Fókuszcsoport Ádám legújabb videójában villámgyors gondolataival küzdve azon bosszankodik, hogy léteznek Fideszes fiatalok. Nem tudom, mi járhat a fejében, de nem lehet túl egészséges, ha valaki már attól ennyire felkapja a vizet, hogy tőle független emberek máshogy látják a világot. Konkrétan el is mondja, hogy mindenkit megjegyez magának és senkinek sem fog megbocsátani, amiért 16 év alatt elloptak tőle 25 évet. Nem tudjuk, hogy ezek a számok hogy jöttek ki náluk, de a Fókusz Stúdiót nem is Ádámék matektudása miatt nézik az emberek. Aggodalomra semmi ok: ha a Pressmantól kapott támogatást kell átszámolni, valószínűleg sokkal alaposabbak a srácok. Talán azért, mert ott jóval nagyobb számokkal dolgoznak.
David Pressman földöntúli vonzalmat érez a fiatal influenszerek iránt, ezt pedig nem igazán szokta véka alá rejteni. Hol vacsorával, hol többmilliós támogatással kedveskedik a másokat vélten vagy valósan befolyásolni képes fiataloknak. Fókuszcsoport Ádám és hűséges kis samesza az utóbbihoz tartoznak. Nem tudunk róla, hogy ők valaha is jártak volna a nagykövetnél, de ha a lazacos szendvics el is maradt, Pressman úr gondoskodott róla, hogy fiúk ne szomorkodjanak, és küldött nekik egy kis zsebpénzt (erről bővebben ITT). Az ország másfél két legvilágtalanabb influenszere ezt nem is tagadta, de elmondásuk szerint a pénznek nem volt semmilyen feltétele, amit mi természetesen el is hiszünk nekik. És hogy hitünk szilárdságát megpecsételjük, gyorsan le is rohanunk a Keleti aluljáróba, hogy bespájzoljunk néhány márkás parfümöt egy mozgóárustól. Készpénzért. Számla nélkül.
A Pressman által megfinanszírozott Fókusz Stúdió Facebook-oldalára pár napja felkerült videó azonban tökéletesen bemutatta, miért is jár Ádáméknak alanyi jogon az (amerikai) állami támogatás. Fókuszcsoport Ádám ebben a rövid kis videóban azon dühöng, hogy léteznek Fideszes fiatalok. Megértjük. Felháborító. Hogy merészelik?
Hiszen mi más is lehetne egy fiatal legfőbb életcélja, mint hogy a tengerentúli nagy testvér keblén keressen vigaszt ebben a szörnyű diktatúrában, miközben ajkával lágyan csiszolja annak márványfényű hátsóját, és egy csillagos-sávos lobogó árnyékában mereng a jövőjéről? Mert az igazi haladás ott kezdődik, ahol a szorgos nyelv találkozik a diplomáciai protekció ígéretével. Egy valamirevaló fiatalt ma már csak a “Washington vájbz” mozgathat meg igazán. De vegyük sorra Ádám szellemi szörcsögéseit, melyek mintha egy férfi-menstruációs görcs mélyéből, keserűen és szenvedve törnének fel a felszínre.
Fókuszcsoport Ádám nem felejt! (szúrós tekintet activated)
Először is, minden tiszteletünk a vágóé, aki valóban hősies munkát végzett azzal, hogy Ádám szavait kimazsolázta a nyökögések és végeláthatatlan ööö-zések vadregényes dzsungeléből. Nem volt könnyű feladat, de bravúrosan helytállt. Tisztelgünk. Fizetésemelést neki!
Ádám szerint “ez a bagázs” ellopta a jövőjüket az elmúlt húsz év alatt. Ez már csak azért is különösen szórakoztató, mert a videóban szereplő Fidelitasos srác húsz éve valószínűleg még csak a csattogós lepke tologatásának mesterségét tanulgathatta. Ugyanakkor legyünk jóhiszeműek. Lehet, hogy Fókuszcsoport Ádám a Fideszre gondolt, csak még mindig nehézséget okoz neki a tiszta önkifejezés. A Fidesz mindenesetre úgy lopta el Ádámék jövőjét, hogy a Pressman és a Partizán emlőin érlelt duó alig tud fenntartani egy közel húsz fős stábot sztárvágókkal és produkciós menedzserekkel együttvéve (akit ezúton is üdvözlök, mert egy igazi tünemény). Akit nem a CIA pénzel, az már meg sem tud élnie ebben a diktatúrában…
Bűnözők!
Fókuszcsoport Ádám mindenkit egy “ki***szott bűnözőnek” lát, aki részt vett abban, hogy neki ma munkahelye, rezsitámogatása, európai szinten is kimagasló otthonteremtési és családtámogatási lehetőségei legyenek. Ez nem az a cikk, ahol felsorolom az elmúlt 14 év vívmányait, de az, hogy Ádám úgy tud ma elmenni egy koncertre, hogy nem kell terrortámadástól tartania (ellenben Bezzegbéccsel), az szintén nem az általa nyaldosott kloákának köszönhető.
Ádám azt is hozzátette, hogy mindenkit megjegyzett magának, és senkinek sem fog megbocsátani. Annak ellenére, hogy nem szeretném ilyen gyászosan zárni ezt az írást, kíváncsian várom a “nem megbocsátás” körülményeit. Mikor nem fog megbocsátani? Mi élhet abban a buksi fejében? Képek pörögnek előtte, ahogyan bilincsbe verve, zsákkal a fejünkön állunk a Duna partján, ő pedig hideg tekintettel meghúzza a ravaszt? Esetleg abban reménykedik, hogy az általuk körberajongott selyemmajom végül trónra lép, és ő lehet az ügyész a rögtönítélő bíróságon? Mi jár az ilyen ember fejében? Kinek hiszi magát?
És mielőtt a Fókusz-fanok a stílusomra panaszkodnának, először nézzenek szét a saját bálványuk háza táján, aki azzal fenyegeti a másképp gondolkodókat, hogy megjegyezte őket, és nem fog nekik megbocsátani. Csoki (a másik srác) helyében pedig érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ezentúl önállóan erősítse fel a nagykövetség hangját, mert a a barátja már a belpestiek körében is kezd egyre kínosabb lenni.
Facebook
Twitter
YouTube
RSS