A világ milliárdosait két részre lehet osztani. Akik bevallják, hogy megalománok, és akik nem. Az előbbiek szórakozásból Mars-expedíciót szerveznek, vagy országrészeket vásárolnak fel, vagy grandiózus építkezésekbe kezdenek, többnyire a saját szórakoztatásukra. A másik fele pedig társadalmi változásokat finanszíroz – adományoz, kisebbségeket támogat, ahogy ők fogalmaznak – megint csak a saját szórakoztatásukra. A kettő közti különbség a klasszikus liberális felfogás szerint teljesen egyértelmű: az előbbi talán sokak jóérzését sérti, de jogait nem. Az utóbbi viszont a körülötte lévő társadalmat formálja át úgy, hogy áldozatot (mások áldozatát) vállal egy távolabbi, nagyobb jó érdekében. Aki pedig nem érti, hogy a két fajta milliárdos között mi a különbség, az nagyon nehezen nevezheti magát liberálisnak.
A klasszikus liberalizmust gyakran ellentétesnek tekintjük a keresztény értékekkel, a teremtett renddel. Pedig valójában a klasszikus liberalizmus alapvetően a “mindent szabad, ami más jogát nem sérti” doktrína mentén szerveződik. Ebben tehát benne foglaltatik, hogy az embernek szabadsága van megtenni azt, amely más ember jogát nem sérti, de implicit módon az Istent megillető jogot is kinyilatkoztatja. Ez tehát valójában a szabad akarat megnyilvánulása – ameddig összhangban van a teremtett rend szabályaival.
Ennek a gondolatiságnak a vadhajtásaként a modern liberalizmus addig gyalulta a szabadságjogok fogalmát, amíg a kisebbségek jogai a kisebbségek többlet jogosultságaivá váltak. Valójában a szabadságot magába foglaló liberalizmus eszményét a zsarnokság doktrínájává tették azok a jogpozitivisták, akik a mindent szabad, ami nem tilos gondolatát úgy értelmezték, hogy mindent szabad, amiről nincs leírva, hogy tilos. Ennek az eszmeiségnek a mentén az első generációs társadalomjobbítók a törvényhozás kellő átalakítása után az európai zsidóságot lágerekbe zárták, vagy saját népüket éheztették halálra. Egy későbbi, nagyobb jó érdekében, ami aztán soha nem jött el – legfeljebb egyes kiválasztottaknak.
Ennek az eszmeiségnek az örökösei a második generációs világjobbítók is, éppen csak a módszerek változtak. Az olyan milliárdosok, mint Soros György, akik a szellemi elődökhöz hasonlóan kiválasztott társadalmi kisebbségek egyenlőségnek nevezett privilegizálásával alakítják át a társadalom szövetét. Ezek az emberek nem drága autókkal, vagy holdrakétákkal szórakoztatják magukat, hanem kultúrák eltörlésével, társadalmi rétegek szociális ellehetetlenítésével, és etnikumok, nemek, vallások egymás elleni madingo harcra kényszerítésével.
A legújabb kor szellemi rabszolgatartói a soft power leuralásával elérték azt, hogy a bűntudat eszközével a személyi szabadságjogokat olyan szinten értelmezze legalább két, de inkább három generáció félre, hogy az valójában az önkéntes jogfosztottság állapotát tükrözze. A fehér privilégium feltalálói az euroatlanti világ nagyobbik felével elhitették, hogy Ön, Kedves Olvasó kollektív bűnösséggel osztozik bőrszíne miatt azokkal az emberekkel, akiknek a rokonsága a világ másik felén 170 évvel ezelőtt rabszolgát birtokolt. Persze valójában a privilegizált csoportok a legsúlyosabb kárvallottjai ennek gondolatiságnak, hiszen az érdemtelenség díjazásának kultusza hosszú távon mindig a teljesítmény nélkül kivételezett csoportok korcsosulásához, illetve a többségi társadalommal való szembekerüléshez, mesterséges kirekesztődéshez vezet.
És ezeknek a rabszolgatartóknak a csinovnyikjai háborodnak fel a rendszer szellemi elefántcsonttornyának ablaktalan szobájában amiatt, ha valaki arról beszél, hogy alternatív politikai jelölteket kell támogatni. Beszél róla, s nem vesz meg választásokat, tehát csak olyat tesz, amellyel mások jogát nem sérti. De az inverz bűnök világában a gondolatbűncselekmény nagyobb kihágás, mint a teremtett rendnek ellenébe menni, így ez a megvetendő.
És itt jegyezzük meg, a jobboldalon sincs szükség olyan milliárdosokra, akik külföldi országok választásait befolyásolják. Azonban Elon Musk eddig csupán megvette, amit akart, majd úgy igazgatta a saját cégét, ahogy akarta. Ez a klasszikus liberalizmusnak megfelelő eljárás. Soros György politikusokat vett meg és országok gazdaságát döntötte be. Ez a klasszikus zsarnoki eljárás. Kedves liberális barátaim, akkor ti most kik is vagytok?
Fotó: MTI/CEU/Végel Dániel
zéró
2025-01-11 at 08:20
Szeretném a nemzeti jobboldali mosógépben kimosott jó filantrópot idézni 2020-ból, miután “valakik” megpuccsolták a boliviai elnököt, hogy ellopják az ország drága lítiumkészletét:
“Bárkit meg fogunk puccsolni , akit akarunk. Törődjetek bele”
Ő lenne a jó globalista filantróp, aki nem sért jogokat? És mi van, ha holnap a mi pofánk nem fog tetszeni neki?
bl
2025-01-11 at 08:17
Egy átlagos cég úgy működik, hogy kifelé azt kommunikálja, hogy mi tudjuk, hogy mi kell a kedves vevőnek (marketing) és befelé meg kőkeményen hajt profitra. Ez a kettősség együtt teremt jó működést. A kétféle módszer együtt van, a teljes szétválasztásuk katasztrófához vezet. Ezért kell például az államnak és a cégeknek együttműködni, az állam nem tud a cégek helyett hatékonyan dolgozni, a cégek meg minden közösségi jó, azaz minden szabály alól kibújnának ha tehetnék.
A legnagyobb veszély, hogy az állam és a cégek együtt megteremtenek egy államkapitalizmust, amiben megint elsüllyed az egyén, az egyén kezdeményezőkészsége. Az egyén választása ma már rég nem működik, kényszerek mentén zajlik az életünk. Itt a fő baj!! Az jó társdalom, ahol az állam és a cégek egymást kényszerítik fejlődésre és együttműködésre, valamint emellett virágzik az egyéni kezdeményezőkészség.
ViAM
2025-01-11 at 08:00
“Egy későbbi, nagyobb jó érdekében, ami aztán soha nem jött el – legfeljebb egyes kiválasztottaknak.” Legalábbis, akik tévesen kiválasztottnak hiszik magukat, de még az sem tántorítja el őket, hogy elődjeik is mind ráfáztak.
Filantropológus
2025-01-11 at 07:56
Filantróp?
Erős a gyanúm, hogy az emberek többszörösének tette tönkre életét SGy, mint amennyin segített a mérhetetlen kapzsiságával és gyűlöletével!
nem vagyok senki
2025-01-11 at 07:55
Sátán kutyái ezek, nem “emberszeretők”. Az előttem szólót annyival egészíteném ki, hogy “A kommunista tudja, hogy mi a jó neked”, ezért mindent megtesz, hogy elvegye.
bl
2025-01-11 at 07:24
A kommunista tudja, hogy mi a jó neked, a kapitalista meg tudja, hogy mi a jó neki…
Ez a különbség és a második módszert alkalmazva volt esélye az embernek a sikeres életre, az első módszer csak úgy biztosít sikert, ha másokon parazitáskodsz, azaz hiába élsz jól, nagyobb a kár mint a haszon (Petike életstílusa például ilyen).
(Ezért nem szabad például a zöldpolitikákat se meggondolatlanul erősíteni, mert a végén nagyobb lesz a kár, mint a haszon.)