Tovább szélesedik a felháborodás a nemzetközi labdarúgó-életben a tegnap bejelentett Szuperliga küzdelemsorozatával szemben. Immáron egykori és aktív legendás játékosok, edzők is tiltakoznak a nyilvánosságra került tervek ellen, amelyek még az érintett klubok szurkolóinak sem tetszenek.
Aki a grundon nőtt fel, vagy pláne, a város szélén, valamelyik lakótelepen, tisztában van azzal, hogy mik voltak a játékszabályok. Akié a labda volt, ő osztotta el a csapatokat, sőt, adott esetben azt is eldönthette, hogy valaki beszállhat-e a játékba, vagy csak az elrúgott labdákért szaladgálhat, hogy visszarúgja azt a pályán lévőknek. Emellett, ha labdája többeknek is volt, akkor bizony az erősebb, nagyobb srácok játszottak a pályán, vagy a grund fő helyén. Mindig az erősebb döntött. Noha, ez is okozott sok igazságtalanságot, végső soron a grund, a városszéli lakótelepek dühöngője az élet iskolája is volt, ahol természetesek voltak a farkastörvények.
Florentino Pérez, a Real Madrid és a Szuperliga elnöke. Fotó: MTI, Puskás Akadémia, Takács József
Minden a pénzről szól
A sportban azonban, amelyben a fair play-nek, a tisztaságnak és a „győzzön az, aki jobb” elvének kellene érvényesülnie, nagyon rossz azzal szembesülni, hogy kizárólag a pénz dönt, és hogy egyes klubok – amelyek a befektetőik, multimilliárdos támogatóik jóvoltából ezt megengedhetik maguknak – immáron nyíltan lenézik a kontinens összes többi klubját. Márpedig a most életre hívni szándékozott Szuperliga esetében egész egyszerűen erről van szó. Ráadásul még csak nem is csinálnak túlzottan nagy titkot ebből. Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke – aki a Szuperliga elnöke is lett – a következőket nyilatkozta az új küzdelemsorozat létrejöttének okairól:
Több neves spanyol, olasz és brit klub is szeretne megoldást találni a pénzügyi problémáira. Az egyetlen módja ennek, hogy több, a nézők számára érdekesebb mérkőzést rendezzünk. A Szuperliga segíti majd a klubokat az elveszett bevételeik visszaszerzésében. Mi, a Real Madridnál is rengeteg bevételtől estünk el, mindannyian nagyon nehéz időszakon megyünk keresztül. Amikor nincs profit, akkor hét közben több, valódi téttel bíró meccseket kell játszanod. A Szuperliga pénzügyileg megmenti a klubokat.
Természetesen a pénz mellett igyekezett előrelátásról és a futball féltéséről is tanúbizonyságot tenni, mert a gazdasági érdekekről szóló véleményéhez sietve hozzátette még a következőket:
Mint minden másnak az életben, a futballnak is muszáj fejlődnie. Alkalmazkodnia kell azokhoz az időkhöz, amelyeket most élünk. A labdarúgás veszített a népszerűségéből, a televíziós jogdíjak csökkennek. A pandémia rávilágított, tönkre fogunk menni a futballban. Ezért akartuk a Szuperligát. A statisztikák szerint a fiatalok negyven százalékát nem érdekli a labdarúgás, mert túl sok az alacsony színvonalú mérkőzés. A tizenéveseket manapság jobban izgatják a videojátékok a futballnál. Tennünk kell valamit, hogy visszanyerjük őket.
Ha Florentino Pérez csak a fenti nyilatkozat utolsó három mondatát mondta volna el, még akkor is nyeretlen kétévesnek kellene lennünk ahhoz, hogy elhiggyük: a Szuperligát a futballtól elforduló fiatalság visszahódításáért hívták életre. Ha van is valami valóság ebben a törekvésben, amögött is csak az üzleti megfontolások húzódnak meg, hiszen a népszerűség megőrzése is elsősorban gazdasági érdek. Azért fontos, hogy öt, tíz és húsz év múlva is legyenek olyan milliók szerte a nagyvilágban, akik megveszik a Real, és a többi csapat mezét, akik előfizetnek a meccseket közvetítő csatornákra, és akiknek ezáltal kiajánlhatók a szünetekben sugárzott termékek reklámjai.
A Ferencváros játékosai csoportképhez sorakoznak fel a labdarúgó Bajnokok Ligája csoportkörének hatodik fordulójában, Kijevben. A Szuperliga többek között a mindenkori magyar bajnokot is kirekesztené a legjobbak közül. Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko
Pérez elnök alighanem talán maga is érezhette, hogy mennyire meredek kizárólag a pénzügyi oldaláról megközelíteni a kérdést, ezért álláspontjában igyekezett valamiféle, hajánál fogva előrángatott szakmai érvekkel is megerősíteni a Szuperliga szükségességét.
A futballban a nagy csapatok közötti meccsek a vonzók. Azok által a televíziós jogdíjak emelkednek és több lesz a bevétel. A Szuperligát nem csak a gazdagok akarják. A nagy klubok több pénzhez jutnak majd hozzá, ebből kifolyólag több játékost tudnak vásárolni, amivel segítenek a kisebb egyesületeken. Az csak jó, ha a pénz áramlik. Ha a nagy klubok elesnek a bevételektől, akkor a futballpiramis összedől.
Aki csak egy kicsit is követi a nemzetközi labdarúgást, annak nem igazán szükséges bizonygatni, hogy Pérez érvelése mennyire csikorgó, mennyire nem áll meg a lábán, szinte már a szánalmas magyarázkodás kategóriájába sorolható. A dolgoknak ugyanis a világon semmi köze nincs egymáshoz.
A legnagyobb csapatok – jórészt azok, amelyek most az új, Szuperliga tagjai is lesznek majd – már eddig is döntően egymástól vásároltak játékosokat, egymással boltoltak. Ennek egészen egyszerű oka volt, jelesül az, hogy a legnagyobb csillagokat, napjaink legkiválóbb futballistáit már eddig is leggazdagabbak tudták csupán megfizetni, és nyilván maguk a játékosok sem igazoltak egy Realból vagy Barcelonából a Granadába, a Levantéba vagy a Chievóba.
Mint ahogyan ahhoz sem kellett a Szuperliga, hogy ha valahol, egy kisebb, kevésbé erős klubban felbukkant egy kiugró, rendkívüli tehetség, akkor azt megvegyék a leggazdagabb klubok. A Liverpool a világ egyik legjobb védőjét, Virgil van Dijk-ot megvette a Southampton csapatától rekordösszegért, és lehetne még további példák egész sorát említeni.
Hamis érvek szólnak a Szuperliga mellett
Az tehát, hogy a Szuperliga majd azért lesz jó a kis csapatoknak, mert a tőlük megvett játékosokkal a nagyok őket is gazdagítani fogják, hamis érv. Ez eddig is így volt, ehhez nem kell a Szuperliga. Mindezek fényében több, mint álságosnak hat Pérez elnök Szuperliga melletti érve, miszerint a futballt akarják megmenteni.
A valóságról kellene inkább beszélni. Arról, hogy az étvágy minden korábbinál nagyobbra szökött a nagy csapatok esetében. Noha már a jelenlegi sorozatok mostani kialakítása is nekik kedvezett, jelentősre nyitva az ollót a leggazdagabbak és a többi klub között, immáron ez sem volt elég, pedig a legjelentősebb bajnokságokból három vagy akár négy csapat is alanyi jogon résztvevője volt a legrangosabb európai kupasorozat, a Bajnokok Ligája mezőnyének, miközben a kisebb országok bajnokainak – beleértve a mindenkori magyar bajnokot is – adott esetben három vagy négy sikeres selejtezőkör után nyílt csak meg a BL kapuja.
Ezzel már alapból is szűkült a kupasorozat lehetséges mezőnye, hiszen a résztvevők több mint fele eleve adott volt, de legalább mégis megvolt az esélye, hogy valaki azért odaverekedje magát a kiváltságosok játszóterére, így olykor azért feltűnhetett az elit mezőnyben a szlovén bajnok Maribor, a bolgár bajnok Ludogorec, a fehérorosz bajnok BATE Boriszov, a román bajnok Steaua, az azeri bajnok Quarabag, vagy – nagy örömünkre – a magyar bajnok Debrecen és Ferencváros is. A legnagyobb csapatok – amelyek eddig is egyenlőbbek voltak a látszólag egyenlők között – mostani döntésükkel immár egyértelművé tették, hogy nem kívánnak leereszkedni a „pórnép” köreibe, nem kívánnak nemhogy a bolgár, a fehérorosz vagy a magyar, de még a lengyel, a holland vagy a svájci bajnok ellen sem játszani.
A Szuperliga képzeletbeli logója. Fotó: Facebook
A szurkolókat és a futballistákat meg sem kérdezték
Egy dolgot hagynak figyelmen kívül, ami pedig a legfontosabb dolog (kellene, hogy legyen…) mindenkinek, aki a futballból él: a szurkolói lélektant. Azt a szurkolói lélektant, amelynek érdekében állítólag cselekszenek (lásd: Florentino Perez fentebb idézett nyilatkozatát a futball megmentéséről), és amelynek ereje szerencsére még a mai, elszemélytelenedő világban is leszüremkedik a legnagyobb klubcsapatok öltözőibe is. Gary Neville, a Ferguson-éra egyik legjelesebb Manchester United játékosa nemes egyszerűséggel fogalmazott:
Undorodom a Manchester Unitedtől!
Ő már nem áll egykori klubja alkalmazásában, így szabadabban beszélhet, de szerencsére az alkalmazotti jogviszony ellenére mások is megszólaltak. A sokak által nagyon kedvelt kiváló tréner, Jürgen Klopp már néhány évvel ezelőtt, a Szuperliga akkor még csak körvonalazódó terveire is rosszallóan reagált, és tegnap, csapata, a Liverpool Leeds United elleni bajnoki mérkőzése után ismét megerősítette, hogy nem ért egyet ezzel a kezdeményezéssel:
Mi tehetné még rosszabbá ezt az évet? Itt a járvány, sok a sérülés, vannak egyéb gondok és most még ez is. Még egy kihívás. Mi a labdarúgócsapatot alkotjuk, büszkén viseljük annak dresszét. A tulajdonosok megegyeztek valakikkel, hoztak egy döntést, pontosan nem tudjuk, milyen megfontolásból, viszont mi jelenítjük meg a csapatot, így aztán a Leeds szurkolói a mi arcunkba vágták a szidalmaikat, mintha mi hoztuk volna meg a döntést, holott nem mi voltunk.
James Milner, a Liverpool helyettes csapatkapitánya szintén nem tett lakatot a szájára:
Egyáltalán nem tetszik a terv, remélem, nem is válik valóra. A mostani rendszer hosszú ideje jól működik, és az elmúlt éveket a megnyert bajnoki cím, az elhódított Bajnokok Ligája-serleg tette különlegessé számunkra. A pillanatnyi termék nagyon is jó. A mérkőzésre jövet nem volt kellemes szembesülni a Leeds-szurkolók ellenérzéseivel. Nekünk, játékosoknak semmi beleszólásunk sincs a folyamatba, így egy kicsit igazságtalannak érezzük a felénk irányuló dühöt.
Azok után, hogy – amint arra a Petry-ügy is rávilágított – manapság már a sportéletben, a futballban sem jelent életbiztosítást, ha valaki szembe mer menni a fősodorral, és önálló véleményt fogalmaz meg, csak remélni merjük, hogy egy hónap múlva is Jürgen Kloppnak hívják majd a menedzsert, és James Milnernek a csapatkapitány-helyettest az Anfield Road-on…
Mint ahogyan abban is reménykedünk, hogy a játékosok, edzők és szurkolók együttes tiltakozása, rosszallása elhallatszik a legmagasabb körökig, azokig a párnázott ajtókkal záródó, légkondicionált szobákig, ahol a csúcsklubok vezetői meghozzák döntéseiket.
Ha tényleg a futballt akarják megmenteni – ahogyan Florentino Pérez teátrálisan megnyilvánult –, és nem a pénztárcájukat még vastagabbra hizlalni, akkor talán még van visszaút, van remény valami érdemi megállapodásra. Olyan megállapodásra, amelynek eredményeként a futball továbbra sem néhány kiváltságos klub saját játszótere, hanem mindenkié, de legalábbis sokaké marad.
Vezető kép: Jürgen Klopp, a Liverpool menedzsere sem ért egyet a Szuperliga ötletével. Fotó: MTI/AP/Jon Super
Facebook
Twitter
YouTube
RSS