A legfontosabb csoportmeccsen játszottunk a legjobban: első helyen jutottunk a középdöntőbe! - Férfi kézilabda-világbajnokság: Magyarország–Hollandia 36–32 (19–17)

Gyakorlatilag hónapok óta ez a mérkőzés volt a fókuszban Chema Rodríguez együttese számára, hiszen a világbajnoki csoportbeosztás ismeretében előzetesen is úgy tűnt, hogy Hollandiával meccselünk majd a csoportelsőségért. A képbe némileg belerondított az első fordulós döntetlenünk Észak-Macedónia ellen, mert így mi egy győzelemmel és egy döntetlennel érkeztünk a zárókörre, míg a hollandok négy ponttal. Ezen a meccsen számukra tehát már a döntetlen is csoportelsőséget ért, nekünk viszont mindenképpen nyerni kellett.

Első félidő

Valóságos pechsorozattal kezdtük a meccset, mert egy holland támadás végén Palasics hiába nyúlt bele egy lövésbe, a labda végül átvánszorgott a gólvonalon, ráadásul csakhamar két szerencsétlen – és nyugodtan mondhatjuk, hogy véleményes – emberhátrányt is begyűjtöttünk. Nem csoda, hogy az első tíz percben folyamatosan futottunk az eredmény után, rendre a hollandok vezettek, mi csak döntetlenig tudtunk zárkózni. A legnagyobb különbség háromgólos volt a javukra (4–7), ám ha kissé lassan is, de mi is megérkeztünk a meccsbe. Palasics Kristóf is elérte az „üzemi hőmérsékletet”, elkezdte szállítani a bravúrokat a kapuban, elöl pedig többször is lerohantuk az egyébként szélvészgyors hollandokat, és a tornán eddig visszafogottan játszó Bánhidi Bence is megvillant néhányszor. A félidő derekára feljöttünk előbb döntetlenre, majd a vezetést is átvettük.

Az utolsó öt perc elején Ilics Zorán remek góljával már két góllal vezettünk (15–13), vagyis ült a kapitány által kidolgozott taktika, amelynek egyik fő eleme volt, hogy remek védekezéssel számos belemenést kényszerítettünk ki a holland támadásoknál. Lékai Máté gólja után először a meccsen mi mentünk hárommal, de rögtön utána ki is állították veterán irányítónkat, így a hajrában két percet hátrányban kellett lejátszanunk. Talán a hátrány is tette, vagy csak kevésbé figyeltek a csapatok a védekezésre, mindenesetre az utolsó percekre valósággal potyogni kezdtek a gólok. Szerencsére mi is tartottuk a lépést a zárkózni igyekvő hollandokkal, így a pihenőre kétgólos vezetéssel (19–17) mehettünk.

Második félidő

A folytatás második percében már majdnem megkérdőjeleztük Hérakleitosz évezredes bölcseletét, miszerint kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, hiszen ugyanúgy kettős emberhátrányba kerültünk, mint fél órával korábban. Ám kiderült: mégiscsak érdemes hallgatni a görög bölcsekre, mert ezúttal nem jöttek az egymásutáni holland találatok, helyette tartottuk az előnyünket, sőt, miután kiegészültünk, még növelni is tudtuk azt. A 37. perc végén, először a meccsen, négy gólosra hízott az előnyünk (23–19), védekezésünk eszményi volt, hiába a villámlábú holland játékosok, valahogy mindig ott állt egy ember a magyar falból és blokkolt, vagy éppen belemenést harcolt ki. A 43. percben videózás után kerültünk emberelőnybe, miután Ilics leterítéséért befújták a kisbüntetést a bírók.

Ekkor két góllal vezettünk (25–23) és hetest harcolt ki Fazekas Gergő. Lékai ezúttal is magabiztos volt, amelynek révén előnyünk is magabiztosnak volt nevezhető. Igaz, ezután kissé leültünk támadásban, több próbálkozásunk is elhalt a hollandok védőfalában, így lassan újra szorossá tették a találkozót. Az utolsó tíz perc kezdetén azért továbbra is vezettünk kettővel (30–28), köszönhetően a beinduló Bodónak, aki gyors egymásutánban négyszer is mattolta a németalföldi hálóőrt. Nekünk egygólos siker is teljes sikert jelentett, így csak az volt a lényeg, hogy előnyünkből legalább egy gólnyit megőrizzünk a lefújásig. Sajnos sem a második félidőre beálló Mikler, sem pedig Palasics nem találta igazán a ritmust a kapuban, szinte minden holland támadás góllal zárult. Ám mivel Bodó egyszerűen ellenállhatatlannak bizonyult, így az 53. perc elején ismét négyre nőtt az előnyünk (33–29). Két gyors holland gól után felére olvadt az előnyünk, így Chema Rodríguez időt kért. Támadásunk nem végződött jól, Bóka belemenése miatt elvették tőlünk a labdát, ráadásul üres kapus gólt kaptunk, így egy gól maradt a különbség. Ilics átlövését védte holland kapus, ám Palasics is védett egy ajtó-ablak helyzetet, épp a legjobbkor. Az egész meccsen hatalmasat küzdő Sipos és Kooij páros kiállítást kapott, Imre Bence pedig a szélről beindulva végül a beállós helyéről lőtt rendkívül fontos gólt (34–32). Imre Bence a gólja után hátul is bravúrosan szerzett labdát, Palasics újabb védése után, majd Bóka talált be (35–32). Miután a holland támadás végén megszereztük újra a labdát és Lékai eredményes tudott lenni, el is dőlt a mérkőzés (36-32).

Vezető kép: MTI/Illyés Tibor