A „de-elmélet” újratöltve, avagy Fekete-Győr András beleszállt Kapu Tiborba
A szélsőségesen liberálisoknak két rendszeresen visszatérő módszere van hőseink, nagyjaink lejáratására, illetve nemzetünk kimagasló eredményeinek relativizálására. Az egyik a tudatos deheroizálás, a másik pedig a „de-elmélet”. Ezúttal most az utóbbival foglalkozunk, annak apropóján, hogy egy politikai senki nyilvánosan beleszállt a magyarság legújabbkori héroszába, Kapu Tibor űrhajósba.
Amikor Szilveszter éjszaka befejeződött a Himnusz, következett a szokásos programom: boldog új évet kívánni a hozzám legközelebb állóknak, és nyugtatni az udvaron a kutyánkat, aki rendkívül nehezen viseli a petárdák és tűzijátékok fényárját és hangorkánját. Emiatt a szokásos újévi köszöntőket rendszerint nem tudom meghallgatni, így volt ez idén is.
Ám két újévi telefon között fél szemmel a képernyőre pillantva láttam, hogy Sulyok Tamás mellett ott áll a tavalyi év legnagyobb magyar hőse, Kapu Tibor űrhajós, aki – nem számítva az űrturistaként a világűrt szintén megjárt Charles Simonyit – a második magyar asztronautaként, negyvenöt évvel Farkas Bertalan utazása után ismét felrakta hazánkat az „égboltra”. Ebben a pillanatban átfutott az agyamon, hogy valaki ezért majd biztosan „megtalálja” őt az ellenzéki térfélről, és nem is tévedtem.
Igaz, az elmúlt évszázad tapasztalatai alapján ez nem kapott volna nagy szorzót a tippmixen, hiszen a nemzetellenes oldal már a szabadkőművesek első világháború előtti színre lépése óta csak egy dologhoz értenek: bomlasztani, rombolni és belerúgni mindenbe, ami magyar, és gyalázni, leszólni mindent, ami számunkra érték, öröm, elismerésre méltó. A különbséget az jelenti, hogy hatalmon vannak-e vagy sem, mert ha igen, akkor ez náluk rendszerint együtt jár az emberéletek módszeres kioltásával is, ha nincsenek, akkor többnyire megmarad a verbalitás szintjén.
Ez a bomlasztó és gyalázkodó nemzetellenes hajlam ugyanúgy jelen volt a Tanácsköztársaság népbiztosaiban, a Lenin-fiúkban, a két világháború között emigrációba kényszerült, s onnan 1945-ben hazasomfordáló bolsevikokban, a Kádár-korszak korifeusaiban, majd a rendszerváltozás után a magukat előbb szociálliberálisnak, újabban pedig demokratának nevező oldal politikusaiban és megmondóembereiben.
Ha valaki olyan kimagasló teljesítményt ér el, ami szakmailag megtámadhatatlan, és messze felülmúlja mindazt, amit az ő holdudvarukban bárki is felmutatni képes, két lehetőségük marad. Az egyik a lejáratással egybekötött teljesítmény-relativizálás és/vagy ál-kontextusba helyezés – a kiváló író, Domonkos László használta erre azt a jelzőt, hogy deheroizálás –, ami azonban nem működik minden esetben. Ha a lejáratandó személy teljesítménye túlnő azon, hogy szimplán „deheroizálni” lehessen, akkor lép életbe a másik változat, a „de-elmélet”.
S hogy mit értek „de-elmélet” alatt, ahhoz segítségül hívom Lakat Károlyt. A magyar futballtörténelem egyik legnagyobb edzője, aki két olimpián is aranyéremig vezette válogatottunkat (s akit gyűlölt a kommunista diktatúra, életének történetét születésének századik évfordulóján megírtuk, itt olvashatják el), ugyanis szenzációs észrevételt tett még az 1980-as évek közepén, amikor kifejtette a „de-elmélet” lényegét.
Magyarországon uralkodik egy de-elmélet. A tehetségtelen ember azt mondja, hogy ez a Szepesi egy tehetséges ember, ilyen riporter nincs, DE szereti a nőket. A másik tehetségtelen azt mondja, hogy X nagyon tehetséges sportvezető, DE szeret zsugázni. A harmadik úgy fogalmaz, hogy a Lakat az nagyon jó edző, DE szereti a fröccsöt. És tudja kik terjesztik ezt? Azok, akik a DE előtt semmit nem tudnak felmutatni!
(Forrás: Mezei András: Ki beszél itt már Mexikóról?)
Tökéletes, tűpontos analízis. Mint ahogyan az is egyértelmű, hogy ez a módszer máig is dívik, s aki követi a honi közélet történéseit, egyetérthet abban, hogy Fekete-Győr András klasszikus mai képviselője ennek a „de-elméletnek”. Az a Fekete-Győr András, aki olyan „sikereket” ért el a honi politikai életben, hogy saját pártja elnöki székéből is kigolyózták, igaz, így legalább nem neki, hanem az éppen aktuális utódjának – kövezzenek meg az olvasók, nem tudom, most éppen ki a Momentum elnöke – kellett a közelmúltban kimondania, hogy már el sem indulnak(!) a következő választásokon. Nos, ennek a pártnak az alapítója, egykori üdvöskéje legújabb megnyilvánulásában Kapu Tibor űrhajóst pécézte ki magának.
Érdemes megnézni, hogy a bukott politikus miként próbál lavírozni a „deheroizálás” és a „de-elmélet” között és köt ki végül a másodiknál. Nyilván ő is érzi, hogy azt a teljesítményt, ami Kapu Tibor mögött áll, nem érdemes megkérdőjelezni, viszonylagosnak nevezni, mert azzal önmagát tenné még inkább nevetségessé, ezért nem elősorban deheroizál, hanem inkább a „de-elmélet” szerint írta meg otromba szövegét. Idézzünk ebből is:
Nem tudom eldönteni, hogy dühöt vagy inkább mélységes szomorúságot érezzek a tevékenységedet látva. Egy ideje figyelem, hogyan simul bele egy kivételes tehetségű ember a rezsim szöveteibe, de eddig a munkásságod iránti tiszteletből próbáltam félrenézni, és mentségeket keresni. Az újévi közös köszöntőd a rezsim báb »köztársasági elnökével« viszont megszólalásra kényszerít. Ha pár hónapja valaki nekem szegezi a kérdést: létezhet-e, hogy egy ember, aki látta a Földet odafentről, asszisztáljon a hatalom kicsinyes és megosztó játszmáihoz, gondolkodás nélkül rávágtam volna: lehetetlen. … Kiábrándító szembesülni a valósággal. Elkeserítő látni, ahogy azt a személyes hitelességet és azokat az egyetemes emberi értékeket, amelyeket az űrmissziód által képviselsz – a bátorságot, a tudásszomjat, a felfedezés szabadságát és az emberi teljesítmény határainak feszegetését –, arra használod, hogy egy tudás- és szabadságellenes, morálisan bukott rendszert legitimálj velük. Kíváncsi lennék, mi járt a fejedben az újévi köszöntő alatt, miközben díszsorfalat álltál Sulyok Tamás mellett. Vajon átfutott-e benned, kinek a társaságában feszítesz, és mihez adod éppen a neved?
(Forrás: Fekete-Győr András Facebook-bejegyezése)
A Kapu Tibort betámadó Fekete-Győr András miniszterelnök-jelölti Partizán-interjújának sokatmondó válogatása (Forrás: YouTube)
Végső soron nézzük meg a szereplőket. Kapu Tibor második magyarként űrutazást tett, amellyel örökre beírta magát nemzetünk történelmébe. Világűrbeli kalandját magyarok milliói követték és izgulták végig, s vagyunk azóta is büszkék, hogy egy mosolygós, minden megnyilvánulásában önazonos nemzettársunk ekkora teljesítményt vitt véghez. Fekete-Győr András azzal vált ismertté – szigorúan csak politikai síkon, mert azon kívül semmilyen teljesítményt nem tud felmutatni –, hogy a társaival gründolt katyvasz-ideológiájú pártocskája megfúrta a magyar olimpiai rendezést, majd amikor ilyen képességekkel miniszterelnöki ambíciói lettek, kiderült róla, hogy a napelemet kisméretű atomerőműnek gondolja, az elektromos rollert pedig vízbe állítva tisztítja meg.
Hogy Kapu Tibor szó szerint földöntúli teljesítményéhez illő megfogalmazással éljünk: a kettejük között ott feszül maga a világegyetem. Nem kell mondani, kinek a javára…
Vezető kép: képernyőfotó (YouTube)
