A happy end kezdete, avagy Kercsó Árpád hazatért a magyar hokiba! (PS-exkluzív!)
Szűk másfél éve portrécikket írtunk Kercsó Árpád jégkorong-mesteredzőről, aki vendégül látott bennünket Gyergyószentmiklóson. A magyar jégkorongsport Székelyföldről származó legendás személyisége akkor szülőföldjén dolgozott, mi pedig sajnálkoztunk azon, hogy a magyar hoki nem foglalkoztatja a kiváló szakembert. A történések azóta igazán kedvező fordulatot vettek, Kercsó Árpád újból az anyaországban dolgozik, s mint kiderült, ebben szerepet játszott a mi cikkünk is.
Nem egészen két éve, hogy hetvenötödik születésnapja tiszteletére életút-interjút kértem a magyar jégkorong kimagasló alakjától, Kercsó Árpádtól. A szakember az interjú helyett azt ajánlotta, hogy menjek ki hozzá Gyergyóba, ahol dolgozik, nézzem meg munka közben, és amellett, hogy láthatom a nagy tehetségeinek tartott edzéseit, körbe is vezet azokon a helyeken, ahol annak idején játszott, majd öt évtizeddel ezelőtt elkezdte edzői munkáját. Így született meg az a portrécikk, amely – mint kiderült – új lehetőséget is hozott a kiváló trénernek. A történtekről innentől kezdve beszéljen Hegedűs Koppány, a Nyíregyházán működő Szabolcsi Jégsport Egyesület vezetője.
A nevelés az elsődleges célunk
Nyíregyháza afféle fehér foltnak tűnik a hazai hokiéletben. Mit érdemes tudni az önök egyesületéről?
Van igazság az észrevételében, hiszen Magyarországon a Miskolc-Debrecen vonaltól keletre gyakorlatilag nincs jégkorongélet, különösen felnőtt szinten. Mi is utánpótlás-egyesület vagyunk, felnőtt csapatunk nincs, gyermekek képzésével foglalkozunk, a nevelés az elsődleges célunk.
Nem is merül fel, hogy Erste Ligás csapatuk legyen?
Röviden válaszolva: nem. Ennek persze megvan az oka. Jómagam több éven keresztül dolgoztam Debrecenben, az akkor még MOL Liga néven futó bajnokságban szereplő felnőtt csapatnál. Láttam, milyen háttér, milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy ott egy csapat eredménnyel vegye fel a versenyt a riválisaival. Erre nekünk nincs lehetőségünk. Viccesen úgy szoktam fogalmazni, hogy ha megnyerném a lottóötöst, akkor se szeretnék Erste Ligás csapatot, inkább a feltételeinken javítanék a gyermekeink számára.
A PS cikke adta meg a lökést
Miként merült fel a székelyföldi szakember szerződtetése?
Három ok vezetett ahhoz, hogy megkeressem Kercsó Árpádot. Az egyik, hogy egyesületünk helyzete annyira hektikus, hogy drasztikus döntésre volt szükség, egy olyanra, ami új alapokat hoz a nevelőmunkába. Erre egyértelműen Kercsó Árpád a legalkalmasabb. Szerettük volna, hogy viszonylag rövid idő alatt kézzelfogható legyen az előrelépés, amihez Árpi módszerei a leginkább célra vezetőek. És el kell mondanom, hogy a harmadik ok az önök cikke volt. Amikor olvastam a róla írt székelyföldi riportot, felötlött bennem, hogy ennyi idősen és azzal azokkal az eredményekkel, amiket elért, sokkal többet érdemel annál, minthogy méltatlanul mellőzve legyen. Nyilatkozta a cikkben, hogy bár remekül érzi magát Gyergyóban, de szívesen dolgozna itthon, ezért megkerestem. Nem sokat kellett kapacitálni, hogy elvállalja a feladatot. Háromszor-négyszer egy hétre eljött ide, mi is meglátogattuk őt Gyergyóban, és gyakorlatilag megállapodtunk már ott. Egyszer már dolgozott egyébként Nyíregyházán egy rövid ideig, és most ismét itt a ragyogó alkalom igazán nagyot alkotni.
Milyen célokat tűztek ki Kercsó Árpád elé?
Neki egyfelől nem kell célokat kitűzni, mert hatalmas becsvággyal és elhivatottsággal dolgozik. De természetesen azért vannak céljaink. Egyesületünkben jelenleg több korosztályban, több tucat gyermek hokizik. Nemrégiben egyesültünk a Nyíregyházi Sportcentrummal, ami új távlatokat nyithat meg számunkra. Célunk az, hogy amíg eddig csak a regionális bajnokságban indítottuk csapatainkat, a jövőben, kihasználva a TAO-nyújtotta lehetőségeket is, országos szinten méressük meg magunkat. Ehhez a megyeszékhely támogatását is élvezzük. A távlati cél is adott. Látni kell, hogy akár a létesítményeket, akár az anyagi hátteret nézzük, úgy Miskolcon, mint Debrecenben nagyszerű lehetőségek várják a gyermekeket. A mi csapatunk lehet a megyei tehetségek gyűjtő- és nevelőhelye. Kercsó Árpád jóvoltából olyan képzést kaphatnak nálunk, amellyel 16-18 évesen esélyük lesz bekerülni a miskolci akadémiára, vagy a debreceni utánpótlásközpontba. Onnan pedig egyenes út vezethet egy szép felnőttkarrier felé is.
*****
- A nyíregyházi munkavállalás apropóján természetesen megkerestük a mesteredzőt is, aki nagyon boldogan fogadta érdeklődésünket.
Kercsó Árpád: rendkívül tehetséges gyermekekkel dolgozom
Kérdésünkre Hegedűs Koppány azt mondta: nem sokat gondolkodott a nyíregyházi lehetőségen.
Annyiban valóban nem, hogy nagyon szerettem volna ismét Magyarországon dolgozni és gyermekekkel foglalkozni. Mindkét álmom valóra vált ezzel a nyíregyházi munkával. Fontos ugyanakkor azt is elmondani, hogy edzői pályám során soha, sehol nem hagytam cserben a neveltjeimet. Ezért megoldást kellett találnunk arra, hogy azokkal a srácokkal, akikkel Gyergyóban már elkezdtem a munkát, továbbra is legyen lehetőségem dolgozni.
Hogyan tudja ezt kivitelezni?
Miután még viszonylag kicsi gyermekekről beszélünk, a székely gyermekek Nyíregyházára költözése egyelőre nem jöhetett szóba. Ezért azt a megoldást találtuk, hogy bizonyos időszakokra én is kiutazom Gyergyóba, illetve a gyermekek is eljönnek Nyíregyházára, amikor csak tehetik. Akkor sincsenek azonban magukra hagyva, amikor én Nyíregyházán vagyok, ők pedig odahaza Gyergyóban, mert két nagyszerű edző – Farkas Csaba és Csíki Árpád – az én iránymutatásaim szerint dolgozik velük. Van ugyanis négy székely gyermekem, akit Nyíregyházára is leigazoltunk.
Több mint negyven éve, Dunaújvárosban kezdte el magyarországi munkáját. Akkor csapatából sokan felnőtt szinten az A-csoportig jutottak. Mostani tanítványai között is vannak olyan tehetségek, akik eljuthatnak a csúcsra?
Igen. Itt, Nyíregyházán is vannak rendkívül sokra hivatott gyerekek és a gyergyói srácok között is találni több, kiugró tehetséget. Jellemző, hogy a korosztályos csapatunk már olykor a dunaújvárosi időkre emlékeztető győzelmeket arat a különböző tornákon, különösen, ha a székely srácaim is jégre tudnak lépni. Tehetségüket jól mutatja, hogy viszonylag rövid idő alatt szintet tudtunk lépni.
Azt hiszem, ha a mostani játékosaim fejlődése nem törik meg, akkor túl is szárnyalhatják majd az ön által említett első generációt, már csak azért is, mert a mostani lehetőségeket össze sem lehet vetni azzal, ami az 1980-as évek közepére jellemző volt. Rendkívül bizakodóan tekintek a jövőbe.
Happy enddel zárulhat a pályafutásom
Jó látni, hogy boldog, kiegyensúlyozott!
Nézze, nagy ajándék a Jóistentől, hogy egész életemben azzal foglalkozhattam, amit a legjobban szerettem: a hokival. Az is örömmel tölt el, hogy még ma is dolgozni tudok. Úgy érzem, szakmailag most vagyok a csúcson, hiszen a saját, folyamatosan érlelet módszereim alkalmazásán túl több évtizedes tapasztalat is segít a munkában. Jelenlegi legügyesebb tanítványaim 9-10 évesek. Célom az, hogy ameddig csak lehet foglalkozni tudjak velük, fejleszteni tudjam őket, mert bennük van a lehetőség, hogy extraklasszis játékos váljék belőlük. Jó előérzetem van. Úgy érzem, némi hányattatás, pár nehéz év után szakmailag ismét révbe érhetek itt Nyíregyházán, ezzel pedig végső soron happy enddel zárulhat több évtizedes edzői pályafutásom.
Vezető kép: a Nyíregyháza csapata egy káposztásmegyeri gyerektorna után. Fotó: Kercsó Árpád archívuma
