A tisztes helytállás megvolt, az újabb csoda nem jött össze – Olaszország–Magyarország 2–1 (2–0)
Elsősorban az első félidőben mutatott jobb játékával Olaszország 2–1-re legyőzte Magyarországot a Cesenában lejátszott Nemzetek Ligája-mérkőzésen. Válogatottunknak az angolok elleni pompás játékot nem sikerült megismételnie, de a regnáló Európa-bajnok ellen is tisztesen helytállt. Folytatás szombaton, Németország ellen a Puskás Arénában.
Magyar szempontból különleges előzmények után került sor Cesenában az Olaszország–Magyarország Nemzetek Ligája-mérkőzés, hiszen válogatottunk szombaton, a Puskás Arénában hatvan év után ismét legyőzte Angliát, méghozzá harmincötezer gyermek buzdításától hajtva. Olaszország esetében ugyanakkor kevésbé voltak jók az előjelek, hiszen múlt hét közepén bántóan sima vereséget szenvedtek Argentína ellen, ahol az eredmény (0–3) nem is tükrözte igazán a játék képét, és a hétvégén, Németország ellen a Nemzetek Ligájában sem igazán játszottak jól. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy bár Roberto Mancini olasz kapitány erőteljes fiatalításba kezdett, azért az azzurrik mégis csak az Európa-bajnoki cím védői.
A házigazdák a Donnarumma – Calabria, Mancini, Bastoni, Spinazzola – Pellegrini, Cristante, Barella – Politano, Gnonto – Raspadori felállásban, a mieink pedig a Dibusz – Lang, Orbán, Szalai Attila – Nego, Nagy Ádám, Schäfer, Nagy Zsolt – Sallai, Szoboszlai – Szalai Ádám összeállításban kezdtek, amelyből látható, hogy Marco Rossi magyar kapitány – aki először meccselt szülőhazája ellen – csak a kapusposzton változtatott az Anglia ellen kiválóan játszó kezdőcsapatán. Igaz, nem is volt oka arra, hogy felforgassa a csapatot, hiszen kiválóan játszottunk a szigetországiak ellen.
A mérkőzés az olaszok kezdték lendületesebben, több megugrással is veszélyeztették a kapunkat, ám gólhelyzetet nem tudtak kialakítani. Az első percek után kiszabadultunk a nyomás alól és előbb szögletet rúghattunk, majd a 11. percben szabadrúgáshoz jutottunk 17 méterre az olasz kaputól. Szoboszlai lövése elhalt a sorfalban, és a duplázás is levágódott. Az esetet kézgyanú miatt visszanézte a videóbíró, ám nem kaptunk büntetőt. Mindenesetre a némi olasz fölény ellenére egyáltalán nem játszottunk alárendelt szerepet, sőt, időnkénti megiramodásainkban rendre ott volt a veszély.
A 25. percben gyönyörű támadás végén Sallai Roland lőtt laposan, remekül, Donnarummának minden tudására szüksége volt, hogy hárítani tudjon. A szöglet után sajnos nem alakult ki újabb helyzet, de az első kiváló lövésünket elkönyvelhettük. Mint ahogyan azt is érzékelhettük, hogy a svájci sípmester, Schärer meglehetős nagyvonalúsággal vezette a mérkőzést, több szabálytalannak tűnő szerelésnél is gond nélkül továbbot intett.
A 30. percben vezetést szereztek az olaszok. Spinazzola viharzott el a bal szélen, pontos beadása után Barella kilőtte a jobb felső sarkot (1-0). Dibusz repült a labdáért, ujjheggyel még bele is ért, de nem védhette a jól helyezett, erős lövést. A részét az Eb-győzelemből is vastagon kivevő Inter-csillagnak ez volt a nyolcadik gólja az azúrkék mezben.
A gól után kevéssel Politano újból veszélyeztetett, de szerencsére ebből nem született gól. Az olasz csapat továbbra is igyekezett nyomást gyakorolni csapatunkra és sikerült is átvenniük a játék irányítását, akadtak helyzeteik, szögletük és veszélyes beadásuk is, de megúsztuk kapott gól nélkül ezeket a perceket. A 38. percben Sallai ívelt be kiválóan ballal középre, de Szalai Ádám lába alatt elcsúszott a labda.
A 43. percben hatalmas helyzetet hagytak ki az olaszok. Pellegrini ugrott ki középen, senkitől sem zavartatva lőhetett is volna, ő azonban önzetlenül a középütt érkező Gnonto elé továbbított, aki elől Nego hatalmasat mentve felszabadított. Sajnos azonban így is két gólos hátrányban mentünk a szünetre, mert a 45. percben Politano elfutott a jobb szélen, lapos beadása elment a védőink lábai között és a középen érkező Pellegrini középről, kapásból laposan a hálóba lőtt (2–0).
A szünetben egyik kapitány sem cserélt, igaz, erre inkább Marco Rossinak lett volna oka. A kapuk előtt felváltva adódtak lehetőségek, s bár az olaszok közelebb álltak a gólhoz – Politano lövése a felső lécről vágódott le –, mi is tudtunk veszélyeztetni. Az 57. percben cserélt először Rossi mester: Nego és Nagy Ádám jöttek le, helyükön Fiola és Styles folytatta. Fiolától a jobb oldali védekezésünk megerősítését, Stylestól pedig a középpálya stabilizálását várhattuk.
A két csere azonban ennél többre vállalkozott, csakhamar összehozta a szépítő gólunkat. A 61. percben Styles ugratta ki kiváló ütemben a jobb szélen megiramodó Fiolát, akinek erős, lapos beadásába rosszul ért bele a menteni igyekvő Mancini, és a labda a kapu bal oldalába vágódott (2–1). Megvolt tehát a szépítés. A 64. percben Barella sárgát kapott Szalai Ádám felvágásáért, majd Mancini is meglépte első cseréjét: Locatellit küldte a pályára a második olasz találatot jegyző Pellegrini helyett.
A 70. percben egy szöglet után Orbán lőtt takarásból kapura, sajnos épp Donnarumma kezébe. Egy perccel később Schäfer sárga lapja miatt lehettünk szomorúak, ezzel ugyanis a kiváló középpályás biztosan kihagyja majd a Németország elleni meccset eltiltás miatt. Mancini újabb cserékkel igyekezett frissíteni csapatán – Belotti és Dimarco állt be –, majd Rossi is változtatott, Bolla váltotta a sokat dolgozó Nagy Zsoltot. A mérkőzés hajrájában Marco Rossi még újoncot is avatott, Vancsa Zalán debütált a felnőtt válogatottban, és beállt Ádám Martin is, ám sajnos egyikük sem tudott egyenlíteni.
Összességében az első félidőben mutatott játék alapján Olaszország rászolgált a győzelemre, de a második félidőre magára találó és bátrabban támadó, többet kezdeményező magyar válogatott sem vallott szégyent. A felejthetetlen angol-verés utáni újabb csoda elmaradt, de szombaton ismét lesz alkalom nagyot alkotni: Németország vizitál majd a Puskás Arénában.
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
