Tisztes helytállásunk ellenére vereséggel búcsúztunk a kontinenstornától – Férfi kézilabda Eb: Horvátország–Magyarország 27–25 (13–15)

Tegnap este a svédek elleni döntetlen után eldőlt, hogy hiába a házigazda ellen megszerzett bravúrpont, csapatunk már semmiképpen nem juthat tovább a középdöntőből. Ezzel eldőlt az is, hogy a 9-12. helyezés valamelyikét szerezzük majd meg a tornán, miközben a horvátok számára óriási volt a mai találkozó tétje, hiszen számukra a győzelem elődöntőt érhetett. Maximális koncentráció kellett tehát a mieinktől annak érdekében, hogy emelt fővel, lehetőség szerint győzelemmel búcsúzzunk a tornától. Csapatunkban nem volt változás a tegnap pályára lépő kerethez képest, a pályán viszont igen, mert az utolsó meccsen Bartucz László volt a kezdőkapusunk, a tegnap több mint ötvenhat percet pályán lévő Palasics Kristóf ezúttal a padon kezdett.

Első félidő

Szita Zoltán góljával mi szereztük meg a vezetést, ám aztán sajnos elcseréltük magunkat, így következett egy horvát emberelőny. Egyenlítettek is szinte azonnal, ám ragyogóan védekeztünk, így újabb gólt a kékmezesek nem tudtak lőni az előnyük ideje alatt, miközben mi Bóka Bendegúz és Szita találataival elléptünk kettővel (1–3). S miután továbbra is jól védekeztünk, Ligetvári Patrik bal szélről szerzett gólja után kikérte első idejét a horvátok kapitánya. Bartucz védése után Imre Bence betalált a másik szélről, számunkra széppé alakítva ezzel az eredményjelzőt (2–6). Két gyors horvát gólra mi is lőttünk kettőt, Imre és Bóka, de azért közelebb értek hozzánk (6–8). Eladott labdánk után sikerült kivédekezni a horvát akciót, majd Fazekas Gergő betörésből betalált. Igaz, vezetésünk egyik oka az volt, hogy még nem volt védése a horvát hálóőröknek, pedig a cserekapusukat is behozták már. Ilics Zorán remek átlövése után Imre Bence labdát szerzett, majd a hosszú támadásunk végén, már passzívnál még be is talált, így ismét négy gól lett az előnyünk (7–11). Ligetvári és Sipos Adrián néhány másodperc eltéréssel mehetett két percre a kispadra, így kettős hátrányba kerültünk. A helyzethez képest kifejezetten jól jöttünk ki ebből a két percből, ám Kuzmanovic, a horvátok fiatal kapusa „megérkezett a meccsbe”, elkezdte kivédeni a lövéseinket. Zsinórban három bravúrt mutatott be, így annak ellenére sem tudtunk ellépni, hogy egyébként hátul nagyon egyben voltunk és Bartucznak is rendre jött egy-egy fontos védése. A 28. perc elején Pergel Andrej első góljával továbbra is vezettünk (12–15), majd Pergel két rosszul sikerült átlövése után Bartucz védett elképesztőt ziccerben, Chema Rodríguez pedig időt kért az utolsó magyar támadás megszervezése érdekében. Gólt nem szereztünk, de nem is kaptunk, mert kiváló volt Siposék blokkja, sőt, Ligetvári kiharcolt egy kettő percet is, így a szünetben vezettünk kettővel (13–15), és emberelőnyben kezdhettük majd a második játékrészt.

Második félidő

Kihasználtuk az emberelőnyt, mert növelni tudtuk félidei előnyünket, Fazekas és Ligetvári voltak a gólszerzőink. Egyenlő létszámnál – bár a folyamatosan alkalmazott hét a hatos támadásaink okán megkaptuk a gólokat üres kapura, illetve gyors leindításból is – továbbra is tartottuk az előnyt. Igaz, hiába volt kifogástalan a védekezésünk, s jött két Bartucz-védés is, nekünk is volt egy öt perces gólcsendünk. Ennek révén az eredmény „beragadt” kétgólos magyar vezetésnél (17–19), miközben szép csendben elcsordogált tíz perc a második félidőből is. Sostarics hetesével egy gólra feljöttek a kék mezes horvátok, muszáj volt megtörnünk a gólcsendet, és Ilics meg is törte, betalált átlövésből. Azonban egy újabb horvát gól után Sipos ellen ismét hetest ítéltek, így egyenlíthettek a horvátok. Sostarics Palasicsnak is belőtte, egyenlő volt (20–20). Közel tíz perc alatt csupán egy gólunk volt, az iménti Ilics-átlövés, így következett Chema Rodríguez időkérése. Klarica kihagyta helyzetét, Krakovszki érkezett a bal szélre, Bóka helyére, de mégis a horvátok szereztek gólt, éppen a félidő derekán (21–20). Rosta szép bejátszás után kiharcolt egy hetest, érkezett Imre Bence, amit Kuzmanovic védeni tudott. Mandics újabb gólja már 7–1-es horvát sorozatot épített fel, amiből muszáj volt felállni, ha nem akartunk vereséggel búcsúzni a tornától. Ilics gyönyörű gólja után Klarica fölé vágta az üres kapus próbálkozást, ismét az egálért támadhattunk. Eladtuk, a horvátok pedig büntettek, kettővel lógva meg ezzel (23–21). Palasics Kristóf állt be az utolsó tíz percre, bízva abban, hogy hátul ad egy pluszlökést csapatunknak néhány bravúrral. Krakovszki Bence gyönyörű góljára is volt horvát válasz. Hanusz szép labdaszerzését megspékelte egy remek indítással, amit Pergel befejezett. Imre Bence hetest harcolt ki, be is lőtte, amit horvát időkérés követett. Palasics első bravúrja megérkezett, de sajnos jött egy horvát hetes. Sostarics ma nem tudott hibázni a büntetővonalról, de szerencsére Pergel takarásból pokoli nagy átlövésgólt szerzett (26–25). Még mindig nyílt volt a meccs, különösen Palasics újabb bravúrja után. Ilics lövését Kuzmanovic védeni tudta, nem lett egyenlő, miközben belül voltunk az utolsó kettő percen. Jól védekeztünk, de Sipost kiállították, már nem is egészülhettünk ki, ugyanakkor Palasics védte a horvát ziccert, így támadhattunk az egyenlítésért. Ilicsnél azonban belemenést fújtak, és az utolsó pillanatban még dobtak egyet a horvátok (27–25). Horvátország mai győzelmével ott van a négy között, válogatottunk két ponttal és sajnos győzelem nélkül fejezte be a középdöntőt, így nem valószínű, hogy a legjobb tízben végzünk majd a végelszámolásnál.

Az alaposabb értékelés nyilván a közeli jövő feladat lesz, de az biztos, hogy egy nagyon sajátos tornát zárt ma a magyar válogatott, mert valamennyi ellenfelével pariban volt. Izland, Svájc, Svédország és Horvátország ellen egyaránt nyerhettünk volna, márpedig, ha ezek közül a győzelmek közül akár csak az egyik jön, már teljesen más lenne az értékítélet alapja. Így viszont marad a szomorkodás, hogy a mérkőzés záró szakaszában ismét kicsúszott a kezünkből a jó eredmény lehetősége.

Vezető kép: MTI/Hegedűs Róbert