2002-ben tévedtek először lényeges kérdésben a közvélemény-kutató intézetek Magyarországon, és akkor mindegyik. 2002-ben körülbelül 10 százalék körüli Fidesz-előnyt mértek a választások előtt, de végül minimális listás MSZP-s győzelem lett a dolog vége. Utólag egy összetett választási manipuláció képe bontakozott ki, amelyben komoly szerepet játszott a láncszavazás, a suttogó propaganda, az, hogy arra kérték az MSZP akkor még több százezres aktivistahálózatának tagjait, hogy ne mondják meg a közvélemény-kutatóknak, kire fognak szavazni, és az is, hogy egyetlen kormánybarát vagy független közvélemény-kutató intézet sem működött akkor hazánkban.
El tudták érni, hogy a Fidesz-tábor a győzelem biztos tudatában ne mozduljon meg teljesen, míg a saját táborukat teljesen el tudták vinni szavazni. Az MSZP szavazóköri delegáltjai vagy az MSZP-s önkormányzati alkalmazottak ültek szinte mindig a szavazóköri jegyzékeknél, és miután fejből ismerték a területükön a balos törzsszavazó családokat, kora délután kiszóltak, kiknek kell eljönni még szavazni.
Ezt a második forduló eredménye tökéletesen bizonyította is. Magyarország 2002-ben sem akarta, hogy visszatérjenek a kommunisták és az SZDSZ-es bűnözői csoportok a hatalomba. Csak becsapták, megtévesztették, átverték, kihasználták a naivitását. Sokat tanultunk azóta, de a világ folyamatos változása azt igényli, hogy észrevegyük: ők is rengeteget fejlődtek. Ez a választás azoknak az új, a közösségi média használatán alapuló módszereknek a magyarországi főpróbája volt, amelyekkel a nyugati társadalmakat már tíz éve folyamatosan manipulálják. A kommunisták és a liberálisok társadalmi támogatottsága összezsugorodott, már nem érik el az egész társadalmat úgy személyes kontextusokon keresztül, mint a boldogult kilencvenes években. Esélyük sincs arra, hogy az olyan valódi politikai pártok, mint például a DK, annyira hatalmasra nőjenek, mint egykor az MSZP, és arra meg pláne nem, hogy a Fideszt utolérjék. A DK ugyanis valódi politikai párt, nem úgy, mint a Momentum. A különbség abban rejlik, hogy a DK alapjai a Gyurcsány Ferenc és most már a Dobrev Klára által is képviselt ősbolsevista maszlagra épülnek, de alapvetően személyes, valóságos kapcsolatokra is. Gyurcsány és Dobrev iszonyúan népszerű a 6-7 százaléknyi alapszavazó-táborban, és ezt személyesen, mint valódi emberek építették fel. Szavazatszerző képességük erősen korlátozottnak látszik, de a DK a jelenlegi Magyarország egyik valódi pártja, még akkor is, ha rossz szelleme a demokráciánknak, minden emberinek, és akkor is az, ha a vezetői halálos ellenségeink. Az étosza a kommunizmus örökségén, az irigység örök emberi érzésén alapszik, még akkor is, ha a nép vagyonából sokszorosan „túlrészesülő” nagyon gazdagok gründolják. De evilági politikai erő, amelyet már ismerünk és le is tudunk győzni bizonyosan.
A Momentum azonban nem e világból való: sem nem „hazai termék”, sem nem része a magyar társadalomnak a tagsága és a szűkebb támogatói köre. Nemcsak az a pénz és szakértelem nem magyar, amit a kampányukhoz felhasználtak, hanem a tagjai és szimpatizánsai valójában sem részei a magyar emberek egyetlen valóságos és virtuális közösségének sem. Olyan „fiatalok”, akik a multikulturalizmus kultúrahiányában nőttek fel, nincsenek lokális identitásaik, kötődéseik, bármikor elcserélnék a magyarságukat egy gazdagabb helyre. Már a szüleik is igazi ultraliberális individualisták voltak, ők meg már a tökéletes haszonelvűség mintapéldányai.
Ötszáz euró fizetésnövekedésért országot váltanak, és már magyarul sem tanítják meg a gyerekeiket (ha vannak egyáltalán). A Momentum igazi korosztályos képződmény, de csak formailag politikai párt: valójában kortünet és kórtünet, a csak virtuálisan élő nemzedékek definiálatlan fájdalmas hiányérzeteire reflektál. De persze nem a saját jogán, hanem a nemzetek feletti, globalista techcégek tudását, pénzét, technológiáját felhasználva, hogy a személyiségüket az internetre telepítő szerencsétlen fiatalokat generációként fordítsa a szüleik ellen. Azt a nemzedéket, amelyik esőben, rossz időben nem tüntet. A Fidesz annak idején szintén generációs pártként indult, de nem az előző nemzedékek értékeit tagadta, hanem az azok által kötött kompromisszumok ellen lázadt. A Momentum minden létezőt tagad, életünk minden eddigi keretét eltüntetné. Na persze nem azért, mert érti azokat, hanem mert észre sem vette őket.
A DK is bizonyosan alkalmazott olyan közösségi médiás eszközöket, amelyekkel nagyon pontosan, szinte tényleg személyre szólóan érte el a potenciális szavazóit, az MSZP és a Jobbik európai minimálbérre és minimálsegélyre vágyó potyalesőit, akik mindig a nekik legtöbbet ígérőkre szavaznak. De ezek az emberek indulataikban azonosak Ferencékkel; ha tehették, már 2002-ben és 2006-ban is a szocialistákra szavaztak, hogy aztán a Jobbikra szavazásban éljék ki a csalódottságukat. Ezek a szavazók már rég elfelejtették 2006-ot. Az a sok „diplomás” is, akinek egy jó és teljesen tartalmatlan szlogen – az „Európai Egyesült Államok” – és egy „határozott” nő – Klára – elég volt.
A Momentum 6 százalék körüli szavazatnövekedése azonban teljesen más folyamatokon alapul. A szerencsétlen LMP szavazóit, akik egyszerre „buktak” a környezetvédelemre, a régi szocialisták elutasítására, az újbalra, nem lehetett csak úgy simán átpozicionálni a tulajdonképpen jól láthatóan ultraliberális Momentumra. Ahhoz kifinomultabb eszközök kellettek. A közösségi médiákat működtető ultraliberális cégek által birtokolt hihetetlen mennyiségű adat elemzésén alapuló tudás és mélyelemzések. Ezek a cégek többet tudnak – szó szerint milliószor többet – a magyar emberek viselkedéséről, szokásairól, mint amennyit bármilyen diktatúra valaha is tudott.
A szilárdan rendszerkritikus Kétfarkú Kutyapárt szavazóit is sikerült érdekes módon megszólítania a Momentum kampányának, pedig ugyanazon virtuális szociális médiamezőben élnek, mint az LMP egykori és a Momentum eredeti szavazói. Viszont cserébe valószínűleg sikerült még 1-2 százaléknyi eddig inaktív, fiatal szavazót is megmozdítani.
A látható kampányukon azonban ez nem volt érzékelhető. A hírek szerint a Momentum – részben az ALDE, az európai szélsőliberális pártcsoport támogatásával – komoly közösségi médiával foglalkozó csapatot működtetett, és nagyon jelentős összegeket költött a kampányára ezeken a helyeken az utolsó napokban. Például az “elempésségre” halványan gyanút mutató közösségi profillal szinte mindenütt jöttek szembe a Momentum hirdetései az utolsó héten.
A Momentum megmutatta nekünk most, hogy a közösségi média segítségével milyen szinten lehet a lehető legrosszabb értelemben befolyásolni a szavazókat. A Facebook és a Google segítségével itt bizonyosan olyan mélységben használták fel ezen cégek magyar társadalomról gyűjtött adatait, amely a szimpla üzleti felhasználók és a jobboldali politikai erők számára elérhetetlenek. Itt a befolyásolásnak egy olyan minőségét tapasztalhattuk meg, ami teljesen újradefiniálja a demokrácia kereteit. Sok pénzzel – vagy csak a techcégek önkéntes támogatásával – olyan mértékben lehet torzítani az egyes emberek virtuális buborékjait, hogy az teljesen jogosan nevezhető már párhuzamos valóságnak. Itt ugyanis arról van szó, hogy az egyén nem önkéntes döntése alapján zárkózik buborékba, mint például a „körúton belüli értelmiségiek”, hanem a róla a techcég által birtokolt elképesztő mennyiségű adat felhasználásával, több ezer kontextus alapján készített személyiségprofilt alkalmazva „támadják meg” a nézeteit és késztetik más szavazói döntésre. Olyan személyes szinten manipulálják, mintha egy ügynököt állítanának rá személyesen. A 35 év alatti korosztály különösen ki van téve ennek a manipulációnak. A Momentum szavazói nem aktív, tudatos állampolgárok, hanem tulajdonképpen már az Európai Egyesült Államok első alattvalói. Ébresztő!
Vezető kép: MTI/Illyés Tibor
Facebook
Twitter
YouTube
RSS