Pesti Srácok

Növekszik a gazdaság, mégis bóvliban tartanak. Miért?

Növekszik a gazdaság, mégis bóvliban tartanak. Miért?

A forint viszonylag erős, a kockázati mutató mélypontra esett, a gazdaság nő, a magyar állampapírokért sorban állnak – úgy látszik, minden rendben van a magyar gazdaságban. A hitelminősítők mégis bóvliban tartják jelenleg a magyar adósbesorolást – írja az Origo. A hírportál cikkében arra keresi a választ, hogy miért nem kerülünk feljebb a bóvliból? A cikk szerint a kockázati megítélés javulása nyomon követhető például az állampapírok bedőlése ellen kötött biztosítás, az úgynevezett CDS árának csökkenésével. Május végére a magyar CDS 2010 áprilisa óta nem látott mélységbe, 200 pont alá esett, ami azt mutatja, hogy a piac egyre kevésbé fél a magyar államcsődtől. Igaz, a lengyel 60-65 pont körüli szinttől még messze van a magyar. Azóta megjelent az első negyedéves gazdasági növekedési adat, amely impozáns 3,5 százalékos bővülést mutatott az egy évvel korábbi szinthez képest. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy Magyarországon minden rendben lenne, de azt igen, hogy legalább visszatért a növekedés. Akkor viszont miért nem kapja meg Magyarország a felminősítést?

Ennek megértéséhez az Origo szerint tudni kell, hogy a hitelminősítők lényegében egy kérdésre adnak becsült választ: mennyire lehetek biztos abban, hogy ha megveszem egy ország állampapírját, akkor vissza is kapom a pénzem? A hitelminősítés a magyar devizaadósságra vonatkozik, vagyis hogy mennyire kockázatos a magyar 3, 5 esetleg 10 éves papír. Vagyis azt próbálják megbecsülni, hogy 3-5-10 év múlva képes lesz-e Magyarország fizetni. Ennek megítéléséhez olyan kérdéseket vesznek figyelembe, hogy mennyi az adóssága, miből fogja kifizetni, illetve mennyire megbízható, mennyire látják kockázatosnak mások.

A teljes cikk itt olvasható. Fotó: Napi.hu

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.