Felhozó gyakorlás lett belőle – Férfi kézilabda-világbajnokság: Magyarország–Guinea 35–18 (20–9)
Az előzetes várakozásoknak megfelelően csak a gólkülönbség volt kérdéses a magyar férfi kézilabda-válogatott második csoportmeccsén a világbajnokságon, ahol a vb-újonc Guinea ellen lépett pályára csapatunk. A végeredmény helyett sokkal inkább számított ma, hogy gyakoroljunk bizonyos játékelemeket, amelyek a torna hátralévő részében győzelemhez segíthetnek majd bennünket.
Érdekes nyitómérkőzést vívott válogatottunk Észak-Macedónia ellen a világbajnokságon két nappal ezelőtt. Ha azt vesszük, hogy eredetileg mindenki győzelmet várt a balkániak ellen, akkor mindenképpen csalódást keltő volt a 27-27-es döntetlen, ha viszont azt nézzük, hogy a mérkőzés hajrájában mi futottunk az eredmény után, s végül mi egyenlítettünk, akkor inkább szereztünk egy pontot, mint elvesztettünk egyet. Az ugyanakkor egyértelműen látszott, hogy céljaink eléréséhez ennél több kell, úgy támadásban, mint védekezésben.
Ehhez ma az első lépést az ellen a Guinea ellen tehettük meg, amely eddig még sosem szerepelt a világbajnokságon, így abszolút vb-újoncként érkezett Horvátországba. Ők komoly pofonba szaladtak bele Hollandia ellen az első fordulóban, így már a kezdő sípszó előtt egyértelmű volt, hogy nem lehettek vérmes reményeik ellenünk sem, a mieink ugyanakkor kihasználhatták azt, hogy a vasárnapi, Hollandia elleni kulcsfontosságú mérkőzés előtt vívhatnak egy felhozómérkőzést az afrikai válogatott ellen.
A mérkőzés mindvégig meg is felelt ennek az előzetesen elképzelt forgatókönyvnek. Csapatunk a játék minden elemében felülmúlta a piros mezben játszó guineai együttest. Különösen Szita Zoltán volt elemében, aki az első félidőben százszázalékos hatékonysággal szerzett hét gólt, ragyogóan játszott.
Fotó: MTI/Illyés Tibor
Szintén kiemelhetjük az örökifjú Mikler Rolandot, aki több nagy védéssel vétette magát észre. Láthattunk azért bosszantó hibákat is. Olykor elkapkodtuk a támadásainkat, hátul akadtak helyezkedési, visszarendeződési hibáink, és az első játékrész közepére jutott egy rövid hullámvölgyünk is. Az már a guineai csapat erején múlott, hogy mindezek ellenére sem volt képes egyetlen pillanatra sem izgalmassá tenni a mérkőzést. Az afrikaiaknál a hálóőr, Rubens Pierre nevét kell megemlíteni, aki olykor megbabonázta támadóinkat.
A játék képe nem sokat változott a második félidőben sem, egyoldalú, edzőmeccs-jellegű mérkőzést láthattunk, amelynek során az is belefért, hogy elöl továbbra sem voltunk igazán élesek, alig haladta meg a hatvan százalékot a helyzetkihasználásunk. Rubens Pierre-t egész egyszerűen naggyá tettük a közel negyven szerzett gól ellenére is, hiszen a guineai portás védéseinek száma meghaladta a húszat, ami jelzi: jobb összpontosítással könnyedén ötven gólt is szerezhettünk volna, ami igazán tekintélyt parancsoló lett volna. Mindenesetre a másik oldalon a tizennyolc bekapott gól miatt nincs okunk szégyenkezni, Mikler remek teljesítményére pedig a világbajnokság további szakaszaiban a mainál jóval nagyobb szükségünk lesz.
Végeredményben közel kétszer annyi gólt szereztünk, mint az afrikaiak (35–18), így bejutottunk a középdöntőbe, igaz, ezzel még csak a minimális célt teljesítettük. Válogatottunk legközelebb vasárnap, az eddig két győzelmet számláló és már szintén biztosan középdöntős Hollandia ellen játszik majd a csoportelsőségért. Ott az eddigi legjobb játékunkra lesz szükség a sikerhez.
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
