magyar péter jelenség
S csak jönnek, jönnek a kis "magyarpéterek"
Érdekes videó interjúra bukkantam a Partizánban, Gulyás Marci műsorában. Nem buta gyerek, mindig tűpontosan elő tud halászni olyan beszélgető partnereket, akik csalódtak a Fideszben és csak egyetlen utat találtak gondolataik szabad kifejtéséhez, mint az árulást, otthonukat adó volt szeretett pártjuk bemocskolását. Gulyás nagy felfedezettje érdekes módon Magyar Péter volt a nemzeti kormány egykori kedvezményezettje, NER lovagja, Varga Judit volt igazságügyminiszter férje, aki először a Partizánban öntötte ki a szívét - sokak meglepetésére-, hogy milyen szörnyű élete volt, bár havonta sok-sok milliót keresett magas pozíciókban, mégsem annyit mint egyesek a Fidesz körül.
Tényleg el kellene fogadnunk, hogy az ellenzéket és a propagandagépezetét külföldről finanszírozzák?
Ami a 2022-es választások óta kiderült az “ellenzék” és “független, objektív sajtó” pénzügyi hátteréről, az azt mutatja, hogy Magyarországon sem az sem ez nem létezik. Nem az állandóan hangoztatott diktatúra számolta fel őket, még csak nem is a választói akarat taszította őket a nemlétbe, hanem saját maguk döntöttek úgy, hogy felhagynak a valódi ellenzékiséggel és az újságírással és a saját egykori hazájuk ellen harcoló zsoldosnak állnak.
A nagyon nagy menetelés
Más néven Hosszú menetelés. Találják ki, kiről jutott eszembe ez a rég elfeledett történelmi esemény? Biztos kiderül olvasás közben. Mao elvtárs annak idején, a hadhelyzet sajnálatos romlása következtében, kénytelen volt úgy dönteni, hogy a kommunista hadsereg stratégiai visszavonulást hajt végre, a kor kínai technológiai viszonyainak megfelelően, tehát gyalog.
Miért fenyegetnek minket a "MagyarPéter"-szektások?
Alapvetően két okból. Illetve a szektások két különböző típusa más-más okból. És persze sokuknál jelentős átfedés is van. Máris megmagyarázom... De kezdjük egy egész kicsivel messzebbről. Általánosságban elmondható, és persze már sokan elmondták előttem is, hogy óriási frusztráció van az ellenzéki szavazókban. Orbán Viktor 15 éve miniszterelnök, újra és újra nyeri az újabb és újabb választásokat, ráadásul 2/3-dal. Egyszerűen képtelenek legyőzni.
Az eddigi legdurvább mém Magyar Péterről
Miután ugye minden fideszes börtönbe kerül I. “Magyar” Péter uralkodása idején, valószínűleg a kedves olvasói is, nekünk már mindegy, szóval leírhatom a minapi élményemet. Nagyon durva lesz, valószínűtlen, szürreális, és mint utóbb sajnos kiderült, valóságos is.
A Romboló intézett magának még néhány ezer mémet
A fenségest a nevetségestől egy hajszál választja el, tartja a régi mondás. Magyar Péter sohasem volt fenséges, nevetségessége sem az igazi, erőltetett, mert veszélyesnek, agresszívnek tűnik alapállapotban is, sohasem kínálta senkinek sem az azonosulás lehetőségét.
Magyar Péter a Momentumot jelölte ki a Tisza Párt fő ellenségének
Politikai izgalmakkal teli napon vagyunk túl, az ellenzék egy része külföldiekkel megtámogatva egy mozgalmas tüntetés és hídfoglalás keretében demonstrálta, hogy a gyülekezési jog milyen remekül is van Magyarországon. Szabó Bálint végképp beúszta és betrombitálta magát az ellenzéki fősodorba, illetve végül, de nem utolsó sorban, Magyar Péter Orbán Viktorral takarózva neki ment Hajnal Miklósnak és a Momentumnak. Ha már manapság este fáradt a hídfoglaláshoz. Ha a kedves olvasó nem tudja, hogy ki a Hajnal Miklós, az nem baj, majd kiderül egyszer.
A rombolás megszállottjai
1919-ről, a véres kommünről, a százhat év előtti történtekről nem elég beszélni újra és újra, nem elég elemezni következményeit és a máig tartó hatását, tanulságait. Ezt azért mondom, mert a bolsevizmus, a kommunizmus eszmeisége, romboló tevékenysége más öltözékben, más formában, de felbukkan napjaink életében, a hétköznapokban. Vegyük csak egy új, agresszív, mérhetetlenül erőszakos, öntelt Szamuely megjelenését, bizonyos M.P.-t, aki ha hatalomba kerülne fegyvert is bevetne a neki ellenszegülők ellen.
Frusztráltak, sértettek, irigyek... polgárháborút akarnak?
Igen, igen, igen... és igen. Hogy kik? Hát, a tiszások. De menjünk bele a részletekbe... Március 15-én Péterünk ismét kivitte a híveit az utcára. Nincs ezzel semmi baj, ez része a politikának, és egy szabad, demokratikus országban alapvető jog. Hogy március 15-ről miért (többek között) Ukrajna jutott eszébe, azon már lehetne lamentálni, de engedjük el. Illetve fogadjuk el, hogy nem csak az Oscar-díjátadókra, de a nemzeti ünnepekre ácsolt színpadok is a teátrális kinyilatkoztatások, (aktuál)politikai üzenetek díszletéül szolgálnak. Ezzel alapvetően nincs bajom, megszoktuk. Minden oldalon.Ajánljuk még