Titokzatos vallomás a kémügyben

Felvetődött a gyanúja, hogy törvénysértő bizonyíték alapján ítélte el a bíróság a kémügy vádlottait, Szilvásy Györgyöt, Laborc Sándort és Galambos Lajost - írta mai számában a Népszabadság.

Az úgynevezett kémügy előzménye egy soha senki által nem rekonstruált, egyedül Galambos Lajosnak, a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) volt főigazgatójának emlékezetében élő találkozó volt, amelyen állítólag magyar és orosz titkosszolgálati vezetők vettek részt – egyebek mellett ez olvasható a WordPress internetes felületen megjelent, azonosíthatatlan forrásból származó blogbejegyzésben.

Ami viszont tény: a Debreceni Törvényszék a szóban forgó Galambos Lajost zárt ajtók mögött lefolytatott eljárásban kémkedésért két év tíz hónap szabadságvesztésre ítélte, és ugyanilyen büntetéssel sújtotta kémkedésre való felbujtás miatt Szilvásy György egykori titkosszolgálati minisztert, Laborc Sándor későbbi NBH-vezető pedig hivatalos személy által elkövetett bűnpártolás miatt egy év – végrehajtásában felfüggesztett – börtönbüntetést kapott. Az ítéletek nem jogerősek.

A világhálón közzétett írásban az áll, hogy Galambos a büntetőeljárás során azt állította: azon a bizonyos 2007. februári találkozón az orosz vendég felajánlotta technikai, módszertani segítségét az NBH munkatársainak hazugságvizsgálattal történő ellenőrzéséhez. A bejegyzés szerint erre a miniszter úgy reagált: „Tábornok úr, miért ne fogadhatnánk el a segítséget?” A vizsgálatokat a Galambos vezette titkosszolgálatnál állítólag lefolytatták.

Az ügy ennél nyilván sokkal bonyolultabb lehet, de számos részlet az interneten megjelent – politikai jellegű koncepciós perre utaló – írásból sem derül ki. Annyit azonban az ismeretlen szerző elárul, hogy Galambos – az NBH pszichológiai szolgálatának közreműködésével – nagyjából tucatnyi munkatársa hazugságvizsgálatát végeztette el két – valószínűsíthetően az orosz titkosszolgálathoz tartozó – személlyel.

A bejegyzés szerint Galambos nem bízott a munkatársaiban, ráadásul a hivataltól sok információ szivárgott ki, és talán ez lehetett a magyarázata annak, hogy kollégái ellenőrzéséhez kívülálló – külföldi – szakértők segítségét kérte. A szokatlan ügyről a főigazgató távozása után utódja, Laborc Sándor tájékoztatást kapott a vizsgálatban közreműködő NBH-s tisztektől, és ő erről informálta Szilvásy minisztert is – olvasható az interneten. Ezután vizsgálat indult, amelynek során mindvégig homályban maradt, hogy Galambos miért választotta a biztonsági ellenőrzésnek ezt a sajátos módját, de miután vele szemben bűncselekmény gyanúja nem volt megállapítható, az ügyet lezárták.

A dossziét akkor nyitották meg újra, amikor Laborc utóda 2010-ben ismertette a furcsa esetet az új kormány belügyminiszterével. De a nyomozás nem hozta meg a kívánt eredményt, legfeljebb annyi derült ki, hogy Galambos valóban jó viszonyt ápolt az orosz titkosszolgálattal. Szilvásyt és Laborcot viszont akkor nem sikerült belevonni az ügybe, mert rájuk Galambos soha nem tett terhelő vallomást. Emiatt – az ügyészi indítvány ellenére – egyikük előzetes letartóztatását sem tartották indokoltnak a nyomozási bírók.

Végül a Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) oldotta meg a helyzetet – legalábbis ez áll a blogbejegyzésben. Miközben az illetékes ügyészség előtt folyt a szabályos nyomozás, az NVSZ – a törvényi tilalom ellenére – többször kihallgatta a börtönben ülő, idegileg és fizikailag megviselt Galambost. A bejegyzés szerint Galambos azt vallotta volna, hogy Szilvásy a magyar–orosz gazdasági kapcsolatok bővítésén dolgozott, és még arról is tárgyalt az orosz kémelhárítás vezetőivel, hogy miként játszhatnák át a Molt orosz kézbe.

Ezzel kapcsolatban az UD Zrt. is szóba került: az olajipari trösztnek is dolgozó biztonsági cég ellehetetlenítésével a tranzakciót könnyebben hajthatták volna végre. A miniszter által helyeselt hazugságvizsgálatra pedig azért volt szükség, mert Moszkva a tervezett Déli áramlat gázvezeték miatt biztos akart lenni abban, hogy nem szivárog ki információ az NBH-tól. Ez a vallomás azonban – amelyet törvénysértő módon szereztek be és használtak fel – nem szerepelt a nyomozati iratok közt, így arról a másik két vádlott nem tudott – állítja a bejegyzés.

Az irat létezésére állítólag úgy derült fény, hogy Galambos és védője indítványozta a törvényszéknél, hogy kérje be. Az ügyben eljáró bíró a jegyzőkönyv lényegét csak hónapokkal később ismertette, így Szilvásy és Laborc érdemben nem védekezhetett ellene. Pedig ez perdöntő lehetett, mert ellenük a kémkedési ügyben más bizonyítékot az interneten megjelent írás szerint nemigen sikerült felvonultatni. A blogbejegyzés az ellenőrizhetetlensége miatt akár teljességgel megalapozatlan is lehet, ezért azt megmutattuk Szilvásy György védőjének, Sebes Péternek.

– Elolvastam, s megerősíthetem, hogy Galambos Lajos sem a nyomozás során, sem a bíróságon nem tett Szilvásy György bűnösségét alátámasztó vallomást, és semmilyen más olyan bizonyíték sem merült fel, amely szerint a titkosszolgálatokat irányító miniszter akár csak tudott volna, nemhogy utasítást adott volna olyan tevékenységre, amit a jog vagy a közvélekedés kémkedésnek minősítene – kommentálta az ismeretlen eredetű szöveget Sebes Péter, Szilvásy védője. Hangsúlyozta ugyanakkor: miután az egész eljárást államtitokká minősítették, nem erősítheti meg és nem is cáfolhatja, hogy az NVSZ a leírt módon részt vett volna az ügyben.

Annyit mégis elmondott, hogy amennyiben a katonai ügyészségen folyó nyomozás közben a védelmi szolgálat valóban kihallgatta volna Galambost, akkor az NVSZ a saját tevékenységére vonatkozó törvényt, illetve a büntetőeljárás alapelvi szintű rendelkezéseinek sorát szegte volna meg. Ha ez megtörtént volna, az nyilvánvaló magyarázata lenne annak is, hogy az ügyészség miért nem csatolta a vádemeléskor ezt a jegyzőkönyvet az iratokhoz: az – feltéve, hogy létezik – nem tekinthető törvényes bizonyítéknak, felhasználása tilos, nem beszélve arról, hogy a létrejöttének körülményei alapján meggyőző bizonyítéknak sem tekinthető.

Sebes Péter hozzátette: amennyiben megtörtént volna az NVSZ törvénysértő beavatkozása, s ennek jegyzőkönyvi nyoma lett volna, és amennyiben ezt bárkinek a kezdeményezésére a bíróság beszerezte volna, az iratnak jelentősége akkor sem lehet, mert ilyen törvénysértő módon keletkezett „bizonyítékra” ítéletet alapozni nem lehet. Az ügyvéd a feltételezett kihallgatási jegyzőkönyv tartalmáról sem kívánt beszélni, de jelezte: ha az valóban a Galambosnak tulajdonított fejtegetéseket tartalmazná, az is a koncepció tarthatatlanságára utalna.

Újságolvasó ember könnyen utánanézhet például annak, hogy 2007 februárjában – a blogbejegyzés szerint Galambos azt említette az állítólagos találkozó időpontjaként – a Déli áramlat szóba sem került, annak a sajtóban nyoma sem volt. Arról az alaptárgyalások az év végén indultak el. Ilyen ténybeli tévedést tartalmazó irat alapján Szilvásy bűnösségét Sebes szerint nyilván nem lehetett volna megállapítani.

Forrás: nol.hu

Fotó: atv.hu