Fogalma sincs róla, mi történt a magyar gazdaságban – Király Júlia, Márki-Zay árnyékkormányának gazdasági kulcsembere

A választáshoz közeledve kisebb-nagyobb intenzitással szivárognak ki a pártok gazdasági elképzelései, és bár nagyon nem mindegy, hogy kinek milyen tervei vannak a koronavírus, majd pedig az orosz–ukrán háború által megtépázott világgazdaság árnyékában, a közvélemény mégsem igazán foglalkozik a témával. Persze érthető, hiszen a szomszédban háború tombol és tízezrével érkeznek a menekültek, ami leköti az ország figyelmét. Ám miután a választás napjáig már kevesebb mint tíz nap van hátra, mégis érdemes egy kis figyelmet szentelni az ellenzék gazdasági terveinek. Az alábbi cikk főszereplője az a Király Júlia, aki a 2008-as államcsőd egyik mentora volt (Gyurcsány Ferenc mellett), és aki behívta Magyarországra az IMF-et.

Bár az ellenzéki politikusok szokásukhoz híven semmi konkrétumot nem ígérnek, azért terveikből/ötleteikből az elmúlt hónapok során folyamatosan derültek ki részletek. Ezekből a legtöbbet az a Király Júlia árulta el, aki jelenleg éppen Márki-Zay Péter „árnyékkormányának” gazdasági területéért felelős koordinátora, a devizahitelezés nagyasszonya.

Első és legfontosabb célként többször is az euró mielőbbi bevezetését fogalmazta, illetve fogalmazták meg. (Ehhez a célhoz még azok a jobbikosok is csatlakoztak, akik csodába illő metamorfózisuk előtt még EU-s zászlót égettek a nagygyűlésükön.) Véleményük szerint az szolgálná az ország érdekeit, ha az euróhoz való csatlakozást minél inkább megsürgetnénk, függetlenül a gazdasági felkészültségünktől és a várható következményektől. A közös fizetőeszköz bevezetésével egy ország lényegében lemond az önálló monetáris politikáról, így jelentősen szűkíti a saját mozgásterét. Ez persze nem okoz problémát Király Júliának, aki pozitív példaként azt a Szlovákiát emlegeti, ahol szerinte nem nagyon lehet kimutatni negatív hatásokat az eurózóna-csatlakozás kapcsán.

Ezzel szemben a valóság az, hogy Szlovákiával nem érdemes példálózni, mivel az ő esetük pont arra világít rá, hogy milyen ára lehet az euró idő előtti bevezetésének. Északi szomszédunk ugyanis 2009-ben vezette be az eurót, és míg gazdasági fejlettsége (egy főre jutó GDP vásárlóerő-paritáson) 2008-ban az EU átlag 72,5 százalékán állt, 2020-ban már csak 70 százalékon. Ezalatt az eurót nem használó Lengyelország 56,2 százalékról 75,7 százalékra lépett előre, Csehország 85,6-ról 92,9 százalékra, Magyarország pedig 63,7-ről 73,9 százalékra. A régióban tehát kizárólag Szlovákia csúszott vissza.

A számok sem stimmelnek

Szintén fontos témaként jelölte meg Király Júlia az inflációt. Ígérete szerint, ha ők kormányoznának, akkor nem fűtenék azt tovább, ahogy szerinte ezt a kormány és a jegybank tette. Értsd: örökre véget vetnének a jegybanki hitel- és kötvényprogramoknak, véget érnének a kormányzati beruházások és véget vetnének a jövedelmek növekedésének. Szerinte ugyanis nálunk ezek miatt magasabb az infláció, mint a régiós társainknál. Állításainak egyrészt ellentmond, hogy az MNB az infláció tartós emelkedését már 2021 tavaszán, jóval más jegybankok előtt jelezte, aztán hónapokon keresztül kommunikálta az inflációs kockázatot és a várható szigorítást, majd júniusban meg is kezdte a kamatemelési ciklusát. Másrészt pedig a számok sem stimmelnek, hiszen Magyarországon nemhogy magasabb, hanem alacsonyabb az infláció, mint a környező országokban. Magyarországon a februári infláció 8,3 százalék volt, Csehországban 11,1 százalék, Lengyelországban és Romániában meg egyaránt 8,5 százalék. Úgyhogy nagyon dicséretes, hogy felvennék az infláció ellen a küzdelmet, de emiatt aligha kell kormányt váltani, mivel ilyen téren a mostani kormány és a jegybank is derekasan végzi a dolgát.

Fogalma sincs arról, mi történt a magyar gazdaságban

Egyébként Király Júlia még más olyan ellenzéki ötletet is bedobott, amelyet a kormány már megvalósított. Ilyen például a munkaerőpiacon a háromoldalú tárgyalások visszaállítása a munkavállalók, a munkaadók és az állam között. A munkaerőpiacon soha nem volt olyan magas a foglalkoztatás, alacsonyak az adók és gyors a bérnövekedés, mint az elmúlt évtizedben. Ez részben a 2010 utáni adóreformon, részben pedig pont a 2016-ban megkötött háromoldalú bérmegállapodáson alapszik.

Végeredményben azonban érdemes kiemelni, hogy Király Júlia egy februárban adott interjúban lényegében elismerte a kormányzati gazdaságpolitika sikerességét, amikor külön kihangsúlyozta, hogy a korábbi válságokkal ellentétben most bizony növekvő pályán van a magyar gazdaság. (A 2008–2009-es válság után ehhez képest az volt a kérdés, hogy mekkora lesz a recesszió.) Ez azért is kulcskérdés, mert ha ő is látja a növekvő pályát, akkor azt is látnia kell, hogy a koronavírus-járvány által okozott válság előtt erős volt a magyar gazdaság immunrendszere, és megvolt a szükséges gazdaságpolitikai mozgástér. A jegybank a válság alatt 11 ezer milliárd forinttal segítette a gazdaság működését, amit ebben a formában nem tudott volna megtenni, amennyiben az eurózóna tagjai lennénk. A 2008–2009-es pénzügyi válság után 6,5 évig tartott, míg a magyar gazdaság elérte a válság előtti szintet, most ez mindösszesen 1,5 évig.

Amennyiben összegezni szeretnénk az ellenzék fontosabb gazdaságpolitikai ígéreteit, akkor azok néhány kivétellel nagyjából úgy foglalhatóak össze, hogy ami működik, annak egy részét másképpen csinálnák, egy részét meg ugyanúgy, csak persze ők jobban, gyorsabban és még többet adnának vagy éppen elvennének – például azt a sok pénzt, amit a kormány az adócsökkentésekkel hagyott az emberek zsebében. Vonzó perspektíva… Jól gondoljuk meg, hogy kinek mit hiszünk el, mert bár messzi távolba vész a baloldal legutóbbi tragikus kormányzása, annak hibáit nagyon sokáig tartott kiheverni.

Fotó: MTI