Heteken át lesték, zaklatták a kászoni gyermekeket az Átlátszó Erdély újságírói
Három héten át majdnem minden nap lesben álltak, fotóztak és követték is a kászonimpéri otthonban nevelkedő gyermekeket az erdélyi balliberális lapok újságírói, hogy minél szaftosabb sztorival tudjanak odasózni Böjte Csaba ferences szerzetesnek és alapítványának – tudta meg a PestiSrácok.hu. A történtek rendkívül felzaklatták a fiatal kamaszokat, akik addigra már maguk mögött hagyták az elszenvedett traumákat, és a nevelők, valamint szakpszichológusok munkája által feldolgozták a korábban elszenvedett szexuális és egyéb bántalmazásokat. Lapunk elkísérhette Böjte Csabát a napokban Kászonba, ahová azért látogatott el, hogy meggyőződjön róla, minden segítséget megadnak az érintett gyermekek lelki és mentális fejlődése, traumáik feldolgozása érdekében. A tapasztaltak megnyugtatóak: motivált, lelkes fiatalokkal találkoztunk, akik ma már kifejezetten azt kérik, hagyják őket békén és senki ne is emlékeztesse őket az átéltekre, mert csak így tudnak valóban továbblépni. Sportversenyekre járnak, ministrálnak, aktív hitéletet élnek és tervezik a jövőt. Egyikük tűzoltóversenyekre jár és ér el kiváló eredményeket, gondol rá, hogy majd akár egyenruhát öltsön; egy másik fiú történelemtanárnak készül és rengeteget olvas.
Csaknem hét év telt el azóta, hogy K. Sz.-t elbocsátották a Szent Ferenc Alapítványtól. A teológus végzettségű nevelő, házvezető ellen 2016 végén merült fel bántalmazás és szexuális visszaélés gyanúja, akkor még csak egy gyermek által elmondottak alapján. Több mint egy évvel később gyanúsították, majd vádolták meg a férfit kiskorúval létesített szexuális kapcsolattal és rossz bánásmóddal. Majd az ügyészség valamiért nem sokkal később az ügy lezárására tett javaslatot. Végül 2022-ben első fokon, idén júniusban pedig jogerősen tizenöt nevelt, illetve volt nevelt egybehangzó vallomása alapján 28 év börtönbüntetésre ítélték.
2011 és 2017 között tizenhat gyermek nevelkedett a Szent Katalin Otthonban. K. Sz. az emeleten lakott a fiúkkal, egy nevelőnő pedig a földszinten a lányokkal. A ma már többgyermekes édesanya – ennyi idő elteltével, a borzalmas ügy részleteinek ismeretében is – azt mondta, amikor megkérdeztük: semmi nem utalt durva bántalmazásra sem. Visszatekintve, néhány mozaikot összerakva gondolja úgy, hogy talán az eltérő szexuális érdeklődésére lehettek jelek, de legfeljebb arra, hogy nem a nőkhöz vonzódik. Még azt sem lehet mondani, hogy különösebb félelem látszott volna az általa nevelt gyerekeken, csak az, hogy szigorúbban fogta őket. Amikor azt bárki láthatta, legfeljebb a fenekükre ütött. A fiúk pedig nem beszéltek, nemhogy más nevelőknek, még egymásnak sem. Így maradhattak rejtve komoly verések, szexuális visszaélések éveken át.
Az kell ezeknek a gyerekeknek, hogy olyanok lehessenek, mint a többi
Néhányan maradtak az otthonban azóta, többen felnőttek, kirepültek. A K. Sz. által nevelt akkor legkisebbek most 12–13 évesek. Ottjártunkkor két nagyobb fiúval találkoztunk az érintettek közül, akikről ma már senki meg nem mondaná, mi történt velük. Mosolygó, csillogó szemű kamaszok, akik már a nagybetűs életre készülnek, teljesen normálisak az emberi, baráti kapcsolataik, szerelmesek, jól tanulnak, és a magaviseletük sem utal lelki küzdelmekre.
Megtudtuk, hogy bármilyen furcsán hangzik, elsősorban nem a K. Sz. nevelő által okozott traumákkal kellett az utóbbi időben nevelőknek és szakembereknek megküzdeniük, hanem az eljárás és kiemelten a nyilvánosság, és a sajtó által tanúsított magatartás zaklatta fel őket mélyen. Ez utóbbi annyira, hogy egy időben az otthon kapuján sem mertek kilépni egyedül.
Amikor az Átlátszó Erdély az ügyet kirobbantotta, ráadásul részletek nyilvánosságra hozatalával, azt mondják, azt mindenki nehezen élte meg. Hiába kezelték ki, dolgozták fel addigra a traumákat – amiben nemcsak a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által biztosított, felkért szakpszichológusok, hanem az egész közösség segítő munkája benne van –, most azzal kellett szembe nézni, hogy bárhol járnak, bárhová mennek, jó eséllyel mindenki tudja: ők azok a gyerekek...
Bementem az iskolába és arra kértem az igazgatót, tanárokat, viselkedjenek úgy a gyerekeinkkel, mintha mi sem történt volna, mintha semmit sem tudnának, ne bánjanak velük másként együttérzésből sem, mert nekik pontosan arra van szükségük, hogy olyanok lehessenek, mint a többi gyerek és elfelejthessék a történteket
– mondta a PestiSrácok.hu-nak Antal Piroska. A gyerekek nevelője, a kászonimpéri házvezető K. Sz. távozása után érkezett ide. Nem ismerte őt, eleinte szakácsnő volt. Két éve bízta rá Böjte Csaba az otthon vezetését és a gyerekek nevelését. Jól sikerült a választás: Szaki – ahogy a gyerekek hívják – igazi pótanyaként terelgeti, neveli, óvja őket. Volt is mitől.
Három hét – ennyi időn keresztül jártak ide, az otthonhoz az újságírók. Olyan is volt, hogy hosszú órákon át leselkedtek a kerítésen kívülről, fotóztak befelé, megállították az erre érkezőket vagy a kilépőket. Mindenáron az érintett gyerekeket akarták interjúkra becserkészni, valahogy megszólaltatni, lefotózni őket. Ez nemcsak a mindennapi életet bolygatta fel, hanem kifejezetten félelemmel töltötte el a gyerekeket.
Böjte Csaba azt mondta, volt idő, amikor arra gondolt, bezárja a kászonimpéri házat és elviszi a gyerekeket máshová, hogy meg tudja őket védeni a felfokozott figyelemtől és zaklatásoktól, mert hiába dolgoznak sokan évek óta azon, hogy felszámolják a K. Sz. által okozott károkat és nyújtsanak nyugodt, biztonságos környezetet, ha mások ezzel szembemennek.
Elindult a belső gyógyulás
Fülöp László plébános két éve került Kászonba. Nemcsak a gyermekek lelkipásztora, hanem mentálhigiénés szakemberként is segíti őket. Azt mondja, meglátása szerint a régi rossz emlékeket maguk mögött hagyták, kiegyensúlyozottak.
Elindultak az igazi belső gyógyulás útján
– fogalmazott az atya, hozzátéve: egyre nyitottabbak, tudnak bizalommal fordulni a felnőttek felé és beszélni a problémáikról, motiváltak. Ők a legaktívabbak az egyházközség fiataljai között. Fülöp László atya főként a lelki beszélgetésekkel, lelki segítségnyújtással tudja támogatni épülésüket. Úgy látja, sikerült kikezelni az utóhatást és teljesen normális felnőttekké válnak K. Sz. áldozatai.
Böjte Csaba szerzetes folyamatosan nyomon követi a kászoni gyermekek életének alakulását. Persze minden alapítványi gyermekét, de a kászoniakra érthetően most sokkal nagyobb belső figyelem is irányul.
Mindent megteszünk és ez után is meg fogunk tenni értük, amivel hozzájárulhatunk, hogy nyom nélkül múljon el az, aminek meg sem szabadott volna történni velük
– fogalmazott az atya.
