell beszarni és legfőképpen ne várjon senki világvégét, mert az már egyébként is réges-régen (valamikor a nyolcvanas évek alkonyán) megtörtént, azóta árnyékvilágban élünk, nem kétséges.
Irán az (Obamától) ajándékba kapott pénzt a lehető legjövedelmezőbb módon forgatta meg: bevásárolt a Hezbollah, a Hámász, a jemeni huthi lázadók, az iraki síita miliciák „részvényeiből”. Az ország gazdaságát (még az atomerőműveket is) az Iszlám Forradalmi Gárda (IFG) tartja kézben, amely az iráni fegyveres erők legradikálisabb ága, az iszlám forradalom koedukált élcsapata, amely (alszervezetei révén) mind a rendszer „belső biztonságért” (azaz az Allah előtti tisztaság fenntartásáért), mind a külföldi elkaladozásokért felelős. Az IFG-hez hozzásimuló karrieriszlamisták varacskosra hízlalták magukat az Obama-dollárokból, míg azok, akik nem voltak az síita látnokunk feltétlen kiszolgálói, azaz nem ugatták egyszerre a több órás, „kásztrói” szónoklatai, vagy a "Két Perc Gyűlölet" alatt a „halál Izraelre, halál Amerikára, halál satöbbire” rigmust a sitcomok üvöltőgépei helyett, azokat bizony, bizony mondom néktek keményen meggyötrik, szorongatják, bedarálják a keleten felragyogó, a Pax Islamicát elhozó újgazdagok proliperzsiajának hétköznapjai. A szent háborúk poklában pedig sok milliárd zöldhasú perzselődik fel, egy birodalmat pedig csak „hódítással” lehet felépíteni. Irán „túlfegyverezte” magát, részben elvesztette a forradalom idején kialakult „társadalmi szimmetriáját”, az utópista-rezsim jövőképébe vetett hit repedezni látszik, a próféta elveszítette a kapcsolatot a valódi Mahdi-hívekkel, a földtúró pórnéppel, a 79'-es rendszer gerincével. Annyi pezót szart el ez az allahfia, hogy azon se lepődnék meg, ha az összes gárdista kisebbségi módra bearanyozott-kalasnyikovokkal, feltárazott ezüstgolyó hevederekkel, tigrisfehér Maseratikkal és kasmírszőnyeggel kirakott XXL limohámmerekkel rohanná le a Golán-fennsík izraeli páncélosdandárjait, de „csakis” a „zsidók miatt” nem létező népek és Allah nagyobb dicsőségre, természetesen.
Az Obamától kapott krediteket egyébként, a megállapodások szerint az iráni gazdaság likviditására, megmozgatására kellett volna költeni, és beosztani a következő „hét szűk esztendőre”. A kínaiak befektetéseivel, a selyemút mindent befolyásoló kiépülésével, az amerikai támogatásokkal együtt bőven összejött az a korpa, amivel Irán szintet léphetett, valódi, a keleti térségek egyik legfontosabb tőkemágnesévé válva, helyrebillenthette volna a brutális mértékű forradalmi elit korrupciójából eredő belső egyensúlyvesztését is. Az ajatollah más stratégiát választott. Helyesen. Visszaszorítani Amerikát (és szaúdiakat) amennyire csak lehet, kiélezettebbé tenni az évtizedek óta a bufferzónák határain át zajó hidegháborút. A szíriai proxyháború lejátszásával, az iraki síiták támogatásával, a Libanon felpénzelésével Izrael katonai határáig tolták vissza a nyugat cselekvési opcióit, mindezt a Nagy Medve testfedezéke mögé bújva, kellő türelemmel és jó sajtóval. Persze ehhez átmeneti, de jelentős győzelemhez szükséges volt az, hogy Amerikában már senki se bízzon. Az iszlám pedig nem bírja a politikai, társadalmi asszimmetriát, automatikusan rendet teremt maga körül.
A valódi, a hosszútávú kérdés az, hogy Irán megtartja-e, bejárja-e az iszlamista-univerzalista utat, vagy idővel képes lesz alárendelődni a kínai-birodalmi normatívának, akár a vesztfáliai rendszer maradványainak megfelelően nagy, egységes tőkefelszívó (vagy amit akartok) nemzetté válni. Jelenleg úgy tűnik az iszlám útját választják, a forradalommal megkezdett folyamat még messze nem érte el tetőpontját, a hullámot pedig nincsen, ami megtörje. Napokon belül elégedett csend és saría fog uralkodni Újperzsia utcáin, ahogyan történt 2009-ben is. Ez az elit uralkodni fog és uralni fogja Iránt, de csak míg őrzik 79' nagy győzelmének mítoszát. És pontosan ez az, amiben ezeknek a csávóknak komoly rutinjuk van.
Fotó: PS (Az idézet Khomeini ajatollahtól származik: "Mi Istenben bízunk és nem félünk semmitől!")
