Az eddigi legdurvább mém Magyar Péterről

Megjegyzendő, hogy Magyar Péter botrányainak, elképesztő bunkóságainak, hazugságainak és leégéseinek követésében, nem hogy a megírásában is le van maradva minden jobboldali szerző. Csak szerdán négy olyan dolgot is csinált, amiért még a szocialisták is lemondatták volna az országgyűlési képviselőiket a kilencvenes években. Azon meg hetek óta röhögök, hogy Gyurcsányék Gréczy Zsoltot állították rá Magyar Péterre, beárazva a hangsúlyozottan nem (hangos röhögés) bennfentes tőzsdei kereskedésen tollasodott ellenfelüket. Ferinek van esze, na.

Szóval elékerült a fenti kép. Az első gondolatom az volt, hogy ez azért nagyon durva deepfake kép, talán még túlzás is, nem kell ezt túltolni, ennyire nyilván a Pici se hülye, és a halott pápát sem kellene belekeverni. Ez már azután volt, hogy értesültem, megy a pápa temetésére, de hát akkor is. Mondjuk a Bede trollkodását is benéztem, arról is azt hittem, hogy csak szívatja a csávót egy machinált képpel, de nem ez a marha tényleg elment a pápa gyászmiséjére, hogy ott is lefényképezhessék néhány kormánypárti politikus mellett.

És akkor mondták, hogy a fenti kép nem fake, hanem valódi. Most tekintsünk el attól az egyébként nem megkerülhető ténytől, hogy normális ember nem tesz ki képet arról, amikor aláír egy kondoleáló emlékkönyvet vagy mit. Én utoljára akkor láttam ilyet, amikor Brezsnyev meg talált halni és a kommunista tévé bemutatta, ahogy a nyilván teljesen spontán megjelenő munkásfiatalok meg vannak rendülve egy a szovjet követségen kitett gyászszalagos Brezsnyev kép előtt. Utoljára akkor nem hittem el ennyire valamit, amit a két szememmel voltam kénytelen látni, mert odatolták az arcomba.

Aki a szobabelsőt összeállította nyilván nem gondolt a protokollfényképekre és a szelfizőkre, illetve azokra, akik egy teljesen alkalmatlan fotóst hoznak magukkal, hogy politikai hasznot facsarjanak egy olyan gesztusból, amit teljesen nyilvánvalóan nem gondolnak komolyan. A képnek nyilván az kellett volna sugallani, hogy bokros teendői mellett, gyorsan kifejezi Isten földi helytartója halála feletti megrendülését, mielőtt kinevezi az újat. Mondjuk nem gyászhoz van öltözve, az biztos, habár lehet, hogy a zoknija fekete.

Ehhez képest úgy néz ki első rátekintésre, mintha Magyar Péter szemtől szembe tárgyalna a pápával, illetve annak a képével, a pápa mintha mosolyogna az elfoglalt Péterre, aki nem is figyel rá. Testtartása sem mutat megrendültséget, olyan, mintha egy receptet felíró orvos lenne, esetleg az a Péter aki a mennyország kapujában mérlegeli éppen egy halandó bebocsátása melletti és elleni érveket. Vagy ahogy nemzetvezetővé történő megválasztása után aláírja az ellenséges médiumok betiltásáról szóló rendeletet.

Mindenkinek fel kell tennie magának a kérdést, önként kitenne magáról egy ilyen képet? Mondjuk a Megváltó úrról saját keze által még nem nagyon került ki olyan kép, amelyet egy normális ember szívesen kitenne magáról. Mondjuk sok jó mémet csinált már magáról, kár hogy nem tud róla. Én beismerem, hogy a nyilvánvaló beavatkozásokat nem tartalmazó képek esetében gyakorlatilag már soha nem tudom eldönteni, hogy Magyar Péter saját művéről van szó, vagy valaki nagyon ki akarja gúnyolni. És ha ez a gúnyolás jól sikerül, akkor én nem is látom a különbséget.

És tudom, hogy minden nap majd tud olyat csinálni, amit ma még nem hinnénk el.