Alpesi Krisztusok

Kals am Grossglockner kis hegyi falujában, Kelet-Tirolban minden úgy megy, mint több száz évvel ezelőtt. Hiába suhannak a márkás autók, buszok a síelőkkel  a sífelvonókhoz, az úgynevezett tojáshoz, hogy meghódítsák az Alpok, a Grossglockner, a Magas Tauern több mint háromezer méteres hegyeit, a környező falvakban minden a megszokott módon megy tovább. Kis gazdaságok tulajdonosainak ezrei szokás szerint télen korán reggel megetetik az állatokat – marhákat, lovakat, kecskéket, juhokat, apró jószágokat... –, megfejik a teheneket, kecskéket. Ha nagy a hó, traktoraikkal eltolják a havat az útról, kezükbe veszik a hólapátot. Nyáron ugyanez történik, csak gondozzák a hegyi legelőket, az állatok kint vannak az alpesi legelőkön. Az utcák, a bekötő utak tiszták, rendezettek, a vendéglők – gasthofok –, a panziók barátságosak, családiasak, a kiszolgálás, az étel minősége mindig ugyanaz, kifogástalan. Ezeket a tulajdonságokat Ausztria falvaira értem, mert vidéken a hagyományokhoz még mindig ragaszkodnak az osztrákok.

Írásom elején a kereszteket említettem. Nem véletlenül. Kals am Grossglockner kis településén, a falu központjában szembetűnő a fából faragott három keresztre feszített alak, Jézus és a két lator. Jézus lábainál friss virágcsokor. Előtte egy nagy betonvályú,- régen fából készült- amit egy csobogó kút lát el hegyi vízzel. Érdekes, hogy mínusz 14 fokban sem fagy be, csordogál. A vízzel teli vályú egykor a megszomjazott teheneknek, szamaraknak, öszvéreknek szolgálhatott. Nem véletlenül, hiszen az útkereszteződés a zord hegyekbe vezetett fel, ahol a megfáradt teherhordó állatok is, vagy a vándor, a kereskedő a szomját csillapította, újra erőt meríthetett, felfrissülhetett. A keresztútra magasodó kálvária, Krisztussal és a két latorral együtt jó alkalom volt egy ima elmondására és a segítség kérésére, hogy a nehéz alpesi utakon, szurdokokon, (das Tal) völgyekben való áthaladás sikeres legyen. De ez vonatkozik a régi-és jelen kor síelőire, hegymászóira. Lucknerhaus az egyik fő pihenőhelye két és fél ezer magasságban az arra tévedőnek. Hatalmas tömbfából építette rusztikus építmény valódi osztrák paraszti ételekkel, helyben készített italokkal (encián, schiwasser...) várja a vándort. Ami szembetűnő mégis, az a bejáratnál magasodó fából faragott Krisztus. Az arra járók nem is tudják a vendéglő igazi nevét: egyszerűen Krisztusnak nevezik. 

A hit mindig is fontos volt a keresztény ember számára. Ez volt a megtartó erő, a keresztény civilizáció, amely az emberiséget előre vitte, Európát élhetővé tette.

Ez az európai kultúra, keresztény vallás most megbicsaklani látszik. A városokban ez a hit felhígult. Van ahol tudatos ateizmussal, pesszimizmussal vagy tudatlan hittelenséggel. Bécs sem a régi. Legtöbbször a szocialista színekben pompázó Bécs gyakorlatilag 1918 óta sokszor rózsaszín vagy vörös színekbe öltözött. Ausztria népe mindig is szerette a szélsőségeket ami a nácizmustól a liberalizmuson át a szocializmussal, a kommunizmussal való fraternizálásig terjedt. A lényeg, hogy az osztrák baloldal áthajlott a globalizmusba, szárnyas kapukat emlegetnek, a magyarokat fasisztázzák, miközben az osztrák fővárost, nagyobb városokat elözönlötték az illegális migránsok és a balliberális értelmiségre egyre nagyobb hatással van a woke, az lmbtq, a pride káros eszméi. Vannak olyan iskolák, ahol már ötven százalékot is meghaladják a muszlim hívő gyerekek, sőt a megengedő politika szemfényvesztő módon kitiltotta a disznóhúst az étkezésből. Miközben épülnek az iszlám imaházak, templomok, kiszorítva a hagyományos kereszténységet. Az iszlám invázió talán már elejtette a valamikor fényben pompázó Bécs városát. Ennél persze súlyosabb a helyzet Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban vagy Svédországban, ahol százával épülnek a minaretek és családegyesítés címén még milliók települnek át Európába Szíriából, Irakból, Afganisztánból és más muszlim vallású afrikai országokból. Mi lesz itt? Lesz -e felelős az önfeladásért, az európai ember, a kultúra elpusztításáért? Hová lett az európai polgár kurázsija, önvédelmi képessége, harcossága? Ausztriában hovatovább csak a vidéken élők tartják, gyakorolják a hagyományaikat, szokásaikat és keresztény hitüket nem adták fel. Ott az alpesi hegyekben nincs minaret, nincs muszlim imaház, eszik a disznóhúst, a wiener snitzlit, isszák a jó osztrák sört, a burgenlandi bort, a jó alpesi enciánt, obstlert, vilmos körtét és keresztény templomba járnak. Ennek a hegyekkel körbevett országnak éppen az Alpesek, a Dolomitok lakossága fog védelmet adni, hogy Ausztria megmaradhasson, ami lényege: a hagyományok tisztelete, a munkaszeretet, a rend, a tisztaság, a semlegesség, a tiszta fejűség, a jodli, a kereszténység. A mai osztrák politikában jelenleg is döntő befolyást gyakorol a balliberális, a globalista oldal. Oly annyira, hogy a változtatni akaró, az osztrák érdekeket képviselő jobboldali Osztrák Szabadságpárt hiába nyerte meg a választásokat, ha kormányalakítással a zöldpárti osztrák elnök, Van der Bellen nem a győztest, Herbert Kicklt bízza meg, hanem egy koalíciót, ahol a döntő szó a szocialistáké, a liberálisoké, a zöldeké, a globalistáké. Ugyanez történt Németországban az AFD-vel, Alice Weidellel, Hollandiában a jobboldali Geert Wildersel, Spanyolországban a VOX-al, Lengyelországban a Jog és Igazságosság pártjával, nem beszélve a francia Marine Le Pennel és így tovább.

Minden egy meghatározott, láthatatlan, magán-pénzhatalmi erők forgatókönyve szerint zajlik. Valóban megtörténik a megtörténhetetlen, hogy ami a középkorban az Oszmán Birodalomnak nem sikerült, az most megtörténik Európával, hogy fegyver, harc nélkül elfoglalja az illegális migránsok százmillióival e földrészt? Mindezt teszik az iszlamista vallás elvakultjai látszólag békésen Európába masírozó sok millió lábbal, születendő gyerekek millióival. Ezzel búcsút intünk a keresztény Európának?. Eleink több mint ezer éven át hiába harcoltak, áldozták fel magukat kereszttel, karddal a kezükben a számunkra idegen, erőszakos vallás, kultúra ellen? Eljön az idő, hogy ismét gyaur kutyáknak, hitetleneknek nevezzenek bennünket? El kell majd tűrnünk, hogy keresztjeinket, templomainkat, a kálvária dombjainkat a földdel egyenlővé tegyék? Sokan a tájékozatlanok, az erkölcsi senkik, a politikai haszonlesők nem is tudják, hogy milyen közel van ez az idő. Ami őket is drámaian érinteni fogja.

Remélem ez nem fog megtörténni. Mert Európa vidékei, települései, falvai, kisvárosai lesznek a jövő, ők lesznek a megmentők. Ők a földhöz tagadtak. Akik ragaszkodnak az őseik szokásaihoz, hagyományaihoz és nem fognak engedni az eszetlen globalista térnyerésnek. Ott az Alpok lakói, az Appenninek, a Pireneusok népei, Székelyföld, Erdély, a Fel-és Délvidék, az Alföld magyarjai, a valódi magyarországi magyarok és sok normális európai fogják megmenteni a végső összeomlástól Európát.

Ezek a gondolatok ott a Grossglockneri-i faluban, Kals-ban, a megidézett Kálvária helyszínén és a Krisztusnál, a fehérbe borult Lucknerhausban fogalmazódtak meg bennem.

Azt kell mondanom, hogy Magyarország még szerencsés helyzetben van. Migránsmentes ország vagyunk. Köszönhetően a nemzeti, konzervatív, keresztény politikának. Jelenleg nem fenyegeti az a veszély Magyarországot, hogy templomainkban keresztény és zsidó papokat gyilkoljanak meg vagy békés polgárokat megkéseljenek, netán keresztény ünnepeinken robbantsanak, zsinagógákban mészároljanak. Még attól sem kell rettegnünk, hogy vidéki településeinkben, a tanyáinkon, városainkban a keresztet, védő szentjeink szobrait leverjék, lerombolják. Még nem kell tartanunk attól, hogy fiainkat háborúba vezényeljék, akár az ukrán-orosz frontra. Ezt a helyzetet meg kell becsülnünk mindannyiunknak, fiatalnak és idősebbeknek egyaránt. De a fennmaradásért meg is kell küzdenünk. Remélem nem késő.