Az utolsó másodpercben kapott góllal úszott el az elődöntő... - Férfi kézilabda vb-negyeddöntő: Horvátország – Magyarország 31–30 (16–16)

Zsinórban harmadszor jutottunk el a negyeddöntőig a világbajnokságon férfi kézilabdában, ami mutatja: válogatottunk a legjobbak közé tartozik a világon. Ugyanakkor az előző két tornán egyaránt kikaptunk a négy közé kerülésért, így egyértelmű volt a cél: végre megugrani ezt az akadályt. Ez azonban a legcsekélyebb mértékben sem ígérkezett könnyűnek. Nemcsak azért, mert a vb ezen szakaszában már csak nagyon jó, vagy még jobb ellenfelekkel találhatja szembe magát mindenki, de azért is, mert az ellen a Horvátország ellen léptünk pályára, amelyik minden értelemben élvezi a hazai pálya előnyét. Ezt meg is tapasztalhattuk már a kezdő sípszó előtt, mert elképesztő atmoszféra fogadta a csapatokat a telt házas zágrábi arénában.

Első félidő

Miután a világbajnokságon többször is „beragadtunk” már a mérkőzés elején, különösen fontos volt, hogy ezúttal az első pillanattól fogva „meccsben legyünk”, ne hagyjuk elhúzni és ezáltal vérszemet kapni a hazaiakat. A kapunkban – először a torna során – Bartucz kezdett, a jobb szélen Pedro, bal oldalon pedig Bóka volt a kezdő hatos tagja. A többi poszton nem volt kérdőjel. Horvát beállós-góllal indult a mérkőzés, de jött a válasz Fazekas Gergő révén, igaz, Sipic második gólját is belőtte középről, így ismét a hazaiak vezettek (2–1). A következő percekben felváltva estek a gólok, ám abszolút élesek voltunk védekezésben is támadásban is, ráadásul Bartucz lassan, de biztosan lehúzta a rolót hátul.

Egyre-másra védte ki a horvát támadásokat, amelyek végén rendre eredményesek tudtunk lenni. Sokatmondó volt, hogy Ilics Zorán két alkalommal is kínai figurából talált be, vagyis mertünk kezdeményezni, mertünk sziporkázni. A félidő felénél előbb kettővel vezettünk (5–7), majd néggyel is elmentünk (6–10). A hazaiak izlandi kapitányának időkérése kicsit felrázta a fehér mezes hazaiakat, így a huszadik percben ismét „csak” kettő volt az előnyünk (8–10) de idegeskedésre így se volt okunk. Sőt, újabb kínai gólunk után – aminek végén ezúttal Bodó talált be – joggal örülhettünk. A horvátok a félidő befejező szakaszára feljöttek, amelyhez mi is kellettünk. Kaptunk egy emberelőnyt, amelyből aligha jöhettünk volna ki rosszabbul… Gyors egymásutánban kaptunk két üres kapus gólt, majd a huszonhetedik percre ki is egyenlítettek a hazaiak (15–15). Chema Rodríguez időt is kért, hogy rendezze a sorokat. Az első félidő utolsó gólja a miénk volt, de ezt egygólos horvát vezetésnél lőttük, így döntetlen állásnál mehettek pihenőre a csapatok (16–16).

Második félidő

Gyönyörű Szita-góllal indult a második félidő, amelyet mi kezdtünk, majd egy gyors gólváltás után Bartucz hatalmas bravúrral védett. Ennek révén Fazekas gólja után ismét két góllal vezettünk (17–19), jól kezdtük tehát a második játékrészt is. Sipos, Ilics, Ligetvári és Szita emberfelettit produkált a védőfalban, keményen, határozottan védekeztünk, aminek révén öt és fél perc alatt mindössze egy gólt tudtak szerezni a horvátok. Sajnos ezután két gyors góllal egalizáltak a hazaiak, ami azért volt elszomorító, mert másodszor fordult elő a meccsen, hogy a szépen felépített két-háromgólos előnyünket pillanatok alatt leadjuk. Emberelőnybe kerültünk, ám ezúttal is rosszul kezdtük a fórt, mert Kuzmanovics két bravúrt is bemutatott, majd az üresen tátongó kapuba ívelt. Ismét a horvátoknál volt az előny (20–19). Imre Bence a negyedik büntetőjét is értékesíteni tudta, ezzel újra egál volt szerencsére, de a horvátok támadhattak. Belőtték, ismét vezettek, pedig már passzív volt. Ez a szakasz volt a mérkőzés mélypontja számunkra, nagyon fontos volt, hogy Bartucz védeni tudta a hazai átlövést, így nem növelte kétgólosra előnyét Horvátország. Ilics egy megszerzett labda után üres kapura egyenlített, nagyon jókor (21–21). Bár a félidő derekán Lékai Máté hetesével ismét megszereztük a vezetést, ezután hatalmas veszteséget szenvedtünk védekezésben, mert egy erősnek tűnő, azonnali piros lapot kapott Ligetvári Patrik, aki így már nem jöhetett vissza. Bartucz tizenkettedik védését mutatta be, különleges formában védett, majd Ilics hátrányból, szorongatott helyzetből is betalált, így mi vezettünk újra két góllal (21–23). Bodó váratlan átlövése utat talált a kapuba, s közben ki is egészültünk, nagyon jól alakult a meccs. Ligetvári helyét Bánhidi vette át a falban, ám ő sem tudta megakadályozni, hogy egy gyors és egy kijátszott támadás utáni góllal egyenlítsenek a hazaiak (24–24). Ebben a pillanatban Chema Rodríguez is kikérte következő idejét. A pihenő után Bodó pokoli nagy gólt lőtt, majd jött egy Bartucz-bravúr, és egy Bóka-gól, így ismét kettővel vezettünk és már csak kilenc perc volt vissza. Ezt már meg kellett tartani. Bánhidi szenzációs blokkja után Ilics szenzációs átlövéssel – ami neki a nyolcadik gólja volt már – tovább növelte előnyünket, de gyorsan válaszoltak a horvátok (25–27). Hátul fantasztikusan összeálltunk, miközben Fazekas is betalált, így immár három gól lett az előnyünk (26–29). Az utolsó öt perc kezdetén Lékai hetesével négy gólra hízott az előnyünk, és kettő percünk jött előnyben (26–30).

A Szegeden játszó Sostaric szépített, majd újabb üres kapus gólt kaptunk, így ismét szoros lett (28–30). De azért még mindig mi vezettünk és belül voltunk a négy percen. A horvát cserekapus, Pesic három nagy bravúrja nem jött jól nekünk, főleg, hogy Martinovic is betalált, a legszűkebben vezettünk. Horvátország időt is kért, hiszen egygólos hátrányban ők támadhattak. Másfél perc volt az órán, ám Sipos védőmozdulatát kiállítással büntették a bírók, így számára véget ért a mérkőzés, mi pedig hátrányban kellett, hogy befejezzük a mérkőzést. Hetest harcoltak ki a hazaiak, Palasics érkezett, hátha védeni tud, de ezúttal nem tudott (30–30). Fél perc volt hátra, amikor Chema is időt kért. Mi támadhattunk, de hátrányban, mert Bartucz a kapuban maradt, ám Bóka belemenése után végig tudták vinni a horvátok a támadást, be is fejezték, így megnyerték a meccset és ők jutottak be a legjobb négy közé (31–30).

Vezető kép: MTI/Illyés Tibor