A nagyon nagy menetelés
Más néven Hosszú menetelés. Találják ki, kiről jutott eszembe ez a rég elfeledett történelmi esemény? Biztos kiderül olvasás közben. Mao elvtárs annak idején, a hadhelyzet sajnálatos romlása következtében, kénytelen volt úgy dönteni, hogy a kommunista hadsereg stratégiai visszavonulást hajt végre, a kor kínai technológiai viszonyainak megfelelően, tehát gyalog.
A hadmozdulatot annak ellenére nagy katonai sikernek lehetett tekinteni, hogy a vonatkozó haderő 90 százaléka így vagy úgy, vagy belehalt a manőverbe, vagy megszökött. A Mao elvtárs félisteni voltát építgető propaganda természetesen a későbbiekben úgy tálalta a dolgot, hogy Mao elvtárs maga is gyalog, saját lábon abszolválta a teljesítménytúrát. A dolgot némileg árnyalja, hogy már tudjuk, őt és a bűntársait hordszéken cipelték a szerencsétlen katonái, miközben ő és Csou En-laj (egy másik rendkívül sikeres tömeggyilkos) a hordszékekből egymásnak átkiabálva “filozófiai” vitákat folytattak egymással.
Itt jegyezném meg, a történelemoktatásnak nem csak az a célja, hogy valamiféle kronológiákkal és ok-okozatokkal előzze a jelen bajait, hanem sokkal inkább az, hogy rávilágítson “a nincsen új a nap alatt” mondás szomorú valóságára. A rosszkedvű pszichopaták a kényszerítő körülmények hatására sohasem a kezelést választják, hanem elmennek valahonnan valahová és azt remélik, hogy akkor ott majd jobb lesz. De sajnos végül általában visszajönnek.
Magyar Péter állapotromlása egyre látványosabb, a kognitív disszonanciák most már rendszeresen összeverekednek a csinos fejecskéjében, ami a szokásosnál is furcsább ötletekben és arckifejezésekben manifesztálódik nála. Hétfői megnyilvánulásában például számon kérte Orbán Viktoron, hogy nem rohanta még le Romániai a csúnya fasiszta, náci, szélsőjobboldali elnökjelölt miatt, majd bejelentette, hogy ma elindul gyalog Nagyváradra (?) miközben bohókás nekibuzdulásában elfelejtette, hogy az ő európai pártcsaládja, az Európai Néppárt orientálódik lelkesen az ECR (Európai Konzervatívok és Reformerek pártja felé), amelynek ügyvezető alelnöke az a George Simion, akivel Orbán Viktor éppen igyekszik normális viszonyt kialakítani, mert az a veszély fenyeget, hogy az ürgéből Románia elnöke lesz.
Az alábbiakat Magyar Péter egyébként a saját szájával mondta:
Fontos nekik a szuverenitás és hisznek az erős nemzetállamokban, úgyhogy abszolút. Még nem annyira látványos, de tudni kell, hogy a Néppártban az a döntés született, a természetes szövetségesüknek mondható ECR-frakcióval mozognának jobban együtt és alkotnának közepet. Most sokkal szorosabb az együttműködés a két frakció közt. Ez nekünk megfelel, mert mi is ebbe az irányba mennénk el a liberálisok helyett.
És mindezt a Magyar Narancsnak adta elő, az se semmi, hogy miért érzi úgy ez a baloldali szavazókra is ácsingózó távgyalogló, neki egy szélső liberális orgánumban kell bizonygatnia, európai szinten mindenféle nácikkal akar szövetséget alkotni a pártja, ráadásul a politikai centrumban(!).
Vagy az is lehet, hogy Péter végül is csak baráti látogatást akar tenni a pártcsaládja és saját maga szerint is a politikai centrumhoz tartozó
az úzvölgyi temetőben magyar sírokon ugráló, székelykaput romboló, halott őseinket gyalázó, magyargyűlölő román elnökjelöltnél”.
Ezt mondta ugyanis a szövetségeséről megint csak a saját szájával. Mondjuk most már az is teljesen világos, hogy a Romániáért az elcsöppenésig rajongó momentumosok miért remélik politikai otthonukat a Tiszában megtalálni.
Péter tényleg nem akar semmiféle ellentmondás-mentességet teremteni a mondatai és a cselekedetei között, mondjuk nem is tudna. Soha még nem mondta kétszer ugyanazt, legfeljebb csak akkor, ha már az ellenkezőjét is mondta kétszer.
Megértem azokat a németeket, akik a múlt század húszas éveinek a végén nagyon röhejesnek találták a Führert (viccesnek nem tudták, mert abban a kultúrában nem létezik a humor), körbenéztek és döbbenten tapasztalták, hogy körülöttük meg milyen sokan komolyan veszik. Mondjuk a nácik, minden ellenkező híreszteléssel szemben, rendes választásokon sohasem szereztek a szavazatok bő egyharmadánál többet. Sőt többséget még Hitler kancellárrá történő megválasztása után sem tudtak összehozni, pedig akkor is nagyon “igyekeztek”. Úgy látszik, hogy az ilyen fajta őrületnek egy normális választáson bő egyharmada szokott összejönni, ez az MZP nagyságrendje és a felső korlát legalábbis a szorosan vett Európában. Legalábbis reméljük, ezek az alakok ugyanis nagyon nagy dolgokat akarnak, hol összejön nekik, hol nem, de út közben vagy a végén a katasztrófa mindig garantált. Most pedig tegyünk fel idegesítő kérdéseket:
Tényleg legyalogolja a 300 kilométert?
Beengedik Romániába?
Mire odaér addigra ugyanis meglesz az elnökválasztás eredménye. Persze ha a liberális jelölt nyer, akkor is a román keblükre öleik majd, hiszen végül is a Petya progresszív politikus, ha meg a nagyon nagy román nyer, akkor végül is mindkettőnek eszébe juthat, hogy ők tulajdonképpen az Európai Parlamentben éppen szövetséget akarnak kötni. Annál is inkább könnyű lesz ez a kibékülés a Simionnal, hiszen Magyar Péter az erdélyi magyarokat elárulni megy Romániába, gyengíteni a magyarokért kiálló nemzeti kormány érdekérvényesítő képességét. És ez a lényeg.
