Bőbeszédű Trump és a szűkszavú pekingi vezetés - Mit árul el a kétnapos amerikai-kínai csúcs?
Igencsak homályosan nyilatkozott Donald Trump arról, hogy hogyan sikerült a tárgyalás Hszi Csin-pinggel Pekingben. Ugyan Kína beengedi az amerikai cégeket az országba, ám nem világos, hogy milyen feltételekkel, és viszonozza-e ezt a lépést Washington is a kínai vállalatokkal. Peking meglehetősen szűkszavú nyilatkozata arról árulkodik, hogy az Egyesült Államok lépett egyet előre, de még mindig nagy lemaradásban van riválisával szemben.
Véget ért a kétnapos kínai–amerikai csúcs Pekingben, és a nyilatkozatok szerint számos kérdésben sikerült megállapodni – igaz, nem biztos, hogy mindenben. Donald Trump a Fox Newsnak például azt mondta, Hszi Csin-ping ígérete szerint nem szállít katonai felszerelést Iránnak, ami központi kérdés volt a Trump-adminisztráció lehetséges győzelmét jelentő, magas téttel bíró találkozón. Ráadásul – az amerikai elnök nyilatkozata szerint – Hszi felajánlotta a segítségét a konfliktus lezárásában is.
Az ígéret egy olyan helyzetben hangzott el, amikor Washington Kínát egyre inkább az ellenséges rezsimek kulcsfontosságú támogatójaként ábrázolja, és Peking Iránnak nyújtott gazdasági és anyagi támogatása központi témává vált a Hszi Csin-pinggel folytatott, eheti, magas téttel bíró tárgyalásokon.
Az amerikai tisztviselők egyre gyakrabban vádolják Kínát azzal, hogy olajvásárlásokkal, kettős felhasználású exporttal és közvetítői hálózatokkal segíti Irán katonai és gazdasági erejét.
(Hogy mi zajlott a két nagyhatalmi vezető tárgyalásának első napján, arról ITT írtunk).
A titokzatos tárgyalás: az iráni olaj
Arra is fény derült, Peking is az olajszállítások megkerülhetetlen útvonalának, a Hormuzi-szorosnak a megnyitásában érdekelt. Ez azonban aligha lephet meg bárkit is.
Kína ugyanis nagymértékben függ az iráni olajimporttól, évente körülbelül 31-32 milliárd dollár értékű iráni nyersolajat vásárol. Az iráni olajat célzó amerikai szankciók bevezetése után pedig Peking május elején utasította a cégeket, hogy hagyják figyelmen kívül azokat.
És ha nem lett volna épp elég seb az amerikai–kínai diplomáciai kapcsolaton, a kínai kereskedelmi minisztérium a csúcstalálkozó előtt egy úgynevezett „blokkoló törvényt” alkotott, amely megtiltja a vállalatoknak, hogy betartsák az „illegitim” külföldi szankciókat – természetesen elsősorban az amerikai blokádot megcélozva.
Az amerikai törvények sem voltak megengedőek: több olyan kínai finomítót vett célba, amelyet Washington megvádolt az iráni nyersolaj vásárlásával.
Így nem véletlen az sem, hogy Trump még a csúcs előtt azt nyilatkozta: bízik abban, hogy a kínai út végére megállapodás születik az olaj amerikai felvásárlásáról, ami az árak emelkedéséhez vezet.
Ehhez képest az utolsó, a Csungnanhaj kertjeiben megejtett „teázási” találkozón Trump már kijelentette:
Fantasztikus kereskedelmi megállapodásokat kötöttünk, amelyek mindkét ország számára nagyszerűek.
A helyszínválasztás diplomáciai jelentőséggel bír: itt találkozott Richard Nixon akkori amerikai elnök Mao Ce-tung kínai vezetővel 1972-ben, amellyel megkezdődött a két nagyhatalom közötti kapcsolat enyhülése.
Hogy ezt Trump viszonozza, beszédében meghívta Hszit a Fehér Házba szeptember 24-én, amit a kínai elnök elfogadott.
Kínai oldalról egyelőre csak az elnök szóvivője nyilatkozott, az azonban korántsem Peking „békevágyát” tükrözi. Eszerint Hszi figyelmeztette Trumpot, hogy ha a tajvani kérdést nem „kezelik megfelelően”, a két ország között „összecsapásokra, sőt konfliktusokra is sor kerülhet, ami az egész kapcsolatot nagy veszélybe sodorja”.
A kereskedelmi háború lezárásáról szóló tárgyalással kapcsolatban sincs részletes információ. A Fehér Ház informátorai szerint annyi bizonyos, hogy Kína „szeretettel várja” az amerikai cégeket, hogy ezzel is betörjenek a távol-keleti piacokra, azonban nem világos, hogy milyen feltételekkel.
Az biztos, hogy a megállapodás részeként Kína beleegyezett kétszáz amerikai gyártmányú Boeing vadászgép megrendelésébe.
Ahogyan az is komoly kérdéseket hagy maga után, hogy mi lesz egyrészt a kereskedelmi minisztérium törvényeivel, másrészt a magas, kínai vállalatokat ért vámokkal.
Egyelőre úgy tűnik, hogy az amerikaiak léptek egy nagyot a kereskedelmi tárgyalásokon, a kínaiak szűkszavú közlése és az, hogy Peking beengedi az amerikai vállalatokat, erről árulkodik. Ám a száraz tények nem változtak: Kína fényéveket ver technológiai fejlettségben, kutatásban és kereskedelemben az amerikaiakra, amelyről ITT írtunk.
Kiemelt kép: Donald Trump és Hszi Csin-ping a pekingi Ég Temploma előtt. Fotó: AP/Mark Schiefelbein.
