Nem tucatsiker: tizenkét gólos győzelemmel tettük meg a magunkét a legjobb nyolc közé kerülésért – Magyarország–Zöld-foki Köztársaság 42–30 (22–15)

Egyszerre volt egyszerű és bonyolult is a képlet magyar szempontból a mai utolsó középdöntős mérkőzésünk előtt. Egyszerű volt, hiszen számunkra csakis a győzelem volt jó eredmény, egyedül a siker jelenthette azt, hogy elérjük az előzetesen kitűzött célt, a legjobb nyolc közé kerülést. Jócskán bonyolította ugyanakkor a helyzetet az, hogy a mi mérkőzésünk után rendezik a Svédország–Portugália csoportmérkőzést, amelyen még akkor is izgulnivalónk lesz, ha érvényre juttatjuk a papírformát, és megverjük az afrikai válogatottat.

Első félidő

A tény, hogy csak részben van a saját kezünkben a sorsunk, nem változtatott azon, hogy győzni kellett a Zöld-foki Köztársaság ellen. Ez nem is ígérkezett megoldhatatlan feladatnak, hiszen az afrikai gárda szerzett pont nélkül várta a középdöntő utolsó fordulóját és abban az ellenünk vívott mérkőzést. Csapatunk jól kezdett: Bodó, majd Hanusz góljaira Mikler védései és jó védekezés jött válaszként a mi kapunk előtt, így az ötödik percben már hárommal vezettünk (5–2). Úgy festett tehát, hogy sikerül olyan különbséget kialakítani, hogy az igazi izgalmak majd a svéd–portugál meccsre maradjanak...

Bár egy kisebb hullámvölgy jött a játékunkban, ez nem tartott sokáig, sőt, védekezésünk szilárdságát mutatta, hogy nyolc percnyi gólcsendre ítéltük a kék mezben játszó Zöld-foki Köztársaságot. El is kezdett nyílni az olló rendesen, a huszonegyedik percben Bodó ötödik góljával már hétgólosra hízott az előnyünk (16–9). Az igazi öröm az volt, hogy mindenféle helyzetből, figurából eredményesek tudtunk lenni. Átlövőink magabiztosan dobtak, szélről Pedro a háta mögötti lövésből talált be, Rosta pedig az üres kaput vette célba és lőtt kapufás gólt.

Az első játékrész hajrájára állandósult a hat–hét gól közötti különbség, még úgy is, hogy védekezésben kissé lanyhult a figyelem, és az afrikai csapat is szerzett néhány könnyű gólt. Ennek révén viszonylag sok gólt engedélyeztünk a zöld-fokiaknak, ám a félidőben így is hétgólos volt az előny (22–15), vagyis nyugodtnak ígérkezett a második félidő.

Második félidő

A második félidő ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. Szinte folyamatosan felváltva születtek a gólok, így a két csapat közötti különbség szerencsére nem változott, ugyanakkor gólgazdag összecsapást láthattunk. Más kérdés, hogy a reménybeli nyolc közé jutás esetén a ma látottnál lényegesen szigorúbb, keményebb és fegyelmezettebb védekezésre lesz majd szükség. Igaz, ezzel minden bizonnyal a játékosaink is tisztában vannak, ráadásul úgy festett, hogy a mieink ma csak annyit adtak ki magukból, amennyi a biztos sikerhez elengedhetetlenül kell. Így is végig magabiztosan vezettünk, öt gólon belülre egyszer sem hagytuk zárkózni őket, sőt, a hajrához közeledve már inkább a tíz gólhoz volt közelebb a különbség, mint az öthöz, az ötvenötödik percben meg is lett a tíz közte (38–28).

Vezető kép: MTI/Kovács Tamás