A rombolás megszállottjai
1919-ről, a véres kommünről, a százhat év előtti történtekről nem elég beszélni újra és újra, nem elég elemezni következményeit és a máig tartó hatását, tanulságait. Ezt azért mondom, mert a bolsevizmus, a kommunizmus eszmeisége, romboló tevékenysége más öltözékben, más formában, de felbukkan napjaink életében, a hétköznapokban. Vegyük csak egy új, agresszív, mérhetetlenül erőszakos, öntelt Szamuely megjelenését, bizonyos M.P.-t, aki ha hatalomba kerülne fegyvert is bevetne a neki ellenszegülők ellen.
Mi is a közös bennük? A hatalom megszerzése minden áron: hazugságokkal, dezinformációkkal, külföldi pénzek támogatásával Magyarország ellenére, idegen érdekeket kiszolgálva a törvényes kormányt félresöpörve kormányra kerülni. És akkor következhet a szokásos bolsevik mantra: a gazdagoktól elvenni a vagyont, ,,odaadni" a szegényeknek, üldözni, börtönbe csukni mindazokat, akik politikai ellenfelei, fenyegetőzni úton-útfélen.
Egyébként ennek a gátlástalan figurának a feltűnése, ámokfutása még az európai politikai életben is szokatlan, mert félredob minden konvenciót, ő rá valóban nem lehet azt mondani, hogy ,,piszi", ő nála nincs szentség, nincs tisztelet se egy nő iránt, a férfiakról nem is beszélve. Egyszóval kiszámíthatatlansága, az önkontroll hiánya, szavahihetőségének kérdőjelei, folyamatosan felhevült, izgalmi állapota, ki tudja hová sodorná a rábízott emberek millióit. Veszélyes ember, mert eddig úgy érezte, hogy háttérbe volt szorítva, és azzal, hogy megérezte a hatalom ízét, nem mondanám meg, hogy mi mindenre lenne képes. Mindenesetre érdemes nemcsak a kezét, a mozdulatait, mimikáját figyelni, de érdemes arra is, amit mond és amit elhallgat.
Régen volt egy olyan mondás, miszerint a történelem nem ismétli önmagát. Dehogynem, de mennyire? Csak más arcban, más köntösben jelentkezik. Itt van például az 1919-es Tanácsköztársaság, közkeletű nevén a patkánylázadás. Sajnos történészeink, még kevésbé a politikusaink alig foglalkoznak azzal, hogy egy maroknyi bolsevista, Leninék, a szovjetek által lefizetett kis létszámú elvakult aktivista, milyen károkat tud okozni egy országnak. Az a bizonyos 133 nap kommunista rombolás elég volt ahhoz, hogy a trianoni békediktátum sokkal kegyetlenebb legyen az összmagyarság számára, mint amilyen lett volna. A kor történésze, újságírója Balla Antal írta:
...A bolsevizmus nemzeti süllyedésünk legmélyebb pontját jelenti. Az alig négy hónapig tartó epizód voltaképpen Oroszország történetéhez tartozik. A népbiztosok tanácsa a Bucharin szerint értelmezett marxizmussal felszerelve, vad energiával fogott hozzá a rombolás munkájához és sikerült könnyűszerrel megvalósítania a kommunizmus negatív programját.
Ugye milyen érdekes? A magyar balosoknak az elmúlt száz évben soha nem volt saját, eredeti ötletük. Mindig valamilyen külföldi izmushoz, érdekcsoporthoz csatlakoztak. M. Péterék önként és dalolva csatlakoztak a balos és globalista Európai Néppárthoz, annak bokrétájává váltak.
Szamuelyék, Kun Béláék a bolsevista orosz forradalomtól mindent megtanultak, amire szükség volt a romboláshoz, a gyilkolásokhoz. Lenin és köre megbízott bennük, hiszen azokat a magyar tisztek, akik a hadifogolytáborban nem akartak csatlakozni a kommunista forradalomhoz, nemes egyszerűséggel lemészároltatták. Kun és Szamuely kilencvenkét magyar tisztet agyonlövettek. Megvolt az antré a magyarországi folytatáshoz, több millió dollár, német márka támogatással. Persze hatalomba jutásukhoz kellett egy áruló arisztokrata, Károlyi Mihály is. Ez a gyenge jellemű, háttérbe szorított ember egy rövid ideig köztársasági elnökként a nemzet vezérének képzelte magát, de nimbusza hamar szertefoszlott. Az első csalódás akkor következett be, amikor Károlyi aláírta a belgrádi fegyverszüneti szerződést és az ellenséges szomszédaink megkezdték előrenyomulásukat, területrablásukat. A kezdetben nemzeti színekkel ékeskedő októberi mozgalomból (1918) a bolsevista tendenciák hamar kiütköztek és a Károlyi-rezsim nem tett mást, mint gyors iramban vágtatott a bolsevizmus felé. Milyen érdekes? Károlyi uralma kezdetén a piros-fehér-zöld milyen gyorsan váltott át vörösbe. Nézzük csak a Tiszásokat?- nemzeti zászlókkal, nemzeti színekben tündökölnek, magyarul beszélnek, miközben a vezetőik rohannak a globalizmus karjaiba, feladva a magyar érdekeket. De visszatérve Károlyihoz, aki 1919 március 20-án átadta a hatalmat a kommunistáknak, és ezután 21-én Kun Béla vezetésével megalakult a Forradalmi Kormányzó Tanács Szamuely Tiborral, Kunfi Zsigmonddal, Pogány Józseffel és Vágó Bélával. Mindjárt létrehozták a Forradalmi Törvényszéket is.
A gödör fenekére kerültünk.
Tormay Cecile erről a Bujdosó könyvében így írt:,
...Elöntöttek a feltépett kanálisok. Undorodást és szégyent éreztem. Károlyi Mihály kegyelméből cimborája, Trockij ágense, a munkáspénztárak sikkasztója, Kun Béla uralkodik Szent István Magyarországa felett.
És ez még a XX. század történelmében hányszor előfordult! Csak Rákosi Mátyást és Kádár Jánost említsem. Mindketten kiszolgálták az idegen érdekeket, a Szovjetuniót. Hatalmukért, gyilkosságok árán is feláldozták Magyarországot egy hamis téveszméért. A tizenkilences, véreskezű Lenin fiúk páncélvonattal járták Szamuely parancsnoksága alatt az országot, rettegésben tartották a lakosságot és ártatlan embereket gyilkoltak le. dr. Váry Albert koronaügyész kimutatása szerint legkevesebb 600 embert öltek meg. Szamuely mindenhol szónokolt. Egyik alkalommal ezt harsogta:
...Veszélyben van a proletárhaza! Halál a proletariátus minden ellenségére! Halál a burzsuáziára!...Ha Magyarországon a proletáriátus hatalmáért még nem folyt vér, akkor fog folyni vér, a proletáriátus vére, de fog folyni a burzsoázia vére is...
Igen Szamuely be is tartotta a szavát. E degenerált lélek megtorló akcióihoz hóhért is vitt magával. Dehát ő is egy csendes szavú újságírócskának indult. Apja jómodú kereskedő, malomtulajdonos volt. Mi lett belőle? A Galilei kör tette vele, az orosz hadifogság, a bolsevista propaganda? Hogyan lett egy szelid emberből vérengző fenevad? Ennek felkutatása elemzése még várat magára.
Érdekes, hogy Tormay Cecilének mi jutott eszébe a kommunisták hatalomba jutásakor? Az 1789-es francia forradalom egyik véres kezű diktátorának, Marat szavai:
...Adjatok nekem négyszáz gyilkost és megcsinálom a forradalmat
- majd így folytatta az írónő: Szívemben egy pillanatra megállt a vér. Micsoda embereknek került a kezükbe az ország és mindnyájunk sorsa!" Ez a veszély ma is bármikor előállhat. Persze ehhez kell egy megfelelően félrevezetett tömeg, közös gyűlőlet és máris helyben vagyunk.
Azt azonban száz év távlatából is elmondhatjuk, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság nem a munkások osztályuralma volt, hanem azé az álművelt, selejtes értelmiségieké, amelyeket olykor egy társadalmi felfordulás összehoz. Mindenesetre a 133 dicstelen napok utolsó perceiben, a veszély pillanatában a vörös diktatúra gyakorlói, a népbiztosok magára hagyták a munkásságot és 1919. augusztus 2-án Kun Béláék, Szamuely Tiborék, Pogány Józsefék, Lukács Györgyék és a többiek különvonattal, autókon rablott ékszerekkel, pénzzel megrakodva menekültek Ausztriába. Többségük haza árulásukért elnyerték méltó jutalmukat: Szamuelyt az osztrák határon Savanyúkutnál a csendőrök elkapták, öngyilkos lett, mások szerint a parasztok verték agyon lapáttal, csákánnyal. A bécsújhelyi és a savanyúkuti zsidó közösségek nem engedték meg, hogy tisztes polgárok, rabbik között temessék el. Szamuelyt valahol a pecsenyédi erdőben földelték el egy ismeretlen helyen. Kun Béla sem járt jobban. Moszkvában Sztálin és kommunista elvtársai végeztek vele 1938-ban.
Tudjuk, a kommunistáknál nem számít a hűség. Rajk László, Nagy Imre és sokan mások példái ezt mutatják.
Ezt kellene mindenkinek eszébe vésni, mert szellemi utódaik, vérbeli rokonaik itt vannak közöttünk. Nem különbek elődeiknél. Mindenre képesek lesznek, ha van eszközük hozzá. Ők a rombolás aktivistái, megszállottjai. Építeni nem szeretnek. A többi között emlékezzünk a Marianum Regnum templom lerombolására vagy a Nemzeti Színház felrobbantására. Akkor éppen a keresztény vallást és a nemzeti identitásunkat akarták elpusztítani.
Tóth Árpád fogalmazta meg plasztikusan 1919-et Az új Isten című versében:
...Most új isten szól néktek, emberek!
A véres földnek vére szülte Őt, A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fájó földeken, Testté tapadt, alakká tornyosult, Vérszínű, nagy mezítelen alakká, Ki országlépő-tágra tárja lábát S Földet rengésre tépő hangja zeng piros Keletről a sápadt Nyugatnak: "Im eljöttem! Eljött a Vörös Isten!
Javaslom, tanuljunk a múltból, tanuljunk Tóth Árpádtól és Kosztolányi Dezsőtől. Minél előbb, minél többen ismerjük meg történelmünket, a magyar történelmet, annál kevesebb hibát vétünk. Még nem késő. Én máig tanulok.
Vezető kép: Kun Béla 1919-ben beszédet tart / Fotó: MTI
