Terjedelmes összeállítást készített a Foreign Policy arról, hogy milyen választásokra lesz érdemes figyelni 2022-ben, és a listán Magyarország is főszerepet kapott – hívta fel rá a figyelmet a Magyar Nemzet. A globalista amerikai külpolitikai szaklap a vonatkozó részt annak felidézésével kezdi, hogy tavaly hazánkba látogatott Tucker Carlson, a konzervatív Fox News televízió sztárriporterre, valamint kiemelik, hogy Steve Bannon egykori nemzetbiztonsági tanácsadó „a legfontosabb alaknak” nevezte Orbán Viktort.
Idézték az egyik korábbi, Magyarországról szóló cikküket, amelyben a szerző úgy fogalmazott, Orbán Viktor hűbérbirtokként kezeli az országot, majd hozzáteszik:
a tavaszi választásokon eldől, hogy marad a hűbérúr vagy leminősül hűbéressé.
A cikk azzal folytatódik, hogy a magyar miniszterelnök maga hirdeti büszkén az illiberális demokráciát, majd felmondják azokat a vádakat, amelyeket jellemzően a nemzetközi balliberális média a magyar kormány szemére hány. Ilyenek például a fékek és ellensúlyok rendszerének leépítése, a sajtó irányítása, de persze nem maradhat ki a Soros György elleni támadás, az illegális migráció ellenzése vagy a családvédelmi – a cikkben LMBTQ-ellenesnek nevezett – törvény. Sőt, így bő két héttel Emmanuel Macron budapesti látogatása után az is előkerül, hogy Magyarország „pária lett az Európai Unióban”.
A Foreign Policy egy korábbi cikkében rámutatott, hogy küszködik a magyar ellenzék, most mégis arra figyelmeztetnek: Orbán Viktor jobban teszi, ha résen van. A külpolitikai szaklap szerint a Fidesznek ezúttal biztosan nem lesz kétharmada. Elemzésüket azzal zárják: egyelőre bizonytalan, hogy az ellenzéki tábor ki tudja-e használni a helyzetet, hogy Orbán Viktor és „politikai gépezete” végül búcsút mondjon a hazai és nemzetközi színtérnek. Hozzáteszik: ha az ellenzék kudarcot is vall, még mindig vigasztalhatja magát azzal, hogy képes volt legalább valamennyire megnehezíteni a kormányfő dolgát.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
Feri
2022-01-04 at 13:04
lacika
2022-01-03 at 00:56
Sejtés? ….
Szerintem tudja mindenki, aki tudni akarja.
angelblind652
2022-01-03 at 20:16
Reméljük is! POZITÍVAN. Aztán Orbán Viktor nyithat egy lelkisegély szolgálatot “csalódott libsiszavazó vagyok” címmel.
Orientál
2022-01-03 at 17:22
Akik ellenzéki Gyurcsányékra szavaznak jövőre azok a migránsok betelepítésükre és eltartásukra fognak szavazni.
Bukohill
2022-01-03 at 15:32
Azt sem tudják, hogy kik vagyunk.
“Hallottak a Havas névről?
Nem akárkiket adott a világnak ez a klán!
Íme egy kordokumentuk:
A kivénült harcos leteszi a fegyvert
Wass Albert
Ha annak idején, 1951 telén elfogadom Havas Emil ajánlatát, hogy írjak ahogy ,,ŐK” kívánják, és ŐK ezzel szemben garantálják, hogy minden könyvemből “best seller”-t csinálnak, akkor ma minden bizonnyal jómódú, “befutott” amerikai író lennék. De nem fogadtam el. Erre a Reader’s Digest kolozsvári származású társszerkesztője ugyancsak fölbosszankodott ott a new yorki szálloda szobájában, ahol skót-amerikai feleségemmel megszálltunk volt, és azzal fenyegetett meg, hogy ha kitartok konokságom mellett, Amerikában egyetlen írásom nem jelenik meg soha. Amerikai születésű feleségem ezen nagyot nevetett, mire derék vendégünk kivörösödött ábrázattal rikoltott
Elizabeth arcába: “Már pedig, asszonyom, akár elhiszi akár nem, de nincs olyan amerikai kiadó, amelyik hozzá merne nyúlni férje írásához, bármit írjon is, ha azt a mi beleegyezésünk nélkül írja!” Mert – tette hozzá és nagy csontos markát kinyújtotta maga elé – itt tartjuk a kezünkben az amerikai kiadóvállalatokat, filmvállalatokat, újságokat, folyóiratokat, mindent! Amerika népe azt olvas, amit mi akarjuk, hogy olvasson, azt hall, amit mi akarjuk, hogy halljon, és azt lát csak, amit mit akarjuk, hogy lásson!” Drága jó Elizabeth ettől aztán szintén nekiveresedett és alaposan kioktatta Havas Emilt az amerikai szabadság alapelveire, mire látogatónk sarkon fordult és becsapta maga megett az ajtót.
Az igazság kedvéért be kell ismernem, hogy Havas Emilnek igaza volt. Erre rájöttünk az első két év során. Bocsássanak meg fiaim, leányaim, unokáim és dédunokáim, ha úgy érzik, hogy hibásan választottam, mert jómód helyett a szegénység ösvényére tértem gazdag Amerika földjén, ahol minden bevándorló, ha csak egy szikra életrevalóság van benne, meggazdagszik, mint bolha az eben. Ami engem illet, én sohase bantam meg a választásomat. Szegényen bár, de tiszta lelkiismerettel lépek majd az Úr elé, mikor ideje jön. Megtettem, ami tőlem tellett, s amiről úgy éreztem, hogy egyedül méltó egy menekült erdélyi Magyar íróhoz. Hogy célomat nem értem el, annak nem én vagyok az oka. Erről lesz itt szó, életrajzomnak ebben a rövidre sűrített fejezetében.
Drága jó feleségem segítségével egyetemi tanár lettem, bár sohase hittem volna, hogy valaha is tanárkodásra adom a fejem. De amint mondtam már, Havas Emilnek igaza volt. Tudta, miről beszélt. Se elbeszéléseim, se regényeim nem kellettek az amerikai kiadóknak. Meg is mondták őszintén: “Maga feketelistán van, uram, maga fasiszta!” Így aztán vakon ugrottam bele a tanárságba, hogy megélhetésem legyen és maradjon időm az írásra is. Kényelmes foglalkozásnak ígérkezett, és az is volt. Azonban nem ez a fontos. Hamarosan kiderült, hogy maga az Úristen rendelt ebbe az állásba, mert itt döbbentem csak reá, hogy nekünk, szerencsétlen magyaroknak, mi volt az átkunk. Mi hozta reánk a trianoni csapást, s mindazt, ami utána következett. Szemnyitogatásom azzal kezdődött, hogy amikor tanártársaim megkérdezték mindjárt az első napokban, hogy honnan a csudából fútt oda a szél, s én becsületesen megmondtam, hogy Erdélyből, úgy bámultak rám, mintha azt feleltem volna, hogy valahonnan Bergengóciából. Míg aztán az irodalom tudós professzora fejére ütött és elrikkantotta magát: “Drakula országából…!” Attól kezdve bizalmas baráti körben “Count Drakula” volt a nevem. Hiába bizonykodtam, hogy ez a Drakula-mese mindössze egy részeg angol újságíró fejében született meg, és hogy Erdély már évszázadokkal ezelőtt is civilizált ország volt, hogy ott hirdették meg elsőnek a vallásszabadságot, hogy Erdély iskolái világhíresek voltak, senki se hitte el. Hogy igazamat alátámasszam, nekiestem a könyvtáraknak, de ebben se volt köszönet.
Egyetemem három óriási méretű könyvtárában alig leltem valami kevés adatot Erdélyről. Földrajzkönyvek, enciklopédiák csak annyit tudtak róla, hogy Románia nyugati tartománya, mely annak idején Dacia néven a római birodalomhoz tartozott, és őslakói ma is a latin nyelvet beszélik. A népvándorlás során több ázsiai horda rohant keresztül rajta, a hunok, avarok, magyarok, tatárok és törökök. Az utóbbi évszázadok alatt a Habsburg birodalomhoz tartozott, majd az első világháború után Románia vette át. Lakosai nagyrészt románok, de élnek ott németek és magyarok is. Attól kezdve a könyvtárakat bújtam minden szabad időmben, Magyarországra és a magyarokra vonatkozó adatokat keresve. Keveset találtam, s amit találtam, abban sem volt köszönet. A középkorra vonatkozó régebbi munkák mind német szerzők tolla alól kerültek ki, s a magyarokat úgy emlegették bennök, mint ázsiai hordát, akik fél Európát végig dúlták, míg végül is Lech mezején leverték őket a németek, majd királyukat rákényszeríttették a keresztény hitre, és hadat adtak neki, hogy kiirthassa országából a pogányokat. Attól kezdve aztán a német civilizáció hatása alá került a magyarok országa s lakosainak jó része német. Az újabb kiadású könyvek arról is tudtak, hogy Magyarország egy elmaradt, primitív ország volt, ahol feudális főurak uralkodtak a különböző nemzetiségű őslakosság felett, kegyetlenül elnyomva a népet. Mint ahogy annak idején, gyerekkoromban, nagyapám jó orrú kopói kajtatták föl a megbúvó rókát a mezőházi nádasokban, úgy kezdtem el én is kinyomozni ezeknek a hamis adatoknak az eredetét. Nem volt nehéz. Minden könyv, tanulmány, melyben Magyarországról vagy általában a magyarokról volt szó, az 1870-es évek utáni időből eredt, és a szerzők neve nagyobbára német vagy cseh, de akadt román és horvát is. A szerzők legtöbbje Sorbonne-i diplomával rendelkező egyetemi tanár volt, akik egy Masaryk által alapított könyvkiadó vállalaton keresztül beépitették magukat az amerikai, angol és francia közoktatás tankönyv ellátást szolgáló intézményeibe, és terjeszteni kezdték azt a jól megszervezett magyarellenes propagandát, ami végül is Trianonhoz vezetett. (Az első világháború alatt Masaryk és Benes által megszervezett u.n. “Cseh maffia”. (szerk.) A Magyar szerzők vagy nem írtak jó tankönyveket abban az időben, vagy a magyar tanügyi intézmények nem gondoskodtak arról, hogy ezek a könyvek idegen nyelvekre fordítva utat leljenek külföldi egyetemek felé. Több, különböző kiadású és különböző időben kiadott enciklopédiában például a következő, szóról-szóra azonos mondatokat találtam, amiről arra lehetett következtetni, hogy azok ugyanattól a személytől származtak: “Magyarország, mint olyan, a valóságban soha sem létezett, mindössze egy soknépű laza egység a ,,szentkorona országai” összefoglaló név alatt. Ennek az országnak voltak a kezdetben magyar uralkodói is, azonban a tizennegyedik századtól kezdve mér csak cseh, német, olasz,
lengyel és román királyok viselték az országalapító magyar király, Szent István koronáját. Ugyanezek az országok az utolsó négy évszázad során már a Habsburg birodalom alá tartoztak.” Egy másik helyen: “Magyarnak csupán az uralkodó nemesi és főnemesi osztály egy kis része tekinthető, kik a földet birtokolták, míg a jobbágy, majd az úgynevezett “felszabadulás” után a paraszt a különböző ott élő, leigázott nemzetiségekből tevődött össze, kiknek egy részét hosszú idő után földesuraik erőszakkal elmagyarosították…” (Wertheimer: History of Europe, 1901, Böhm Verla, Wien-New York, page 31.) Ezeket olvasva önkéntelenül fölmerült bennem a gondolat, hogy a washingtoni osztrák- magyar követség hajdani kultur-attaséja alighanem osztrák lehetett, akit nem bántott a magyarok gyalázása, és ezért nem tett jelentést ezekről a Magyar királyi kultuszminisztériumban. Ugyancsak a fent említett könyvben található a következő mondat, mely ellen minden bizonnyal tiltakozott volna az akkori Magyar kormány, ha tudomására jutott volna: “A Magyar egy veszekedő, izgága, más nemzetiségeket gyalázatosan elnyomó barbár nép, mely újra meg újra föllázadt uralkodói ellen, abból a célból, hogy megbontsa a soknyelvű birodalom egységét…” Bevallom, amerikai skót feleségem fejében született meg a gondolat, hogy amit az osztrákok, csehek és románok meg tudtak tenni száz évvel ezelőtt, azt minden bizonnyal mi is meg tudjuk tenni ma, és nekünk könnyebb dolgunk lesz, mert nem kell történelmet hamisítanunk, csupán össze kell szedjük a bizonyítható igazat. Ebből a gondolatból született meg először, erdélyi mintára, az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh, majd Masaryk mintájára a Danubian Press, Incorporated, és az ezekből fakadó folyóiratok: a Transylvanian Quarterly, majd a Hungarian Quarterly és utolsónak a Central European Forum. Elméletben egyszerűnek látszott az egész: egyedül az észak-amerikai földrészen valami másfélmillió magyart mutatnak ki a statisztikák. Ha ennek a másfélmillió magyarnak csupán fél százalékában maradt még valami kis hazafias érzés – mondjuk évi tíz dollar erejéig – ez már évi hetvenötezer dollárt jelentene, ami bőven elegendő ahhoz, hogy elkezdhessük kiadni komoly felvilágosító munkánkat, melyekből Amerika ifjúsága, valamint Amerika vezető politikusai megismerhetik a hiteles adatokra támaszkodó igazságot. Így indult meg elsőnek 1962-ben az Amerikai Magyar Szépmíves Czéh. Hosszú nyári szabadságunkat arra használtuk föl, hogy nyakunkba vettük az Egyesült Államok és Kanada országútjait, és megjártuk első nagy körutunkat, több mint huszonötezer mérföldre nyúlót, a magyarlakta városok felkutatására. Mivel pénz dolgában szűken voltunk, elkerültünk szállodát és éttermet, amennyire lehetett. Sátorban aludtunk, feleségem főztjén éltünk, és elhatároztuk, hogy ha össze tudunk szedni első körutunkon ezerötszáz magyart az előirányzott hét és félezerből, kik hajlandók évi tíz dollárt lefizetni előre, melynek ellenében minden előfizető kap három könyvet, két angolt és egy magyart, akkor elindulunk még ezen az őszön. A begyűjtött előfizetések száma azonban csak hétszázig jutott el. Én készen voltam arra, hogy visszafizetjük mindenkinek a tíz dollárját, mihelyt lehet, s elvetjük az egész gondolatot mint kivihetetlent. Drága jó Elizabeth azonban megszegte makacs skót nyakát, s kijelentette, hogy szó se lehet a megfutamodásról. Amit elkezdtünk, azt érdemes volt elkezdeni, tehát visszük tovább, s az Úristen majd eligazítja a többit. Így kezdtünk hát bele a könyvkiadás mesterségébe. Első könyvünk a kolozsvári Ellenzék hajdani főszerkesztőjének, Zathureczky Gyulának pompás kis munkája volt: “Transylvania, Citadel of the West. ” Értelmesen, tömören, könnyen olvasható stílusban vitte a világ elé Erdély igazolható, adatokon épülő történelmét, földrajzát a kultúráját. Háromezer példányt nyomtattunk belőle. 5 ráadásnak, “csaléteknek” ahogy Elizabeth nevezte, hozzá adtuk a tíz dollárért még egyik regényemet is magyarul, valamint annak angol fordítását. Következő nyáron újra nekiindultunk magyart keresni Amerika és Kanada földjén. Hétvégeken irodalmi estéket tartottunk itt meg amott, árultuk a könyveket, beszéltünk, beszéltünk, beszéltünk a magyaroknak arról, hogy mi a célunk, mit kell tennünk ahhoz, hogy megismertessük a világgal az igazságot. Hétközbe sátorban aludtunk, szabad ég alatt főztük ételünket, mint a vándorló cigányok. Havasi vadász lévén életem első szép felében, én szokva voltam a sátorozáshoz. De Elizabeth városi asszony volt; aki soha ilyen életmódot nem ismert. Szemrebbenés nélkül, bátran viselte a fáradalmakat, áldja meg emlékét az Úristen, s valahányszor csüggedni kezdtem, ő bátorított. “Micsoda magyar az” – mondotta ilyenkor -, “aki megtorpan a nehézségek előtt, mikor hazáján, nemzetén kell segítsen? Az ilyen magyarok miatt vesztették el mindég a háborúkat! Fel a fejjel, nézz előre, soha se hátra, támadj! Ez a győzelmek ára!”
Pedig hiába szekereztük föl s alá ezt a nagy országot, hétszáznál több előfizetőre soha se sikerült szert tennünk. Ötven-hatvan új előfizetőt nyertünk minden évben körutunk során; újabb meg újabb városokat keresve föl, de ugyanennyit veszítettünk is minden évben azokon a helyeken, ahova nem sikerült eljutnunk másodszoris. De adtuk ki az új könyveket, rendületlenül. Hokky Károly “Ruthénia” című munkájából akkori képviselőnk, háromszáz példányt osztott szét a Kongresszus tagjai között. Szemák: Living History of Hungary két kiadást is megért. “Our Hungarian Heritage” három kiadásig vitte. A Transylvania and the Hungarian-Romanian Problem pedig kongresszusi dicséretet is kapott. Mindezek ellenére azonban az előfizetők száma nem hogy emelkedett volna, de hamarosan csökkenni kezdett. A magyarok beleuntak az angolba. Nem kellett nekik angol könyv. Nem értették meg a célját. “Vásároltassák meg az angol nyelvűekkel” mondták egyre többen, s hiába próbáltam megértetni velük, hogy az “angol nyelvűeket” nem érdekli a magyar jövendő, miért is érdekelné? Mi kell terjesszük köztük, szomszédaink, ismerőseink között, mi kell elvigyük az iskolákba, könyvtárakba, ha azt akarjuk, hogy megtudják az igazságot. Nem értették meg” Antonia
Mert nem is nekik kellett volna. Ennyi a tényleges hozadéka az ájultan dicsőítendő Klebelsberg féle “kultúrfölény”-nek. Köldöknézés mesterfokon.
Korábban rá lehetett fogni a közös külügyre, de 1919 után is? Persze, ugyanazok a csinovnyikok vitték tovább az ügyeket.
Andromeda
2022-01-03 at 12:27
Egy segélykiáltás: hiába ad a Fidrsz-KDNP kormány nagyon sokat idén tavasszal, a pedagógusok körében nagy az elégedetlenség:
– Ők kapják a legkisebb fizetésemelést úgy, hogy eleve alacsonyak a fizetések.
– Nagyon nagy az adminisztrációs teher az egyszerű tanárom, tanítón! Sokkal többet dolgoznak, mint a nominális órájuk száma.
– A kötelező oltások miatt szabadságra küldöttek.munkáját az oltottaknak kell átvenni, akiknek az még többunkát jelentene.
– A fentiek miatt nagyon kevesen kezdenek el pedagógusnak tanulni.
Rossz dolog, hogy nincs külön oktatási és egészségügyi minisztériumok, illetve nagyon sokan nem értik, miért jó, hogy ez a kettő össze van ömlesztve, míg. a belügyi dolgozóknak és a honvédelmi dolgozóknak külön minisztériumuk van.
Andromeda
2022-01-03 at 12:12
Nyilván az igazság pontosan az ellenkezője annak, amit ez a terror újság állít. Magyarországob nagyobb a szabadság, mint a “Nyugaton” általában, és éppen ezt akarják megszüntetni. Azt hozzá kell tenni, hogy “Nyugaton” ugyan nem nagyon lehet demokráciáról beszélni, egy dolgot tökéletesítettek: a nem “nyugati” népek és országok kiszipolyozását, kifosztását, és ebben az egyben Marxnak igaza volt: a “Nyugat” mérhetetlenül önző és cinikus módon kizsákmányolja a világ többi részét, beleértve Magyarországot, de nem érik be azzal, amit kapnak, nekik minden kell!!!!
Locksmith
2022-01-03 at 12:04
Ha Németországban Merkel csak fele ennyi jót tett volna a németekkel, mint itt Orbán a magyarokkal, örök életére 90%-os többséggel kormányozhatna! Ilyen hálátlan (vagy félrevezetett) nép, mint a magyar, nincs másik a világon! 2010-ben egy csődközeli, 3.világ szintjére levitt jelentéktelen országból egy virágzó, világpolitikát is formáló jelentős nemzetté lettünk(mindenki velünk foglalkozik). Egy nincstelen koldus volt a magyar állam 2010-ben. Mára jelentősre duzzadt az állami vagyon(visszavásárolta az elkótyavetyélt közműveket, Mol részesedést, aranytartalékot 3-ról 90 tonnára), minden épül-szépül, béremelések garmadája, családtámogatások, adócsökkentések…stb. És a félrevezetett (vagy hálátlan?)magyar nép csaknem fele elhiszi, hogy ennyi rájuk és az országra költött pénz mellett Orbán mindent ellopott! Akik meg valójában mindent elloptak/elkúrtak/nem értettek hozzá azok a jó emberek szerintük!
Van valami alapja annak a nyugati mondásnak, hogy a magyarok egy mucsai, bőgatyás, elmaradott, ostoba népek!
Fényesen bizonyítják az ellenzéki szavazók ezt a tételt! Mit kellene még kapniuk az Orbántól – vagy mit kellene még tőlük elvenni egy következő gyurcsány kormánynak – , hogy értékeljék azt, aki jót tesz velük, és elkergessék azt, aki rosszat? Fel nem tudom fogni, hogy ezek után miért van még mindig olyan magyar, aki visszakívánja a balosokat a hatalomba! Miért nincs 90%-a a Fidesznek, és miért 2 esélyes az áprilisi választás? ÖNSORS RONTÁS, amit egyes balos szavazók akarnak tenni! A saját érdekük ellen fognak szavazni áprilisban! Nem tudom megmondani, hogy ez hálátlanság-e, vagy az agymosásuk eredménye? Ébresztő, emberek!
UFF
Nagy László
2022-01-03 at 11:13
“ha az ellenzék kudarcot is vall, még mindig vigasztalhatja magát azzal, hogy képes volt legalább valamennyire megnehezíteni a kormányfő dolgát”
Szánalmas, hogy ezek így gondolkodnak. Mindegy, hogy mindent széjjelvernek, csak a zorbánnak is fájjon legalább!
Ugyanakkor ez a megengedő hozzáállás a folyamatos nemzetellenes tettekhez, komoly veszély szerintem.
Uncle Ment
2022-01-03 at 09:42
Az miért biztos, hogy nem lesz kétharmados többség?
Logikus
2022-01-03 at 08:32
Az egész nemzetközi ballib közösségnek az a baja, hogy Magyarország nem veti alá magát nekik hűbéresként! Illetve hogy nem tudnak minket úgy kihasznál, mint ahogy az tették és hozzá voltak szokva.
pm
2022-01-03 at 05:42
Nagyon fáj nekik hogy nem úgy mennek a dolgok mint ahogy “ők” elképzelik..
Szerintem ez teljesen rendben van:-)
khm
2022-01-03 at 05:04
Nem kellene ezeknek politikával foglalkoznia.
Ültessenek inkább kotlóst,vagy banánfát. Tegyék már hasznossá magukat.
Naprózsa
2022-01-03 at 04:16
De viccesek ezek a fiúk odaát. Hát a hűbérúri rendszernek alaptulajdonsága, nemde, hogy megkérdezi az utolsó jobbágyot is, hogy akar-e lakásába gyilkos hódítókat? Aztán azt is, hogy akar-e buzikat az oskolába a gyerekei megrontására. Vagy akar-e többletpénzt kapni nemes célokra, mint a gyereknevelés, családtámogatás?
Ha ilyen lett volna a hűbéri rendű középkor, hát akartunk volna-e áttérni ebbe a nyugati bolondzöld-buziliberális “Kussolj, ha más a véleményed mint az enyém” fejlett télen nafta nélkül vacogós szuperdemokráciába?
Sztem dehogy…
lacika
2022-01-03 at 00:56
Feri 2022-01-02 at 22:41
Hát éppen ez az, hogy ilyeneket adnak a szájukba! Esetleg van sejtésed hogy kik?
lacika
2022-01-03 at 00:42
Úgy látszik, a Mandi nem csak a Magyar Nemzetet szemlézte. Náluk egy kicsivel több szerepel erről az FP cikkről. Pl.
“Viszonyát Brüsszellel az jellemzi, hogy időnként válogat a kötelezettségekből. Ugyan rászorul az unió anyagi támogatására, de a szervezet kulturális, politikai és ideológiai értékeiből nem kér. Magyarország akkor lépett be a közösségbe, amikor még virágzó demokrácia volt, ám egy évtizeddel később könnyebb mondani, mint megcsinálni, hogy móresre kell tanítani a demokrácia visszaszorulása miatt.
Feri
2022-01-02 at 22:41
Ez a FP nem jelentős hírportál. Megmondó emberek ülnek ott, azt mondják, amit a szájukba annak.
Nem kell ugrani rá.
Angie
2022-01-02 at 22:22
Eddig sokan azt sem tudták, hogy létezik ez az orszàg. Még sok európai sem. Én büszke vagyok arra, hogy ilyen miniszterelnökünk van!
JG
2022-01-02 at 22:00
“a tavaszi választásokon eldől, hogy marad a hűbérúr vagy leminősül hűbéressé.”
GONDOLKOZZ MAGYAR!
Egy hűbérúr biztonságot és rendet szavatol a hűbéreseinek, akik ennek fejében katonaságot vállalnak, amikor szükség van rá (a függőség kölcsönös és önként vállalt).
EZERSZER JOBB, MINT A NEMZETKÖZI ZSIDÓ NAGYTŐKE ADÓSRABSZOLGÁJÁNAK LENNI!
Orientál
2022-01-02 at 21:55
Nem akarunk Gyurcsányokat Karácsonyokat Márki-Zaykat migránsaikkal együtt NEM AKARJUK ŐKET. SOROS GYÖRGYÉKET HAZAÁRULÓ SZERVEZETEIKKEL EGYÜTT SEM AKARJUK.
Királytigris
2022-01-02 at 21:47
Felvilágosítás a Foreign Policy-nak:
Amíg Szaros Gyurka küldözgeti a sorosi sameszes CIA ügynökeit Magyarországra, amíg csicska médiája fake news-okkal hülyiti a népet, amíg korrumpálással szervez be hazaárulókat, addig a Fidesz 2/3-a biztosítva van.
Ui: Sőt! Nem elképzelhetetlen a 3/4 sem!
Köszönöm, hogy segíthettem…