Ne szívassuk meg a gyerekünket - tanácsolja a bal- és jobboldali sajtó

Először talán jó ötletnek tűnt, hogy a tanárok által kirobbantott oktatási forradalomban harcba küldjük a gyerekeket is, mára azonban inkább a tanácstalan káosz lett úrrá a szereplőkön - írja a válasz.hu.

A szerző azt írja: nincs ember, aki ne támogatná azt a tanárok által elindított kezdeményezést, hogy a jelenlegi, ezer sebből vérző, a gyerekeket és a pedagógusokat is borzasztóan megterhelő oktatási rendszert valamilyen módon meg kell reformálni. De hogy ennek kifejezésére az lenne-e a legjobb megoldás, hogy hétfőn nem küldjük, pláne „nem engedjük” iskolába a gyerekünket – ahogy az akciót elindító, és jelenleg 27 ezer csatlakozónál tartó Facebook-csoport javasolja –, abban egyáltalán nem vagyok biztos. Nem lettem okosabb az Index vagy a 444.hu cikkeinek elolvasása után sem, amelyek nem vádolhatók kormánypártisággal, de egyként amellett vannak, hogy a gyerek iskolába nem küldése a tiltakozásnak nem jó módja. Az Index szerint „a gyerekeket nem szabad sakkfiguraként használni az oktatásügyről vitatkozó felnőttek konfliktusában”, a 444 pedig így ír:

A Magyar Idők már egyenesen a gyerekek listázásáról ír, amit el sem akarok hinni, és idézi Aáry-Tamás Lajost, az oktatási jogok biztosát, aki hangsúlyozta: „sem tanulót, sem szülőt nem érhet hátrány politikai meggyőződése, annak jogszerű kinyilvánítása vagy az attól való tartózkodás miatt. Ilyen jogsértő helyzetet idéz elő például az, ha bármilyen módon listát készítenek arról, hogy ki vesz részt és ki nem vesz részt a megmozduláson. A tanuló és a szülő nem hozható olyan helyzetbe, amely politikai meg­győződésének feltárására vagy nézeteivel ellentétes cselekvésre készteti. Késztetésnek minősül az is, ha a tanuló vagy a szülő alappal tarthat attól, hogy hátrány éri azért, mert valamit tesz vagy nem tesz". A D. Tóth Kriszta által főszerkesztett wmn.hu-n pedig egy gyerekjogi szakértő pontokba szedve azt javasolja, hogy beszélgessünk el a gyerekkel. A 9. pont szerint „A szülők elvei nem a gyerek elvei – A gyereknek joga van önállóan véleményt formálni, annak hangot adni. A szülő feladata, hogy megtanítsa őt a kulturált (a másik véleményének meghallgatására is képes) vitára, önálló véleményformálásra, és az azért való kiállásra.” Ez lehet, hogy a nagyobb gimnazistákra igaz, de még a 9. vagy 10. osztályosoktól sem lehet elvárni, hogy önállóan alakítsanak ki véleményt olyan kérdésben, amiben a felnőttek is tanácstalanok - emelte ki a cikk írója, akinek a kétségei a következők:

1. A sztrájkolás a munka világában nem azt jelenti, hogy otthon maradunk, hanem azt, hogy elmegyünk a munkahelyünkre, csak nem vesszük föl a munkát. Egy „diáksztrájk” kiváló alkalom lenne arra, hogy a gyerekek a tanárokkal közösen elbeszélgessenek az iskolai gondjaikról, a kialakult helyzetről, és arról, hogy mi lenne jó, mit szeretnének elérni.
2. Mi van akkor, ha valaki nem tudja megoldani a kisebb gyerekek felügyeletét, vagy már nincs meg az a három napja, amit szülőként igazolhat, mert korábban fel kellett használnia? Az a gyerek, aki emiatt megy iskolába, már elárulja a közös ügyet?
3. A nagyobb gyerekek, akiket szobafogságra ítélünk – hiszen a hiányzás nem azt jelenti, hogy „lóghatnak” az iskolából és moziba, plázába vagy wellness programra mehetnek –, vajon ebből fognak épülni? Hogy otthonról nyomják a Facebook-chatet?
4. És vajon hogyan hozza meg a döntést az a gyerek, akinek az egyik tanára azt mondja: annyit igazán megtehetne a tanárok melletti szolidaritásból, hogy otthon marad – a másik tanára viszont hétfőn témazárót irat?
5. A gyerekek leginkább egymásra hallgatnak, úgyhogy ha mennek, vagy nem mennek iskolába, annak leginkább az lesz az oka, hogy engednek a csoportnyomásnak, hiszen senki nem akar kilógni a sorból.

A portál szerint a hétfői megmozdulás egyszerűen nincs kitalálva, nem lett végiggondolva. Megkavarja a szülők, a gyerekek és a tanárok kapcsolatát, és ez csak ront az egyébként is feszült helyzeten. Legjobb lenne gyorsan túlesni rajta, és aztán elfelejteni az egészet. Az oktatási reformokat, a tanárok erőfeszítéseit pedig teljes mellszélességgel támogatni.

Forrás: válasz.hu, fotó: index.hu