Pesti Srácok

Növekszik a gazdaság, mégis bóvliban tartanak. Miért?

Növekszik a gazdaság, mégis bóvliban tartanak. Miért?

A forint viszonylag erős, a kockázati mutató mélypontra esett, a gazdaság nő, a magyar állampapírokért sorban állnak – úgy látszik, minden rendben van a magyar gazdaságban. A hitelminősítők mégis bóvliban tartják jelenleg a magyar adósbesorolást – írja az Origo. A hírportál cikkében arra keresi a választ, hogy miért nem kerülünk feljebb a bóvliból? A cikk szerint a kockázati megítélés javulása nyomon követhető például az állampapírok bedőlése ellen kötött biztosítás, az úgynevezett CDS árának csökkenésével. Május végére a magyar CDS 2010 áprilisa óta nem látott mélységbe, 200 pont alá esett, ami azt mutatja, hogy a piac egyre kevésbé fél a magyar államcsődtől. Igaz, a lengyel 60-65 pont körüli szinttől még messze van a magyar. Azóta megjelent az első negyedéves gazdasági növekedési adat, amely impozáns 3,5 százalékos bővülést mutatott az egy évvel korábbi szinthez képest. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy Magyarországon minden rendben lenne, de azt igen, hogy legalább visszatért a növekedés. Akkor viszont miért nem kapja meg Magyarország a felminősítést?

Ennek megértéséhez az Origo szerint tudni kell, hogy a hitelminősítők lényegében egy kérdésre adnak becsült választ: mennyire lehetek biztos abban, hogy ha megveszem egy ország állampapírját, akkor vissza is kapom a pénzem? A hitelminősítés a magyar devizaadósságra vonatkozik, vagyis hogy mennyire kockázatos a magyar 3, 5 esetleg 10 éves papír. Vagyis azt próbálják megbecsülni, hogy 3-5-10 év múlva képes lesz-e Magyarország fizetni. Ennek megítéléséhez olyan kérdéseket vesznek figyelembe, hogy mennyi az adóssága, miből fogja kifizetni, illetve mennyire megbízható, mennyire látják kockázatosnak mások.

A teljes cikk itt olvasható. Fotó: Napi.hu

PestiSracok facebook image
Ajánljuk még

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.