A kommunista titkosszolgálat belső elhárítóitól veszik el a nyugdíjpótlékot
„Ahol fát vágnak, ott hullik a forgács is” – ezzel a Sztálin-idézettel érzékeltette munkájuk érzékenységét M. Kiss Sándor történész, a kommunista nyugdíjpótlékok felülvizsgálatára felállított szakértői bizottság tagja. „Itt nincs forgács – nyilatkozta lapunknak a történész egy minisztériumi háttérbeszélgetésen, vagyis alapos munkát végeztek –, vigyáztunk rá, hogy senkitől se vonják meg alaptalanul a nyugdíjpótlékát.” - írja riportjában a Népszabadság. Miként as lap emlékeztetett, a bizottságot az igazságügyi minisztériumban állították fel egy tavaly elfogadott törvénymódosítás jóvoltából, amely kimondta, hogy meg kell vonni a nyugdíjpótlékot mindazoktól, akik részt vettek a pártállami diktatúra működtetésében, és ezért állami kitüntetést is kaptak a Rákosi-, illetve a Kádár-rendszer időszakában. A lapnak nyilatkozó M. Kiss Sándor beszámolója szerint a nyugdíjbiztosítótól kapott, 1127 nevet tartalmazó lista alapján dolgoztak, ezt vetették egybe különböző levéltári nyilvántartásokkal, így szűrték ki végül azt a 142 embert, akit méltatlannak találtak a nyugdíjpótlékra (ennek összege 8–16 ezer forint havonta). Az érintettek többségétől, 112 személytől titkosszolgálati tevékenység miatt vonják meg a pótlékot, de közülük csupán 30-an voltak ügynökök, 82 esetben már csak a hozzátartozótól lehetett megvonni a pótlékot. A történész hangsúlyozta, ez „egy sima átvilágítás” volt, nem folytattak tényfeltáró történelmi kutatásokat. A titkosszolgálati érintettséget illetően a bizottság végül is csak az állambiztonság belső elhárításának, a III/III-as BM főcsoportfőnökség ügynökeinek vizsgálatára szorítkozott (ez eddig nem volt egyértelmű, mivel a törvény általában „titkosszolgálati tevékenységet” említett, amibe a katonai és a polgári kémelhárítás, hírszerzés is beletartozik, ami példátlanul kiterjedt átvilágítást tett volna lehetővé). A Népszabadság kérdésére M. Kiss azt mondta, nem tettek különbséget zsarolt vagy hazafias alapon jelentő exügynökök között – ilyen mélységben nem vizsgálódtak, vagyis csak azt nézték, hogy az állambiztonsági levéltár nyilvántartásaiban szerepel-e az illető, van-e róla dosszié.
