Beteg gyilkosok intézete

Az 1896-ban épült Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) alapvetően az elítéltek ellátására alakult, aztán az idők folyamán vált a nem beszámítható bűnelkövetők intézetévé. Magyarországon évente 30 körüli embert ítélnek kényszergyógykezelésre. Az Index riportja azokról, akik valamilyen erőszakos bűncselekményt követtek el, de beszámíthatatlanságuk miatt nem büntethetők.

Tavaly összesen 182 kényszergyógykezelt beteg élt az IMEI-ben. Ők többnyire a saját családtagjaik ellen követtek el bűncselekményt. Rendkívül ritka közöttük az olyan, aki egy számára teljesen idegen ember ellen fordult.

Ha valaki kóros elmeállapota miatt nem büntethető, de személy ellen erőszakos bűncselekményt (gyilkosság, súlyos testi sértés) követett el vagy közveszélyt okozott, akkor az IMEI-be kerül, feltéve, hogy tartani kell attól, hogy újra megtenné, és ha épelméjű lenne, akkor egy évnél hosszabb börtön várna rá tettéért.

A betegeknél terápiát és gyógyszereket is alkalmaznak. Az IMEI-ben alkalmazott edukációs terápia során a beteg megtanulja a betegségét, rájön arra, hogy a gyógyszer hatására a kóros hallucinációk megszűnnek. Arra kell garanciát találni, hogy a betegségtudat azután is megmaradjon, hogy elhagyja az IMEI-t. Az IMEI hatásköre addig tart, amíg a bíróság nem szünteti meg a kényszergyógykezelést.

A bent lévők egy része akármeddig, akár élete végéig bezárva maradhat az IMEI-ben. Egy másik részét legkésőbb akkor ki kell engedni, ha letelik annyi év, amennyi börtönbüntetést legfeljebb kaphatott volna, ha épelméjűként ítélik el. Különös kegyetlenséggel elkövetett súlyos testi sértésnél ez például azt jelenti, hogy az elkövető öt év után elhagyhatja az IMEI-t. Ha ekkor még nem gyógyult, civil pszichiátriára kerül. Az IMEI lakóit félévente felülvizsgálják. Ilyenkor megjelennek a bíróságon, ahol azt mérlegelik, hogy fennáll-e a veszélye újabb bűncselekmény elkövetésének. A betegek nagy része nem agresszív. 1994-ig semmilyen biztonsági személyzet nem volt az IMEI-ben, az ott dolgozóknak saját maguknak kellett megoldani a felmerülő problémákat. Az IMEI-ből szabadulók majdnem fele végül pszichiátriai betegek otthonába kerül, de itt olyan hosszú várólisták vannak, hogy gyakran a bekerüléskor elkezdik szervezni a gondozóval együtt, hogy mi lesz, ha letelik a gyógykezelés.

A teljes riport az Indexen olvasható.
fotó: Marjai János / sajto-foto.hu