Ez az ember egyszerűen nem alkalmas miniszterelnöknek

Azt a kérdést pedig meg sem akarjuk válaszolni, hogy egyáltalán mire alkalmas. Megnéztem Magyar Péter gyermekotthoni fellépésének végjátékát, tudják azt a videót, amely az evakuálásáról szól. Van ugye a szekunder szégyen, de most felfedezhetünk egy újabb ilyen érzést, a tercier szégyent, amikor a rádöbbenünk, hogy ez nem az a probléma, amilyenre először gondoltunk.

Nekem innentől csak szakmai véleményem van erről az egészről, a szakma maradhat is homályban, de ez az ügy elveszítette minden személyes élét, a sajnálat az úr. Magyar Péter nem politikus többé, hanem csupán jelenség, tanulmányozása nem politika, hanem pusztán tudományos érdeklődés következménye.

Teljesen világos, hogy ez az ember nem alkalmas miniszterelnöknek és így miniszterelnök-jelöltnek sem. Ezt a környezetében is tudja mindenki, az ő szégyenük, hogy nem néznek ezzel szembe. Az ország számára viszont hihetetlenül káros, hogy az ellenzék másfél évvel a választások előtt arra pazarolja az idejét, hogy újra egy teljesen alkalmatlan, mindenféle komolyan vehető csapat nélküli figurából csináljon egyedül üdvözítő egyetlen lehetséges alternatívát.

Mindannyiunk elemi érdeke ugyanis, hogy a Fidesznek legalább komolyan vehető kihívója legyen. Az amerikai segítség nyilvánvaló elapadásával ez a projekt még szánalmasabb lesz, mint eddig, a posztkommunista hálózatok oligarchái pedig nem elég okosak ahhoz, hogy akár kicsit is esélyessé tegyenek egy teljesen alkalmatlan embert.

Bizonyosan jó pár olyan ember rejtőzködik az ellenzéki mocsárban, akik egy normális világban vállalnának politikai szerepet és alkalmasak is lennének rá. Nem a Fidesz miatt nem lépnek be a politika világába, hanem pontosan azért, amiért Schiffer András távozott onnan. Egyszerűen nem látnak olyan intellektuális holdudvart és olyan baloldali, akár liberális csapatot, amivel neki lehetne vágni a parlamentbe kerülés esélyével a pártépítésnek. És akkor a kormányzásról még csak nem is beszéltünk.

Ezért vergődik tehát a globalista, liberális, szélsőbalos és nyilasbalos ellenzék konglomerátuma ebben a pótcselekvésben újra és újra. Mesterházi Attila volt minden korlátjával együtt az utolsó olyan ellenzéki miniszterelnök-jelölt, akiről egy becsületes pszichiáter kiállított volna egy alkalmassági papírt. Indulat uralta agresszív alakok, értelmezhetetlen személyiségek és kalandorok jellemezték az ellenzéki miniszterelnök-jelölti castingok végkimenetelét. Hogy kimaxoljuk a humorfaktort, a kalandor alatt a Karácsony Gergelyt értem.

A Tisza Párt, ez most mutatkozik meg a maga teljességében, a zeniten lévő Jobbik szavazót éri el a legnagyobb hatékonysággal. Nem csak az ellenzék, hanem a jobboldal is túl gyorsan felejtette el azt a jobbikos mutatványt, amely akarva-akaratlanul sugallta azt a életérzést, amellyel a nyilasok annak idején megszerezték kisebb részben a munkások, nagyobb részben a kétes egzisztenciák szimpátiáját. Az újdonság az, hogy a széljobbos és szélbalos lózungok helyett nettóban csak az agresszióra alapozzák a kommunikációt, Magyar Péter csak néhány apróságban terjeszkedik túl egy antifa csoport általános halállistáján.

Miután így a nemzeti érzéssel és szuverenitással kapcsolatos mondanivaló teljesen hiányzik, az O1G koalíció szavazóit, kiegészülve a feminista maszlag benyalása következtében pártában maradt középkorú nők rajongói klubjával az egymillió exjobbikoshoz hozzá tudják kapcsolni. Ez nagy újdonság egyébként, tulajdonképpen túlterjeszkedik Márki-Zay Péter támogatói körén, az egykori összefogáshoz képest sokkal jobban ragadja meg a jobbikosokat. Cserében azonban a másik irányba sokkal kevésbé nyitott, többet nyer ugyan a réven, de rendesen bukik azért a vámon. Ugyanis az igazi baloldali szavazók közül sem mindenki hülye. Jelentős részük szavazott már a Fideszre életösztönből, vagy legalábbis nem szavazott MZP-re, Szél Bernadettre, Karácsony Gergelyre, és hasonszőrűekre amikor az ország vezetése volt a tét.

A jobboldal Magyar Péterrel kapcsolatos kommunikációja arra szolgál, hogy az ellenzéki szavazók közül azokban, akikben lehet, felébresszék a túlélési vágyat. A legutóbbi éles helyzetben a teljesen zavaros ellenzéki összefogásnak majdnem kétmillió támogatója volt, De sem a Mi Hazának, sem a Kutyapárt törzsszavazóit nem tudták megszólítani igazából. Jelenleg a DK még létezik, ahogy a Mi Hazánk is és a Kutyapárt is begyűjthet Magyar Péter agresszivitásától megriadt szavazókat még. Valójában nem sok minden változott, csak annyi, hogy a Tisza Párt inkább a Jobbik szavazóira támaszkodik, ezért volt képes jó pár százalékot elszívni a Mi Hazánktól, és nem a baloldali tömb hagyományos támogatóira, akik általában azzal hízelegnek maguknak, hogy ők kultúremberek és cizelláltabb politikai nézeteket vallanak. De mint tudjuk ez a réteg is azért bármikor hajlandó befogni az orrát.

Nagyon nem egységes szavazóbázis ez, és nincs is jelenleg politikai értelemben komolyan vehető vezetője sem. Ezt nyugodtan kimondhatjuk itt magunk között, mert sem az ellenzéki értelmiségben, sem a balos gazdasági és művész holdudvarban, illetve a jelenlegi megélhetési politikusok között szinte senki nincs, aki tudna uralkodni a gyűlöletén vagy akár szégyellné magát mindazért, amit Magyar művel. Aki pedig tudja, hogy mi van, az lapít. Ilyenek ezek.

És még egyszer szeretném leszögezni, senki, senki nem viselkedhet így senkivel, teljesen elfogadhatatlan, hogy ez az ember bejárkál mindenhová, és úgy viselkedik mindenkivel, mint a környezetében lévő emberekkel. Azok saját döntésük alapján alázzák meg magukat, de a közintézmények dolgozói ezt egy európai parlamenti képviselőtől sem kötelesek eltűrni.

Vezető kép: 20241023 — Magyar Péter október 23-i demonstrációja. // fotó: Hatlaczki Balázs