Rendőrterror 2006: Nem létező bizonyítékokra hivatkoznak az összezavarodott rebiszesek

Újabb vádpont kapcsán folytatódtak a tanúmeghallgatások kedden a rendőri vezetők perében a Fővárosi Törvényszéken. Az ügy tizedrendű vádlottjának egykori beosztottai tagadták, hogy bárkit is bántalmaztak volna, annak ellenére, hogy a sértett tanú erre egészen másképpen emlékezett. Sz. Márton szerint a rendőrök ok és felszólítás nélkül bántalmazták, sőt, hivatalos személy elleni erőszak miatt eljárás alá vonták és kezdeményezték előzetes letartóztatását. Tették ezt annak ellenére a hatóságok, hogy egyetlen bizonyíték sem támasztotta alá az egyetemista fiatalember bűnösségét…

PÁMER DÁVID – PestiSrácok.hu

Újabb tényállás ismertetésével, valamint tanúmeghallgatásokkal folytatódott a rendőri vezetők és társaik pere kedden a Fővárosi Törvényszéken. Drotár János tizedrendű vádlottat a hetedik vádpont alapján azzal vádolják, hogy nem akadályozta meg alárendeltjei bántalmazó magatartását, illetve utóbb nem jelentette azt. A vád szerint mulasztásával megsértette a szolgálati és fegyelmi rendet, beosztottaiban azt a képzetet erősítette, hogy a jogellenes cselekményekkel, a törvényes eljárás mellőzésével és a törvénytelen módszerekkel egyetért, ezáltal a jogsértő cselekmények jogkövetkezmények nélkül maradhatnak, ami megalapozhatta annak a veszélyét, hogy a jövőbeni csapaterős tevékenységük során hasonló jogellenes intézkedést hajtanak végre. A volt rebiszes parancsnokot a Központi Nyomozó Főügyészség egyrendbeli elöljárói intézkedés elmulasztásának bűntettével vádolja. A vádiratban megfogalmazott cselekmény 2006 szeptember 21-én hajnalban történt, ahogy a korábban tárgyalt több tényállás is, például amikor egy budapesti kollégium szeméttárolójánál, illetve a Magyar Rádió udvarán, arra járó fiatalokat vertek össze a rendőrök. Az ügyész azt is ismertette, hiába indított még 2007-ben eljárást a Budapesti Nyomozó Ügyészség, mivel „nem volt megállapítható az elkövető kiléte”, a nyomozást meg kellett szüntetni.

Felszólítás nélkül nekiestek

Mivel a sértett tanú nem tudott megjelenni a törvényszék előtt, így a Katonai Tanács korábbi gyanúsítotti, valamint tanúkénti kihallgatását ismertette. Sz. Márton elmondta, 2006. szeptember 21-én éjszaka hazafele tartottak barátjával, amikor a Bródy Sándor utca közelében egy húszfős, bevetési ruhában és sisakban szolgálatot ellátó rebiszes erő vette őket körbe. Miután igazolták magukat, a rendőrök szidalmazások közepette terhükre rótták, hogy kővel dobálták a nem messze tőlük felállított, a kordon mögött felsorakozott BRFK-s sorfalat. Sz. Mártont ezután minden ok és felszólítás nélkül az egyik, azóta sem azonosított rendőr gumibottal úgy arcon ütötte, hogy felrepedt a szája, majd két oldalról a mellette álló rebiszes társai jól irányzott rúgásokat mértek rá. Emiatt az egyetemista fiatal pánikba esett, és futva menekült az „intézkedő” egyenruhások elől. Néhány méter megtétele után azonban feltartott kézzel megadta magát. Az őt üldözők ekkor a földre vitték, megbilincselték, majd társával együtt a Magyar Rádió udvarára szállították, ahol a falnak fordulva egy órán át térdepeltették őket.

Sz. Mártonhoz és barátjához hasonló „kellemetlenségekről” és kegyetlenkedésről számolt be több, korábban a perben már meghallgatott fiatal is. Csáki Lívia és Garamszegi Laura is azt vallották, hogy a rádió udvarán, fejüket a fal felé tartva kellett órák hosszat térdepelniük, ha valaki megmozdult, vagy elfordította a fejét, azt rögtön szankciók követték. Az egyik rendőr pedig olyan kijelentéseket is tett, hogy „mostantól nincs nevük, csak számuk”, és az ott lévő fogvatartottak nyakára, kezére, homlokára számokat rajzoltak. Azt is megparancsolták nekik, hogy tilos a rendőrökre és egymásra nézniük. Utóbbira a korábbi tanúk szerint azért volt szükség, mivel több egyenruhás arcát már nem takarta maszk, illetve sisak.

Nem létező bizonyíték alapján akarták rács mögött tartani

Sz. Mártont és „bűntársát” egy óra térdepeltetés után a VIII. kerületi rendőrkapitányságra szállították, majd hivatalos személy elleni erőszak miatt meggyanúsították és őrizetbe vették. Előzetes letartóztatására azért nem került sor, mert a nyomozási bíró a gyanúsítást sem látta indokoltnak. A rendőrök ugyanis azzal próbálták igazukat alátámasztani, hogy a sértett barátjánál lefoglalt digitális fényképezőgépen olyan fotók találhatóak, amelyek bizonyítják, hogy Sz. Márton kövekkel dobálta a rendőröket. Ezt a bizonyítékot azonban nem tárták a letartóztatásról döntő bíró elé, vélhetőleg azért, mert nem is létezett. A tárgyaláson emiatt a hadbíró is kérdőre vonta a ma meghallgatott, a tizedrendű vádlott egységében egykoron szolgálatot teljesítő rendőr tanúkat, hogy „miként lehetséges az, hogy szőrén-szálán eltűnt a legfontosabb bizonyíték”. Kiss Károly bíró azt is nehezményezte, noha a rendőri jelentésben szerepelt, valamint korábbi tanúvallomásaikban is állították az egyenruhások, hogy létezett a bizonyító erejű fotó, azonban a mai meghallgatásuk során már bizonytalanul nyilatkoztak. A fotó léte, vagy nem léte azért is volt fontos kérdés, mivel a rebiszes egység intézkedését, fellépését Sz. Mártonnal és társával szemben ez az egy „bizonyíték” indokolta.

Hamis tanúzás miatt eljárás indulhat az egyik rendőr ellen

A ma meghallgatott rebiszesek, hasonlóan a korábban nyilatkozatot tett társaikhoz, tagadták, hogy bárkivel szemben is jogsértően léptek fel. Állították, Sz. Mártont, illetve a vele együtt előállított társát sem bántalmazták, sőt szerintük a két fiatal egy garázda csoport tagjaként követett el törvénysértő cselekményeket. Az egyik rendőr tanú arról is beszélt, hogy nem a Rebisz, hanem a BRFK egyik osztaga foganatosított intézkedést a két egyetemistával szemben, noha ezt korábbi vallomásai egyikében sem említette. A hadbíró erre, valamint a tanú korábbi „mellébeszéléseire” reagálva figyelmeztette B. László főtörzsőrmestert a hamis tanúzás következményeire, majd megjegyezte, „kénytelen lesz valamilyen eljárást kezdeményezni”. A tanácselnök szerint ugyanis hiába illette meg a tanút az a jog, hogy önmagára nem köteles terhelő vallomást tenni, erre támaszkodva akkor sem kerülhető meg minden kérdés.

A vád szerint

Tavaly ősszel kezdődött el a volt rendőri vezetők, köztük Bene László nyugalmazott rendőr altábornagy, volt országos főkapitány, Gergényi Péter nyugalmazott rendőr vezérőrnagy, volt budapesti főkapitányt, valamint Dobozi József dandártábornok, a Rebisz volt parancsnoka és tucatnyi társának büntetőpere. Az ügyészség 2006. őszi fővárosi eseményekkel kapcsolatos álláspontja szerint a parancsnokok bűnössége elsősorban intézkedések, illetve az eseményeket követő felelősségre vonások elmulasztása miatt állapítható meg. A vádhatóság többnyire felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott. A per további tanúk meghallgatásával, valamint a nyolcadik vádpont ismertetésével csütörtökön folytatódik.