Törölte az ügyészség a kémügy titkosítását, ennek eredményeként a vádirati tényállás kivonatát és a bírói döntés lényegét közzétették – írta a PestiSrácok.hu-nak küldött sajtóközleményében a Legfőbb Ügyészség. A Budapesti Katonai Ügyészség 2011. december 5-én kémkedés és bűnpártolás bűntette miatt azért emelt vádat Szilvásy György volt titokminiszter, Galambos Lajos és Laborc Sándor volt NBH-vezérekkel és P. Lászlóval szemben, mert közreműködtek abban, hogy Oroszország Biztonsági Szolgálatának (FSZB) megbízottjai információszerző tevékenységet végezzenek hazánkban. Ez a döntés a Magyar Köztársaság nemzetközi és nemzetbiztonsági érdekeit veszélyeztette.
A vádirat lényege szerint Szilvásy György, a Gyurcsány-kormány volt titokminisztere és Galambos Lajos, az NBH akkori vezetője a parlamentben megbeszélést tartott Oroszország biztonsági szolgálatának (FSZB) helyettes vezetőjével. Ennek során szóba került, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalból információk szivárognak ki, ezért az orosz szervezet képviselője felajánlotta, hogy általa irányított szakemberek poligráfiás vizsgálattal segítenek a kiszivárogtató felkutatásában.
Részlet a vádiratból.
Oroszok voltak a bolgárok
A volt titokminiszter – tudva azt, hogy ez információszerző tevékenységet jelent -, élt a felajánlással, és arra utasította a főigazgatót, hogy működjön együtt az Orosz Föderáció megbízottjaival – áll a vádiratban, amely arra is kitér, hogy ennek megfelelően – konspirációs céllal – bolgár pszichológusként megjelölt, de valójában az orosz titkosszolgálathoz tartozó személyek a Nemzetbiztonsági Hivatal részben vezető beosztásban levő, részben vezető beosztásra szánt, tiszti rendfokozattal rendelkező 16 dolgozója poligráfiás vizsgálatában vettek részt. Ezek úgy zajlottak, hogy egyikük a gépi hátteret kezelte, míg a másik egy kijelölt helyiségben tartózkodott két tolmáccsal együtt, és időnként kérdésekkel, utasításokkal határozta meg a vizsgálat menetét.
Galambos bevitte az oroszokat az NBH-ba.
Súlyos károkat okozhattak Magyarországnak
A vádirat szerint a külföldiek épületbe való belépését a főigazgató utasítására nem dokumentálták, az nem a főbejáraton keresztül történt, hanem a kísérési, szállítási feladatokat egy – szintén megvádolt – személy végezte. A vádlottak tevékenysége folytán az orosz szervezet a vizsgálatban részt vettek személyiségéről, esetleges beszervezhetőségéről adatokat szerzett, így az NBH támadhatóságának veszélye megnőtt, amely a Magyar Köztársaság nemzetközi és nemzetbiztonsági érdekeit veszélyeztette. A vezetőváltást követően, az új főigazgató, Laborc Sándor tudomást szerzett a poligráfiás vizsgálatokról, ezért a történtek kivizsgálását rendelte el, továbbá felterjesztést készített a titokminiszternek, azonban feljelentést annak ellenére nem tett, hogy a kémkedés gyanúja felmerült.
A vádirat szerint az oroszok kihasználták a lehetőséget az információszerzésre.
Laborc elfelejtett feljelentést tenni
Sőt, Laborc egy társ titkosszolgálattól azt a jelzést kapta, hogy az oroszok “egy beszervezett forrásból Magyarországra vonatkozó információk birtokába jutottak”. Ez a forrás pedig egy “magas beosztású, a nemzetbiztonság területén tevékenykedő személy”. A vádirat megállapította, hogy Laborc Sándor pusztán egy jelentést írt, amelyben többek között kifejtette, hogy Galambos “tevékenysége, fecsegése súlyos károkat okozott a magyar-amerikai viszonyban” és a pszichológiai vizsgálat “helyrehozhatatlan kárt okozott az NBH-nak”. Laborc vizsgálata azt is megállapította, hogy “Galambos kapcsolata az oroszokkal tényszerű, az információ kiszivárogtatása bizonyított”. Hozzátette: hogy milyen kapcsolat alakult ki közte és az oroszok között, nem azonosítható, de “tragikus”.
Laborc az ügyészség szerint tudta, mit művelt elődje, mégsem tett feljelentést.
Az ügyészség megjegyezte: a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsának jogerős ítélete a vádlottakat bűncselekmény hiányában mentette fel. A bíróság szerint nem volt bizonyítható a parlamenti találkozó ténye, a vizsgálatot végző szakpszichológus és tolmácsok ügyeltek arra, hogy érzékeny információ ne kerüljön az orosz állampolgárságú személyek tudomására, illetve nem merült fel adat arra, hogy a vizsgált személyeket megkísérelték beszervezni, illetve a vizsgálat következtében a Hivatal vagy Magyarország nemzeti, nemzetközi érdekei veszélybe kerültek. Gyurcsány volt titokminisztere és társai ügyében a végső szót a Kúria mondta ki. A döntést annak a Mészár Rózának a bírói tanácsa hozta meg, aki korábban az MSZP alkotmánybíró-jelöltje volt 2010-ben; pikáns körülmény, hogy a bírónő indulását akkor a később titokzatos külföldi bankszámláiról elhíresült Simon Gábor jelentette be. Mészár Róza mentette fel korábban a Kúrián a korábbi újbudai polgármestert, a későbbi MSZP-elnököt, Molnár Gyulát, és az SZDSZ-es Lakos Imre alpolgármestert a hivatali visszaélés bűntette alól, holott Molnár másodfokon letöltendő börtönbüntetést kapott.
A “véletlenség, vagy tudatlanság kizárt”.
Portálunk elérte Szilvásy György ügyvédjét, Sebes Pétert is. A védő az ügyészség szerdai lépését úgy kommentálta, hogy véleménye szerint a vádirat mellett az elsőfokú bírósági ítélet és a Kúria döntésének indokolása is nyilvánosságot kívánna, továbbá emlékeztetett, hogy a bíróságok bűncselekmény hiányában mentették fel Szilvásy Györgyöt, azaz a vádirati tényállást nem fogadták el – fűzte hozzá az ügyvéd, aki később egy közleményt küldött portálunknak, amit változtatás nélkül közlünk:
Annak, aki a kémügyben a valós tényeknek megfelelően kíván tájékozódni, a Legfőbb Ügyészég közleménye nem nyújt kellő információt. A vádirat arról tájékoztat, hogy mi volt a vádhatóság álláspontja. Az állam polgárainak bűnösségéről jogállamban nem a vádhatóság, hanem a bíróság dönt. Magyarország jelenleg jogállam. Amennyiben az iratok titkosítását feloldották, helyesebb lett volna a jogerős ítélet megállapításait is teljes terjedelmükben idézni, nemcsak a vád feltevéseit, melyek a bírósági vizsgálaton elbuktak. A Legfőbb Ügyészség közleménye – nyilván nem szándékosan, hanem figyelmetlenségből – elmulasztotta tájékoztatni a közvéleményt a következőkről:
A büntetőeljárásban tárgyalt valamennyi tényt és bizonyítékot a Szilvásy György irányítása alatt tevékenykedő megbízott főigazgató, Laborc Sándor vezetésével folyó belső vizsgálat tárta fel.
A vizsgálat megállapítása nyomán a szükségessé vált védelmi intézkedéseket megtették, a súlyos szakmai hibákat elkövető főigazgatót eltávolították. Ennél súlyosabb szolgálati szankció nincs.
A vizsgálatban részt vevő valamennyi szakember véleménye megegyezett abban, hogy a volt főigazgató súlyos szakmai hibákat vétett, de abban is, hogy bűncselekmény gyanúja nem merült fel. Akkori álláspontjukat igazolta a Kaposvári Törvényszék, a Fővárosi Ítélőtábla és a Kúria felmentő ítéletében kifejezett álláspontja. A szakmai tévedést tehát nem az NBH és az irányító miniszter követte el a feljelentés mellőzésével, hanem a bűncselekmény hiányában büntetőeljárást indító ügyészi szervezet.
A bűncselekmény hiányában hozott felmentő ítélet nemcsak azt állapította meg, hogy a volt főigazgató cselekménye nem bűncselekmény, hanem – szemben a váddal – azt is kétséget kizáró bizonyossággal megállapította, hogy az irányító miniszter nem tudott arról, hogy a főigazgató milyen közreműködésre kérte fel a külföldi személyeket.
A kormánypárti média 2017 őszén hozta nyilvánosságra, hogy a kormány feloldani szándékozik az ügyiratok titkosítását. Szilvásy György ezt a nyomozás megkezdésekor, 2011-ben kezdeményezte. Örvendetes, hogy a folyamat, ha eltartott is néhány évig, eljutott a végkifejletig. Kár lenne ebben a kedvező helyzetben elmulasztani a közvélemény tárgyszerű tájékoztatását
– írta Sebes Péter.
Fotó: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS