Forradalom 120 négyzetméteren

Csodálatos, mondhatni, forradalmi felvételek készültek szombat délután arról, hogy egy maroknyi halálra kész forradalmár ráront a Kossuth téren a diktatúra rendőreire, akik a hideg ellen kötött sapkát viselnek. Valamint olyan arckifejezést, amelyet a filmklasszikusokban az elmegyógyintézeti ápolók viselnek, amikor az ápoltakon a roham előjelei mutatkozni kezdenek. Nem szabadna a rendőröket ilyesminek kitenni, mert még a végén azt hiszik, hogy ilyen egy igazi rendbontás.

Bizonyára az elvakult nemzeti öntudatom mondatja velem, de mennyivel magasabb fokán állunk, mint a hülye franciák! Az általános stresszlevezetést és anyázást milyen szűk keretek között és kevéssé balesetveszélyesen adják elő ezek a kedves és bizonyára jó szándékú zakkantak, akiket mindig ugyanaz a húsz politikus és hetven aktivista hajt ki a forradalomba átcsapó tüntetésekre. Jelen esetben hetente. Egy olyan országban, ahol a Fradi és az UTE ultrái úgy verik egymást évtizedek óta, hogy nem halt bele senki.

Emlékeztetnék mindenkit, hogy ebben az országban akkor sem tört ki forradalom, amikor a miniszterelnök kikotyogta, hogy csalással nyerte meg a választásokat, becsapta a választókat, a saját frakcióját és két évig a kormányzás formasága nélkül múlatta az idejét. Ebben az országban a forradalomszerű rendetlenkedésekhez egy négy éves háború kellett, sok százezer halottal, de az sem volt az igazi, mert addigra már annyira meggyengült az államhatalom, hogy nem volt kunszt szétverni. Magyarországon kommunisták, hülyék és hülye kommunisták sosem jutottak hatalomra forradalommal.

Szigorúan véve Magyarországon egyetlen igazi rendes, nagybetűs Forradalom volt az elmúlt 150 évben, és az az 1956-os. Akkor valóban a teljes nép kergette el a teljes államhatalmat.

Áttört rendőrsorfal. MTI/Szigetváry Zsolt

Minket azonban most inkább az érdekel, hogy 2006-ban miért nem tört ki forradalom? Budaházy György nyilatkozta, hogy amikor éjjel hazament, azt hitte, forradalom volt és az győzött. Aztán nem.

Vagyunk így egy páran, sokunknak jólesett volna, ha győz a forradalom 2006-ban, csak az a baj, hogy ki sem tört. Mert sajnos – és hála Istennek – ahhoz, hogy szétverjük a működőképes országunkat, ahhoz a magyaroknak sokkal több kell, mint egy zakkant miniszterelnök, egy csomó buta szocialista meg néhány év nyomor a jövőben. Az SZDSZ persze mindent megtett egy forradalom megalapozásáért, de a bűncselekményeik túl messze voltak ahhoz a mindennapoktól, hogy a népharag közvetlenül látogasson el hozzájuk. Pedig ha valaki megérdemelte volna azt a látogatást, akkor ők igen.

Lenin elvtárssal szólva, Magyarországon ma nincs forradalmi helyzet.

Pszichológiai szükségszerűségből néhány ezer ember létrehozza magának időről időre a forradalom buborékját, a forradalom safespace-ét, hogy aztán, ha beesteledik, vagy ha megered az eső, akkor hazabékávézzon és tovább szenvedjen az RTL Klub híradója előtt az elnyomástól. Annak ellenére szenvedjen, hogy az RTL Klub híradójában is majdnem győzött, éppen csak nem győzött a forradalom, az ő forradalmuk. Milyen keveset is tudnak ezek a szegény hülye ballerek a forradalomról.

A liberális politikusok és a liberális média, valamint a liberális értelmiség tulajdonképpen hetente megkínozza ezeket a szerencsétleneket, mert ez igazából egy katarzis nélküli színház, csak a készülődés jó, meg az előtte megejtett opcionális kocsmázás, de az izgatott várakozás már út közben enyészni kezd, és a semmibe röppen, amikor már a kezdés előtt fél órával látszik, hogy nem gyűl a tömeg. Ma sem gyűlik össze. Aztán utána már olyan az egész, mint a rossz szex. Van valamennyi vérbőség, de a dolog valójában nem okoz érzéki örömöt a résztvevőknek.

Ehhez az egész szánalomhoz igazából már csak két megjegyzést érdemes fűzni, viszont mindkettő rendkívül lényeges.

Ma Magyarországon biztonság és stabilitás van. Van persze rengeteg napi kellemetlenség, amiért szokás nálunk a kormányt hibáztatni, de a lelke mélyén az emberek döntő többsége azért tudja, hogy az ország kellemesen élhető. A hülye ellenzék elkeseredett szavazóinak többsége is tudja a lelke mélyén, hogy ennél csak rosszabb jöhet. Sokkal rosszabb is. Az ellenzéki szavazók is tudják, hogy az ellenzék vezetői nem lennének képesek működtetni az országot. Csak ahhoz értenek, hogy bármiből balhét csináljanak. Jellemző módon még a Mérce című ultrabolsevista kiadvány bloggere is képes volt elolvasni és értelmezni a “rabszolgatörvényként” elhíresült tervezetet. És a Mérce ki is tette. Ilyen egyszerű normálisan viselkedni.

A második pedig nekünk, jobboldaliaknak fontos. Az ellenzék nem végzi el a demokratikus feladatait, valójában nem ellenőrzi a kormányt. A jobboldali értelmiségnek, buzgó szavazóknak és minden szakembernek, szakmai szervezetnek kiemelt dolga tehát, hogy aprómunkaszerűen ellenőrizze a kormányzat tevékenységét. Nem politizálva, hanem a józan ész alapján. Hiába értünk egyet szinte teljesen a kormányzati politika irányaival, és sok esetben a konkrét lépésekkel is, sajnos rá kell szoknunk arra, hogy elolvassuk a törvényjavaslatokat és figyelmeztessük az országgyűlési képviselőnket, hogy a 8. § 3) bekezdése nem egy matyóhímzés.

Az autószerelőm igen derék ember: azt mondta 2010-ben, hogy rájuk szavazott, most dolgozzanak, a továbbiakban nem akar politikával foglalkozni. Érthető, de sajnos téves vágyakozás. Nem ússzuk meg, a részletek ránk is tartoznak. És a részletek még a hamvába holt értelmetlen forradalmaknál is szörnyűbbek, mert bennük lakik az ördög.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PS