Ezek beszélnek jogállamról?
Zelenszkij Ukrajnája az ottani ellenzéket elhallgattatta, a magyarokon, a ruszinokon kívül az orosz kisebbség millióit megfosztotta nemzetiségi és emberi jogaitól, nem riadva vissza a népirtástól sem. Ezt az Ukrajnát akarják jogállamnak elhitetni és gyorsított eljárással felvenni az Európai Unióba? Hol élünk? Az Európai Uniónak abba kellene hagynia Magyarország folyamatos lejáratását, a jogállamisági eljárásokat, a pénzelvonásokat, a politikai erőszakkal való kísérletezést és egy beteg, hamis ideológia ráerőltetését egy független nemzetállamra.
A múlt század hetvenes évek végén már javában készítettem a riportokat a Magyar Rádiónak a magyarországi nemzetiségek életéről, amikor váratlanul meghívtak Svájcba egy kisebbségeket védő konferenciára. Nyílván a szervezők hallhatták a nemzetiségekről – német, szlovák, horvát, szerb, román, vend – szóló dokumentumriportjaimat és gondolhatták, hogy különleges lenne, ha a vasfüggöny mögül valaki beszélne a Magyarországon élő nemzetiségek életéről, jogairól.
Nem sokáig dédelgethettem álmaimat egy svájci utazásról, mert a rádió külpolitikai rovatvezetője – „a suttogó hangú herceg” – közölte velem, hogy nem mehetek ki Svájcba, mert ott ellenségesek a szocialista nemzetiségi politikával szemben. Akkor még nem tudtam, hogy ez politikai döntés volt, hiszen abban az időben ilyen feladatokat a Magyar Rádióban az az újságíró kaphatott, aki feladatokat teljesített a bolsevista diktatúra számára. Magyarán be volt szervezve. Így az álmom szertefoszlott.
Folytattam országjáró munkámat.
Dübörgött a magyarellenesség
Meg kell vallanom, amíg folyt a hazánktól elszakított országrészekben a dühödt, a magyar kisebbség ellen folytatott politika – Romániában, a székelyeknél a falurombolás, Csehszlovákiában, a Beneš-dekrétumok alapján a magyar nyelv és a másodrendűnek titulált magyarság elleni hadjárat, a Szovjetunióban a kárpátaljai magyarok megkülönböztetése, Jugoszláviában a vajdasági magyarok elleni gyülőletkeltés – addig a Magyarországon élő nemzetiségek jogai virágoztak. Bármennyire is elnyomó volt a Kádár-rendszer, a kisebbségek jogait szem előtt tartották.
A németeknek, a szerbeknek, a horvátoknak, a szlovákoknak, a románoknak, a szlovéneknek volt iskolájuk, gimnáziumuk – sőt, a román, szlovák kisebbségnek Szarvason főiskolájuk, a német kisebbség a budapesti ELTE német tanszakától egészen a pécsi egyetemig folytathatták németül tanulmányaikat... –, miközben működtek a nemzetiségi művelődési és hagyományőrző házak, egyesületek. A nemzetiségek által sűrűn lakott területeken a kétnyelvűség természetes dolog volt, újságjuk, rádióműsoruk volt. Vallásukat szabadon gyakorolhatták.
Egy hazában
A „gonosz, elnyomó magyarok” még a kommunizmus évei alatt is gyakorolták a kisebbségekkel szemben is a jogállami normákat, ha a magyar népet nem is illette meg. A három évig tartó országjárásom – Tolnától Baranyáig, Nógrádtól a Bács-Kiskun megyei Garáig, Pomáztól Bólyig, a békéscsabai Jaminától Bakonycsernyéig, Méhkeréktől Horvátzsidányig – az Egy hazában című rádiós műsor több száz riportja késztetett arra, hogy könyvalakban is megjelentessem a magyarországi nemzetiségek életét, Hol a haza? címmel. Ekkor, 1981-ben csaknem 450 ezer más anyanyelvű honfitársunk élt Magyarországon.
Miért emlékezek vissza erre az időszakra? Azért, mert amíg napjainkig a hazai nemzetiségek továbbra is szabadon használhatják, tanulhatják nyelvüket, őrízhetik hagyományaikat, egyenrangú állampolgárai hazánknak, addig a környező országokban élő kisebbségnek még mindig küzdeni kell alapvető jogaikért. Az Európai Unióba való román, horvát, cseh–szlovák tagsági felvételt Magyarország támogatta – ahogy most a szerbekét is –, hogy Közép-Kelet-Európa közelebb kerüljön Nyugat-Európához, és azzal a nem titkolt szándékkal is, hogy a náluk élő magyar kisebbségek helyzete normalizálódjon. Sajnos ügyük nem rendeződött.
Bár ezek az államok jogállamiságát elfogadja az Európai Unió, mégis őshonos kisebbségeinek, a magyaroknak továbbra is küzdeniük kell a kulturális autónomiájukért, anyanyelvhasználatukért, iskolájuk megmaradásáért, településük kétnyelvű elismertetéséért. Például Romániában folyamatosan szűkítik a székelyek, az erdélyi magyarok jogait. Nemcsak azzal, hogy magyar iskoláinkat a magyar nemzetiség által lakott településeken fokozatosan felszámolják, vegzálják az egyházi iskolákat – így a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégiumot a román hatalom el akarja venni –, hanem hagyományaikat, hitüket semmibe veszik, történelmi emlékhelyeiket, temetőiket meggyalázzák, mint legutóbb az úzvölgyi magyar katonai hősök temetőjét.
Élő Beneš-dekrétumok
Szlovákiában még mindig élnek a Beneš-dekrétumok, amelyek alapján a magyarokat másodrendű állampolgároknak tartják. Duray Miklós, felvidéki ellenálló negyven évvel ezelőtt megjelent Kutyaszorító című könyve óta alig javult a magyar kisebbség helyzete.
A magyar nemzetiségek életlehetősége a legnehezebb Kárpátalján, ahol az ukrán állam még a magyar nyelv, a magyar irodalom tanítását is korlátozza, nem beszélve az ukrán fasiszta szélsőségesek durva atrocitásairól. Magyarjaink ott félelemben élnek, miközben ukrán anyanyelvű menekültek százezreit fogadjuk be az orosz–ukrán háború miatt.
Hol élünk?
Ezek az államok lennének az Európai Unió számára jogállamok? Zelenszkij Ukrajnája az ottani ellenzéket elhallgattatta, a magyarokon, a ruszinokon kívül az orosz kisebbség millióit megfosztotta nemzetiségi és emberi jogaitól, nem riadva vissza a népirtástól sem. Ezt az Ukrajnát akarják jogállamnak elhitetni és gyorsított eljárással felvenni az Európai Unióba?
Hol élünk?
Persze nincs mit csodálkozni, ahol az Európai Bizottságban olyan egykori gyarmattartó államok viszik a prímet, mint Hollandia, Portugália, Franciaország vagy Spanyolország. Az a Spanyolország, ahol a törvényesen megválasztott katalán miniszterelnököt üldözik, katonai erővel letörik a katalánok függetlenségi törekvéseit, ahol a baszkok a Pireneus mindkét oldalán máig küzdenek kisebbségi jogaikért. Nem beszélve a bretonokról Franciaországban. Van mit tennie az Európai Uniónak a kettős mérce megszüntetéséért.
Olyan államokat kellene befogadni a szövetségbe, amelyek valóban megfelelnek a jogállami kritériumoknak. Egyszóval van mit tenni Magyarország, Európa egyik legrégibb keresztény államának évszázadok óta tartó szabadság- s függetlenségi küzdelmének, valamint jogállamisága kialakítása harcának elismertetéséért.
Az együttélés harmóniája
Magyarország befogadó ország. A százötven éves török hódoltság után betelepülő sváb, száz, szlovák, szerb, horvát, román és más népek a Kárpát-medencei Magyarországon otthonra leltek. Nem beszélve az 1867-es kiegyezés befogadó politikájáról, amikor a zsidóság tömegei a gazdaságban, a kultúrában, az üzleti életben, sőt, olykor a politikában is vezető szerepet kaptak. Ezt a folyamatot akasztotta meg a rövid ideig tartó nácizmus és a hosszú ideig tartó kommunizmus.
Most Magyarországon ismét virágzik az együttélés harmóniája, emigrált magyar tömegek vándorolnak vissza vagy külföldiek új hazát keresve érkeznek Magyarországra, mert itt nyugalom van, biztonság van, viszonylagos jólét, itt nem üldözik a más fajú vagy más vallású, gondolkodású embereket.
Az Európai Uniónak abba kellene hagynia Magyarország folyamatos lejáratását, a jogállamisági eljárásokat, a pénzelvonásokat, a politikai erőszakkal való kisérletezést és egy beteg, hamís ideológia ráerőltetését egy független nemzetállamra.
S akinek itt nem tetszik, ám legyen. Szabad az út, szabad a választás!
