Idegenbeli pontrablás a nagy rivális ellen – Montenegró–Magyarország 0–0
Rendkívül küzdelmes mérkőzést vívott egymással a montenegrói és a magyar válogatott a labdarúgó Eb-selejtezők mai játéknapján. Gól nem született, így egyik csapat sem lehet igazán elégedett az eredménnyel, ám a most megszerzett idegenbeli pont számunkra még nagyon értékes lehet majd a selejtezők végén. Folytatás kedden este, a telt házas Puskás Arénában, Litvánia ellen.
A bolgárok elleni kiváló kezdés után második Eb-selejtezőjére készült a magyar labdarúgó-válogatott ma Podgoricában, az ellen a Montenegró ellen, amellyel szemben még sosem sikerült diadalt aratnunk. A lehető legjobbkor zárhattuk volna le ezt a rossz szériát, hiszen egy idegenbeli győzelemmel rögtön jelentős lépéselőnybe kerülhettünk volna a Fekete Hegyek országával szemben. Csapatunk győzelmi szándékkal is érkezett Podgoricába, ám ez korántsem tűnt egyszerű feladatnak. Nem csupán azért, mert a montenegróiak játékstílusa nem igazán fekszik a mieinknek, de azért sem, mert a délszláv válogatottban több nagyszerű játékos is van.
Mindezek ellenére a Marco Rossi által megadott kezdőcsapat nem mutatott különösebb óvatosságot, ami azt jelezte, hogy valóban nem kívánunk sündisznóállásba vonulni. A hazai kapitány, Miodrag Radulovics pedig a kezdőbe jelölte a Dunaszerdahelyen kitűnő idényt futó fiatal csatárát, Krsztovicsot.
Összeállítások
Montenegró: Mijatovics – Vujacsics, Szavics, Tomasevics – Vesovics, Scsekics, Szavicsevics, Jankovics, Vukcsevics – Jovetics, Krsztovics. Magyarország: Dibusz – Lang, Orbán, Szalai – Bolla, Nagy Ádám, Styles, Kerkez – Sallai, Szoboszlai – Ádám.
Első félidő
A 7. percben alakult ki az első gólveszély, Nagy Ádám fejelt látványos kapufát, ám mégis örülhetünk, hogy nem célzott pontosan, ugyanis – miközben menteni igyekezett – a saját kapunk felé pattant a fejéről a labda. A kipattanó után Lang tisztázott. A 11. percben Szoboszlai szabadrúgása után Styles ívelt középre, és Szalai Attila csukafejese csak centiméterekkel kerülte el a bal sarkot. Nagyon szép gól lett volna.
A játék többnyire óvatos volt, jelentős lehetőséget egyik csapat sem tudott kidolgozni, ami persze mindkét csapat védelmét is dicsérte. Nálunk Styles vétette többször is észre magát az előrejátékban, rendre megjátszható volt, miként Sallai is, akit nem egyszer pokrócdurvasággal választottak el a labdától. A hazai csapatnál Krsztovics igazolta jó hírét, jó pár alkalommal zavart okozott a védelmünk jobb oldalán.
A 31. percben is a dunaszerdahelyi légiós kavargatott a bal szélen, visszatette a labdát Joveticsnek, aki úgy tizennyolc méterről ragyogóan lőtt kapura, Dibusz már verve volt, de szerencsére a lövés célt tévesztett. Az ellentámadásból Ádám Martin gurított mellé ígéretes helyzetből. Továbbra is inkább mezőnyjáték volt, hatalmas küzdelemmel, komoly párharcokkal minden egyes labdáért.
A 42. percben Jovetics megpattanó szabadrúgását kellett védenie Dibusznak, majd előttünk is adódott még két lehetőség, végül pedig Jovetics vágott fölé egy szabadrúgás utáni lecsorgót, ám miután gól nem született, végül a második félidőre maradt a döntés.
Második félidő
Egyik szakvezető sem cserélt a félidőben. A játék képe annyiban változott, hogy állandósult a magyar labdabirtoklás, a hazaiak többnyire visszaálltak a saját térfelükre, megszállták azt, és gyors ellentámadásokkal igyekeztek veszélyes helyzeteket kialakítani. Ez csak egy alkalommal sikerült, amikor Krisztovics lépett ki, Dibusz bravúrral elütötte előle a labdát, a kipattanónál pedig a védők blokkoltak, mire a partjelző végre beintette a lest, így eleve nem is születhetett volna gól a lehetőségből. Az 59. percben Marco Rossi kettőt is cserélt: behozta Varga Barnabást és Csoboth Kevint, ami – figyelembe véve Csoboth sebességét – jó húzásnak tűnt a fáradni látszó montenegrói védelemmel szemben.
A 72. percben újabb cserék következtek. Miodrag Radulovics is frissített csapatán: miután korábban már becserélte Raicskovicsot, újabb kettőt változtatott, Vukcsevics és Oszmajics érkezett, miközben Stylest Kalmár Zsolt váltotta nálunk. Montenegró immáron teljesen visszaállt a saját térfelére, egyértelműen az eredmény tartására rendezkedett be, így nekünk az lett a feladatunk, hogy az utolsó negyedórában feltörjük a többszörösen bebiztosított montenegrói reteszt.
A 79. percben hazai szabadrúgás után Jovetics került helyzetbe, de Varga Barnabás kiválóan tisztázott előle. Radulovics újabb két cseréje – Haksabanovics és a Debrecenben légióskodó Loncsar állt be – után Szoboszlai beadása után mentett Mijatovics. Bolla helyett Botka folytatta: ez volt Marco Rossi ötödik, egyben utolsó cseréje Podgoricában, miközben már csak három perc volt hátra a rendes játékidőből. Az utolsó percekre a kapujuk elé szegeztük a piros mezeseket, ám a hosszabbításban azért ők is kiharcoltak egy szögletet, Jankovics beívelése azonban túl hosszú lett.
Összegzés
A látottak alapján, bár válogatottunk valamivel talán közelebb állt a győzelemhez, igazságos döntetlen született, mert jelentős mezőnyfölényünk ellenére sem tudtunk igazán nagy helyzetet kidolgozni. Jó lett volna nyerni, mert az komoly lépéselőnyt jelenthetett volna Montenegróval szemben, de a közvetlen rivális elleni idegenbeli pontszerzés is nagy fegyvertény, és ez a pont még sokat érhet a végelszámolásnál. Csapatunk kedden este Litvánia ellen folytatja majd az Eb-selejtezőket.
Vezető kép: MTI/Koszticsák Szilárd
