Élvezet lehet hülyére venni titeket – A Jó Ember hamburgerező

Vezércikk 2026. január 10. 12:52

Vannak, akikből nem kell, sőt nem is lehet hülyét csinálni, mert már bőven ebben a létállapotban tengetik napjaikat. Velük nincs különösebb feladatuk a szélhámosoknak, kapásból lehet élősködni rajtuk, sőt még hálásak is lesznek érte. Még a leggagyibb, kartonlapra felírt, beteg anyukáról, beteg kisgyerekről, éhezésről szóló koldusmaffiás fedősztori is veszi a fáradságot, hogy nem néz teljesen hülyének, hiszen akár igaz is lehetne. A feliratot látva mérlegelsz, tudod, hogy valószínűleg hazug, de mi van, ha nem – száguldoznak a gondolatok a neuronjaid közt, agyi tevékenységet folytatsz. A Jó Ember hamburgerező vállalkozás ugyanúgy az érzelmekre hat, ahogy megannyi csaló, viszont közben agyi tevékenységre képtelennek nézi az érzelemhullámra rácuppanó sokaságot. És ebben láthatólag igaza is van.

Ha a németek egy teljes világháborút tudtak mások pénzéből finanszírozni, akkor a jóemberkedéssel miért ne lehetne megcsinálni ugyanezt? A magány, a törődés- és szeretethiány, a lelkifurdalás, a szorongás is piaci rés, pláne, hogy pénzük viszont van az ezektől szenvedő embereknek. Van pénzük antidepresszánsokra, kedélyjavítókra, nyugtatókra, altatókra, szeszre, drógára, mindenféle függőségekre… De, hát akkor hamburgerre is kell, hogy legyen! Akkor ne csak a gyógyszeripar gazdagodjon a társadalmi–közérzeti válságon, hanem a vendéglős is! – gondolta a vendéglős vállalkozó.

A kormányellenes propagandával tarkított, sekélyes jóemberkedés pedig menetrendszerűen bevonzotta a baloldali szimpátiájú, panaszkultúrában élő, emellett rendkívül szerény kognitív képességekkel bíró, pénzzel ugyanakkor rendelkező tábort. Ők azok, akik gondolkodni nem tudnak, vagy nem hajlandók, ezért az agyuk helyett is a szívüket használják. A „közéleti hamburgerező” pedig valósággal tündököl a jóemberségben, miközben ő maga nem ad hozzá, sőt nyerészkedik rajta.

Megad viszont az embereknek valamit, amire még a pénznél is jobban vágynak: a jóság és értékesség illúzióját, azt a teret, ahol elbábozhatják, hogy törődnek másokkal.

Annyi az egész, hogy az étterembe betérők a saját ételük mellett vehetnek további hamburger(eke)t célzott csoportoknak (pl. mentősöknek), és leginkább a rászoruló szegényeknek, akik bizonyára nagy számban tévelyegnek ott Lipótvárosban, az Országház környékén. Az így, jóemberkedési céllal megvásárolt hamburgerek bizonylatait kitűzik a Jó Ember falra, ahonnan a rászorulók levehetik. És ennyi, ettől már angyal vagy. Nem kell elköteleződni, nem kell felelősséget vállalni, nem kell jelen lenni a rászoruló személy (például családtag) életében, nem kell folyamatosan törődni vele, nem kell gondozni, megmosdatni, mégcsak meghallgatni sem kell őt. Kifizettél 4–8 ezer forintot, és le van tudva a lelki megkönnyebbülés:

Te egy Jó Ember vagy. Immár joggal vagy meggyőződve erről, hiszen kifizetted érte egyórányi munkabéredet.

Ha nem használod az agyad, összekeverheted a szociális intézményt a piaci vállalkozással

A hamburgersütő vendéglőről amúgy érdemes tudni, hogy üzleti vállalkozás, amelynek az a kitűzött célja, hogy minél nagyobb pénzügyi hasznot eredményezzen a tulajdonos számára. Ez nem egy szociális intézmény, nem is civil szervezet. Ha az lenne, akkor nonprofit Kft-nek vagy alapítványnak hívnák. Egy üzleti vállalkozásnál bármilyen kedvesség, bármilyen jószándék is – legyen az akár teljesen őszinte – a pénzügyi haszonszerzést szolgálja. Amivel természetesen nincs semmi baj, hiszen a vállalkozás arra való, hogy pénzt hozzon.

A marketingszakma célja pedig az, hogy az adott termékből minél többet eladjon a fogyasztónak – ha szüksége van rá, ha nincs.

Betér a vendéglőbe az éhes ember, de nem lehet minden éhes ember Bud Spencer, aki kapásból három hamburgert rendel, meg egy tortát sok tejszínhabbal. Ezért aztán megszólítják az éhes ember lelkiismeretét meg az örök vágyát arra, hogy jónak érezze magát. Egy burgerért ment, de kettőt–hármat vetetnek meg vele. Teljes marketingsiker, hiszen végül annak ellenére boldogan távozik, hogy szükségtelenül sok pénzt legomboltak róla egy sima evésért. A vendéglős pedig pláne boldog, hiszen ő gombolta le a pénzt, ráadásul úgy tűnik, elég sok cetli marad a falon.

Csak a vendéglős a tudhatója, mennyi olyan hamburgert adott el, amelyeket soha nem is kell elkészítenie. Reméljük, az elszámolásnál azért nem okoz kavarodást ez a furcsa bevétel!

A modern rabszolgát nem hálóval fogják be, hanem érzelmileg

Az agya helyett a szívét használó közönség imádja a jelenséget, könnyekig hatódnak, elolvadnak attól a felfoghatatlan mennyiségű jóságtól, amivel a hamburgerező körülveszi a saját pénzügyi sikerét. Olyannyira félrecsúszott valami, hogy már nemcsak ajándékpénzzel akarják támogatni ezt az üzleti vállalkozást, hanem ingyenmunkával is.

Az ember, akinek nincs családja, nincsenek barátai, nincs hobbija, nem akar olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni, játszani, ezért aztán a munkahelyéről hazatérve, szabadidejében elmegy mosogatni egy üzleti vállalkozáshoz – ingyen.

Mert így szeretné díjazni mindazt a jóságot, amellyel az üzleti vállalkozás megnövelte a saját bevételét. Mit reagál minderre az üzleti vállalkozás?

„Térj észhez ember! A munkát meg szokás fizetni, nem tartunk rabszolgát. Menj haza, legyen életed!”

Ezt válaszolja? Ó, dehogy! Azt válaszolja, hogy gyere csak, a legjobb, amikor nem kell fizetni a munkáért se bért, se járulékot, se biztosítást, semmit, úgyhogy még több pénzt kereshet. Sőt, annyi baleknak nincs családja, nincsenek barátai, nincs hobbija, annyi balek nem akar olvasni, zenét hallgatni, filmet nézni, játszani, hogy már nem győzi követni az étterem az ingyenmunka-felajánlásokat. Ezért aztán létrehoz egy oldalt, ahol felveszi az adataidat, és bejelölheted, hogy milyen munkát szeretnél ingyenesen végezni az üzleti vállalkozás részére. Megérnének egy Darwin-díj alkategóriát azok, akik ugyan nem ölik meg magukat valami debilitással, de azért hasonlóan hülyék, és ezt demonstrálják is a világ felé. Remekül kirajzolja a történet azt a profilt, aki